reggeli dicséret

Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, minden vétkünket a tenger mélyére dobja! Mikeás próféta könyve 7. fejezet 18-19. versek Még keresztényként is nehéz megérteni azt, amiről a mai reggeli dicséretünk alapigéjében Mikeás próféta ír. Hozzá vagyunk szokva, hogy a bűnök következménye a büntetés és a Bibliából is előszeretettel idézzük az ehhez kapcsolódó, különféle igeverseket. "A bűn zsoldja a halál" közkedvelt szakasz, ám gyakran elfelejtjük, hogy Pál folytatta a mondatot. Mikeás a lényegre tapintott. A mi Istenünk, akiben keresztényekként is teljes szívvel hiszünk, nem a bosszúállás Istene. Ő nem az áldozatokban leli kedvét és abban, ha büntetést mérhet ki a bűnösre. Ma már talán nem furcsa ez annyira, mint volt évezredekkel ezelőtt, amikor a sokféle vallás sokféle istenségének a java pont ellenke...

Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, Uram, és megtanítasz törvényedre, hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.  Zsoltárok könyve 94:12-13 Emlékszem, milyen érzés volt gyerekként büntetést kapni. Nem voltam rossz gyerek, félre ne érts, és ha az is lettem volna, se merném bevallani, nehogy a gyerekeim felbátorodjanak. De azért becsúszott egy-két dolog, amiért bizony megkaptam a magamét. Nem szívesen gondolok vissza ezekre. Felnőttként aztán az ember elkezdi értékelni az összes pofont, ami nem ment mellé. Azokat a büntetéseket, kritikákat, intőket és egyeseket, amiket jókor, jó helyen kapott. Azokat, amik tudva, vagy tudat alatt, de formálták, és olyanná tették, amilyen most. “Isten nem ver bottal” tartja a mondás, és ez igaz is. Vannak neki más módjai a fegyelmezésre, megjobbításra. A zsoltáríró a mai alapigénkben ezt a gondolatot hozza elő: milyen jó, ha az embernek jó tanítómester igazgatja az útját, olyan, aki még a rossz napoktól is meg tudja óvni –...

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Pál levele a rómaiakhoz 8:28 Nemrég, egy gyülekezeti épület előtt megláttam egy valószínűleg teljesen véletlenül ott parkoló (tehát nem a gyülekezethez tartozó) kisteherautót, amin a tulajdonosa telefonszáma és szakmája felett, és egy nap fakította Jézus Krisztusról készült festmény mellett az alábbi, mondat volt olvasható: “Nem ígérem, hogy könnyű lesz, csak azt, hogy megéri.” Talán senkit nem ér meglepetésként az, hogy ez az egyébként nagyon népszerű mondat soha nem hagyta el Jézus száját. Sőt, a mai alapigénk sem az ő gondolatait, hanem sokkal inkább Pál apostol értelmezését tükrözi. Szemben azzal a gondolattal, hogy “megéri” kereszténynek, tehát Krisztust követőnek lenni – ami igaz ugyan, de ez a haszon sokkal kevésbé anyagi és azonnali, mint hosszútávú és erkölcsi – Pál inkább arra irányítja a tekintetünket, hogy a sok szenvedésnek is van haszna, hiszen ...

"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való örvendezés a ti menedéketek!" Nehémiás könyve 8:10 A város falai elkészültek, a nép hazatért része végre elfoglalhatja az otthonait. Béke és biztonság vár a hazaköltözőkre, és az összegyűlt nép illendő módon ünnepel. Ezsdrás előveszi a rég elfeledett tekercseket, és olvasni kezd. A várt hatás nem marad el. Az ünneplő tömegben egyre-másra sírás hangja hallatszik. A tekercsek bűnről beszélnek, a nép pedig magára ismer. Isten törvénye feledésbe merült, és már csak a nemzeti érzelem köti össze azokat, akik egykor Isten népe voltak. Minden mondattal tovább süllyed a hangulat, mígnem az egész nép jajveszékelve kiáltozik. Méltatlanokká váltak. Ezsdrás tudta, hogy ez lesz. Azon kevesek közé tartozott, akik pontosan látták a kontrasztot a valóság és az ideális állapot között. Kegyetlenség, ...

"Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek, ítéleteid, mint a nagy mélység, embert és állatot megtartasz, Uram." Zsoltárok könyve 36:7 Milyenek a hegyek, és milyen a mélység? Miben hasonlíthat Isten igazsága a hegyekhez és az ítéletei a mélységhez? Talán napjainkban a legnagyobb kérdés, amit keresztények tesznek fel, vagy nekik szegeznek, az valahogy így szól: Milyen szerepe van Istennek a világ szörnyűségeiben, pl. a koronavírus járványban? Van, aki a kérdést úgy teszi fel, hogy hol van Isten, amikor ezek a borzalmak történnek, és miért nem segít, és vannak mások, akik úgy értelmezik, hogy ez valamiféle büntetés azokkal szemben, akik a helyes úttól eltérően élnek. Kinek van igaza? Büntetés, vagy isteni gondatlanság? Tudatos, vagy érdektelen? A két válasz közül azonban egyik sem vet pozitív fényt Istenre. Ezek szerint Isten vagy zsarnok, vagy felelőtlen órásmester. Az én Istenem ezek közül egyik sem. A zsoltáríró Isten igazságát és ítéletét a magas hegye...

"De megkegyelmezett nekik az Úr, megkönyörült rajtuk, és feléjük fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségért. Nem akarta őket elpusztítani, és nem vetette el őket maga elől mindeddig." 2 Királyok könyve 13 fejezet: 23 . verse Ellen G. White így ír a Jézushoz vezető út című könyvében: „Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Olyan lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel.”  A könyv megírása óta már több mint száz év eltelt, de ez azóta is így van. Ha valami rossz történik, a legtöbb ember Istent okolja, még akkor is, ha nem igazán hisz benne. De a magukat hívőknek mondók közül is sokan úgy gondolják, hogy a számos kisebb-nagyobb baj az ő büntetése a rossz dolgok miatt, amiket tettünk. Azonban sok más bibliai tör...

„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Pál levele a rómaiakhoz 6:23  Nem kellett volna ezt tennie. A feltételek világosak voltak. Ő tisztán és érthetően elmondta a játékszabályokat, lefektette a határokat, és kijelentette, minek mi lesz a következménye. Hatalmas tér állt rendelkezésünkre, az egész világ, és csak egy talpalattnyi hely volt, amire Isten azt mondta, azzal ne foglalkozz. Ám nekünk ez nem volt elég, és inkább kellett a "nemszabad". Ismertük a következményeket, de inkább hallgattunk arra, aki csak legyintett, és azt mondta "nem igaz". És döntöttünk. Eldöntöttük, hogy számunkra Isten hazug és önző, és meg akar fosztani minket valami jótól, ami pedig járna nekünk. Eldöntöttük, hogy Ő nem szeret, és felesleges korlátokat állít elénk, hogy kényére-kedvére játszik velünk. Eldöntöttük, hogy leszakítjuk és megesszük, amire Ő azt mondta: Ne, mert meghalsz. Eldöntöttük, hogy okosabbak vag...