reggeli dicséret

„Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. ” 1Thessz 2,19-20 Csendes, keveset beszélő asszonynak ismertem meg. Nyugodtan, csendesen figyelt az imaórákon és az istentiszteleteken, amikor el tudott jönni. A férje nem mindig engedte. Aztán az egyik evangélizáción, amelyikre mindketten eljöttek, döntött, hogy szeretne megkeresztelkedni. A párja azonban makacs volt, hiába járta végig a tanítást, végül nem engedte. Évek teltek el, és ő imádkozott. Én a körzetből is elkerültem már, amikor a hírt hallottam, hogy tagja lett a közösségnek és a férje is megváltozott. Egy idős, sokat szolgáló testvérnő gyümölcsei voltak. Tisztességes, megbecsült emberek a városban, dolgosak, akikre mindenki felnézett. Mindenki szerette volna a gyülekezetben, hogy a közösség tagjai legyenek, de ők vártak, a férj és a feleség is. Fiaik még a világban voltak

"Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." 2Korintus 3:18. Unokahúgom nagyon kedvelte Lady Diana-t. Minden információt összegyűjtött róla. Ha bárhol járt a világon Diana, és utána újságcikk és fotó jelent meg róla, kivágta az újságcikket és a fotót és egy albumba ragasztotta. A végén már többkötetes album sorakozott a könyvespolcon Lady Di-ről. Unokahúgom hasonló frizurát készíttetett magának, szerette az öltözködési stílusát is, észrevétlenül átvette szokásait. Figyelte őt, és lassan még a mozdulatai is hasonlókká váltak. És egy másik történet. Kórházban dolgoztam, laborban. Az egyik főorvos behozta egy alkalommal a szüleit – vérvételre. Bár a férfi magas volt, a felesége meg alacsony, de megdöbbentő volt látni arcvonásaik, mozdulataik hasonlóságát. Miután elmentek, elbeszélgettünk a főorvossal. Elmondta, hogy közel 50 éve házasok,

"Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor." Zsoltárok könyve 121:7-8 "Vékony az emberi élet fonala. A pókháló vastag kötél hozzá képest." (Charles Huddon Spurgeon) Sokan nem ébrednek fel reggel. Mert nem az ébresztőóra kelt fel, hanem Isten megújítja a kegyelmét felettünk. Ha felébredtünk, az azt jelenti, hogy Isten még a mai napra megvédte a vékony életfonalunkat. Kegyelmet kaptunk.  Fontos, hogy Valaki vigyázzon ránk föntről? Enélkül nem lehet élni. Megszámlálhatatlan veszély vesz bennünket körbe: gonosztevők, mikroszkopikus méretű kórokozók, vadállatok (pl. harapós kutyák), fegyverek, az időjárás okozta veszélyek, magasság, mélység, közlekedés, fertőző betegségek, stb. Nem tudunk minden nap minden téren vigyázni. Ha Valaki fentről nem segít, nem maradunk sokáig életben. Isten azt üzeni, hogy Ő megőrzi az életünket. Nem azt kéri, hogy ne mozduljunk ki otthonról, hogy meg tudjo

„Mert az Úrnak felhője vala a hajlékon nappal, éjjel pedig tűz vala azon, az Izráel egész háznépének láttára, egész utazásuk alatt.”   (Mózes második könyve 40. fejezet 38. vers) Kerékpár és futóverseny közben többször átéltem már milyen bátorítólag hat, mikor szurkolók százai buzdítanak a tovahaladásra. De még bátorítóbb, mikor feleségem áll ott a pálya szélén frissítővel és az utolsó méterekre leírhatatlan erőt ad a tudat, hogy ott vár a célban. Igaz, nem ő teker, nem ő fut, nem ő küzd a kilométerekkel, a fáradtsággal, mégis puszta jelenléte plusz energiát jelent a legnehezebb pillanatokban. S mi a helyzet a mennyország felé tartó futással, a nagy küzdelemmel, melynek célja az örök élet elnyerése? A zsidó nép vándorlásának és Isten vezetésének története előképe mennyei otthonunk felé tartó haladásunknak. Bár nem az ő talpa taposta a Sínai pusztáját, nem az ő keze ütötte le, aztán szedte fel a sátorcöveket, nem ő szedegette össze a mannát, nem ő gyúrt belőle té

„Akikkel az Isten meg akarta ismertetni azt, hogy mily nagy a pogányok között eme titok dicsőségének gazdagsága, az tudniillik, hogy a Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége” Kol.1,27.  Szeretsz titkokat ismerni? Milyen érzés van benned, ha valaki titkot akar mondani neked vagy éppen kiszedni belőled? Egyszer valaki megkérdezett egy barátját, akiről tudta, hogy eljár a szája állandóan, hogy: tudsz titkot tartani? A nőnek felcsillant a szeme, mert már alig várta, hogy meghallja a legújabb pletykát, és azt mondta: Igen!   Míg a kérdező csak ennyit mondott: én is! – és mosolyogva tovább ment…. Jézus is többször mondta egy-egy négyszemközti beszélgetésnél, vagy gyógyításnál, hogy: erről ne beszélj senkinek! Ne mondd el, hogy ki gyógyított meg… Nem sokkal utána pedig azt olvashatjuk, hogy: az egész város egybegyűlt Jézus hallgatására, vagy hogy nagy tömeg követte Őt…. Úgy látszik, hogy sok minden ellentétesen működik ezen a világon! Ha azt mondják: ti

" Ébredj, ébredj, Sion, szedd össze erődet! Öltözz ékes ruhába, Jeruzsálem, te szent város, mert nem jön már ide többé körülmetéletlen és tisztátalan ."  Ézsaiás 52:1 Istent sokféle néven ismerhetjük meg a Bibliából. Mindig úgy mutatkozik be, ahogy arra leginkább szükségünk van. Jeruzsálem számára Isten, most a szabadító Úr, a Vígasztaló, a Megváltó. Kicsit tovább olvasva ezt láthatjuk: " Mily szép, ha feltűnik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: Istened uralkodik! Halld, őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az ÚR a Sionra.   Vígan ujjongjatok mindnyájan, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az ÚR, megváltotta Jeruzsálemet! Kinyújtotta szent karját az ÚR minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását. " (Ézsa 52:7-10) Isten uralkodik és ezt előbb-utóbb mindenki el fogja ismern

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert hűséges maradok Dávidhoz.” Ézsaiás könyve 55:3 Nem kell a köntörfalazás, a magyarázkodás. Gyere, úgy ahogy vagy.- szól hozzád a rég hallott Ismerős, szelíd hangon. Nem kell a maszk, az álarc, a jelmez, nem kell az, ami nem te vagy. Csak gyere, én elfogadlak.  Tudom, min mentél keresztül, hiszen ott voltam végig melletted. Ott voltam, amikor remegve hagytad el azt a bizonyos szobát, mert nem mertél tovább maradni. Ott voltam, amikor megkaptad a hírt, amire már rég számítottál. Ott voltam, amikor meghoztad azt az őrült döntést, és sarkon fordulva elviharzottál a messzeségbe. Ott voltam, amikor próbáltad letenni a poharat, de a bűntudat mardosására inkább kiürítetted. Ott voltam, amikor kimásztál az ismeretlen ágyából, és ruháidat összekapkodva siettél vissza az éjszakába. És ott voltam másnap reggel is, amikor undorodva néztél a tükörbe, és legszívesebben eldobtad volna ma