reggeli dicséret

”K risztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. ” Galata 5,1 Morris Venden története alapján... J oe volt a tízedik a sorban a rabszolgák között a piacon, de nem először történt vele mindez. Oly sok gazdája volt már, annyi gyapotföld fölött görnyedt már a tűző napon és túl sokszor érezte már a korbács ütéseit a hátán. Így hát dacosan az őt bámulók szemébe próbált nézni, de hiába, mert azok nem látták őt. Csak szálfa termetét, izmos karjait, idősebb kora ellenére is egészséges testét. De most azt akarta, hogy ez egyszer őt magát lássák, hogy ne az alkuszra figyeljenek, ne az üzletre. Felemelte fejét és kiáltozni kezdett egyenesen az arcukba: - Nem fogok dolgozni! Értitek!? Hiába vesztek meg, ha agyon verettek is, akkor sem fogok dolgozni nektek! A vásárlók először alig figyeltek rá. Ki veszi figyelembe egy nigger [1] szavát. De amikor egyre dühödtebben kiabált, ahogy megfeszítette a nyakát és úg

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippibeliekhez írt levél 3: 13-14. Ami mögöttem van – elfelejtem! De nehéz is ez! Néha olyan jónak tűnik kicsit újra átélni a bajokat, sajnálgatni magamat. „Szegény én! Hogy nekem mennyire kijutott az életből?! Én aztán szenvedtem eleget!” (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy valahogy a jó dolgok nem jutnak olyan gyakran eszünkbe, mint a rosszak!) Pál elhatározta, hogy csak előre tekint. Ezt olvashatjuk róla: „Noha Isten angyalai jelentették Pál apostol győzelmeit a hit erős küzdelmeiben; a menny pedig örvendett kitartó igyekezetének, s annak, hogy a jutalomra tekintve, minden mást szemétnek ítélt; bár az angyalok öröm-ujjongva hirdették is diadalait, Pál mégsem dicsekedett sikereivel. Ilyen magatartást tanúsítson Krisztus

" Minden te utaidban megismered Őt; akkor ő igazgatja a te utaidat. " Példabeszédek könyve 6:3 Ismeretlen utakon keressük a megszokottat, de ránk emeli kalapját a „semmihez sem hasonló” embere és Valami más lesz. Szokatlan és kétségbeejtő érzés lesz úrrá az emberen, amikor szembetalálja magát azzal, amiben csak az álmaiban hitt, hogy létezik. Olyan ez mint, amikor a Mikulásban csalódott gyerek kisírt szemeivel felnéz az apjára, és egy halvány mosoly átillan az arcán, mert szereti akárki ki is most már az ajándékozó. Az a Mikulás, aki minden pillanatában ott van életünknek, mert Atyánk mindenhova elkísér. Van úgy, hogy nem értjük miért kopogtat az a Valami az ajtónkon… Bármennyire is jó válaszokat próbálunk adni magunk alkotta kérdéseinkre, mégis egy halom kérdéssel maradunk magunkra hagyatva. Aztán a csendben, mosolyra húzva szánk teljes lényünkkel belesimulunk Annak a tenyerébe, Aki úgyis mindent tud az egészről. Látja előre mi lesz velünk, és egy erőteljes mozdulattal belek

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” (Példabeszédek könyve 22. fejezet 6. vers) Tanulni gyorsan, könnyen, és hatékonyan? De hogyan? Melyik a biztos módszer? Definíciók bemagolása? Relaxáció? Játszva tanulás? Elmélet és gyakorlat ötvözése? Könyvekből, könyvek nélkül? Iskolában vagy otthon? Egy biztos, minél idősebb az ember, annál nehezebb az új információkat elraktározni és még körülményesebb azokat beépíteni a jól megszokott napi életvitelünkbe. Nem úgy a gyermekkori behatások… Egy nézés, egy mozdulat, melyet ösztönösen lestünk el szüleinktől, környezetünktől. Lemásolt szokások, melyek génjeinkbe égtek, melyek ellen később tiltakoztunk; „én nem leszek olyan, mint az apám, az anyám”; „én nem fogok így és így viselkedni”. És a rideg valóság, melyre nap, mint nap rá kell döbbenünk: Olyanok vagyunk, amilyenek nem akartunk lenni, ami tudat alatt vésődött be, miközben az évek alatt kemény munkával, tudatosan tanult dolgok folyamat

„Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink.  „ 2.Krón.20,12. Az élet tele van különböző eseményekkel. Egyszer fenn, egyszer lenn! Hányszor és hányszor éreztem csodálatosan magamat, amikor minden sikerült, és azt gondoltam, semmi sem állíthat meg! Erős és ügyes vagyok, tudom, hogy mit akarok, és sikerülni is fog, ez biztos! Nem sokkal utána viszont mégis észrevettem, hogy homok került a fogaskerekek közé, és mégsem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem… Voltál-e már teljesen elcsüggedt, amikor „lúzer”-nak érezted magadat? Akárhogy erőlködtél, mégsem sikerült, sőt pont ellenkezőleg történt minden, mint ahogy szeretted volna… talán ismerős érzés, nem? Izraelnek ebben az időszakában Jósafát volt a király. Az Írás szerint „ És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy h

„ Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé. ” Krónikák 1. könyve 29:11-12 A királyok általában szerettek nagyokat álmodni. Amikor még hatalmuk és erejük teljében voltak, igyekeztek valami maradandót alkotni, hogy még a haláluk után is emlegessék nevüket. A legtöbbször ez sikerült is, mert talán mindannyian voltunk már olyan ősi várban, templomban, épületben, amely valamely dicső király nevéhez fűződik. Dávid másféle király volt. Voltak ugyan hatalmas sikerei, érdemei, ugyanakkor sok-sok küzdelmet élt át, melyek emlékeztették esendő voltára. Most, amikor gyűjtés hirdet, hogy méltó házat építhessenek az Úrnak, nagy örömmel látja, hogy milyen szívesen, önként és bőséggel adakozik a nép. A felhalmozott

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.” A zsidókhoz írt levél 13:20-22 Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké. De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel. Ma Is