Ének az Úrnak
(Zsolt 100:1-2,4)
A Szentírásban nyomatékosan jelentkezik a vallásos
ének és zene, mint olyan kifejezési mód, amely alkalmasabb az Isten iránt
érzett hála és szeretet kifejezésére, mint a beszéd. Isten népe a hétköznapi
életben átélt tapasztalatokat megénekelte, mely énekeket gyakran hangszerrel is
kísérték. Főleg nagy munkálatok alkalmával, mint aratás, cséplés, szüret volt
nagy jelentősége a közös éneklésnek. Az ének feledtette a fáradságot,
közösséget formált a munkában résztvevőkből, és nem utolsó sorban az ember
figyelmét a termés ajándékozójára fordította.
Szinte minden elmondható énekelve Istennek (legyen az
hála, panasz, félelem, szomorúság, vagy öröm), mégpedig olyan érzelmi szinten,
ami puszta szóval szinte elérhetetlen. A Biblia azt is felfedi számunkra, hogy
Isten maga is énekel. Zofóniás 3:17-ben arról értesülünk, hogy miközben az Úr,
engedelmes gyermekeit szemléli, örömében énekel: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad
örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez neked” (Károli Gáspár fordítása). Ezért az ember számára az ének alapszükséglet és isteni képmásának
egyik megnyilvánulása.
Mára sajnos az éneklés eléggé kiveszett a hétköznapi
életünkből. Ritkaság az, hogy valakit tusolás, vagy munkavégzés közben énekelni hallunk. Nagyapáink korában, – amikor ősszel kukoricafosztás idején
házaknál összejöttek, énekeltek. Ma az ének helyett bömböl a rádió, szól a
lélekölő, sokszor erkölcsöt leépítő, trágár kifejezésekkel átitatott „modern”
zene, mely hatásával, ha lehet, még jobban eltávolítja hallgatóit Istentől. De nem
csak hétköznapjainkból kopott ki az éneklés, de istentiszteleteinken sem kap
akkora teret, melyet megérdemelne.
Saul életében az Istent dicsőítő ének és zene a lélek
gyógyulását eredményezte (1Sámuel 16:14-23),
ma miért nem alkalmazzuk ugyanezt? Énekeljünk többet az imaházban,
munkahelyünkön és otthonainkban egyaránt. Meg fogjuk tapasztalni annak áldását:
öröm, béke és boldogság lesz a jutalmunk, ha időről-időre Isten dicsőségére
ének hangzik fel ajkainkról. Amíg éneklünk nem lesz alkalmunk rosszra gondolni.
Az ének szavai átjárják gondolatainkat, és segítenek abban, hogy jellemünk
megtisztuljon, és Krisztus képmására formálódjon.
Jézus földi napjaiban sokat énekelt – írja Ellen G. White:
„Jézus vidáman és tapintatosan végezte munkáját. Sok türelemre és lelkiségre
van szükségünk ahhoz, hogy a Biblia vallását behozzuk az otthoni életbe és a
munkahelyre, hogy elviseljük a világi ügyek okozta megterhelést, és szemünket
mégis egyedül Isten dicsőségére szegezzük. Krisztus ezen a ponton segít.
Sohasem volt annyira elfoglalva a világi gondokkal, hogy ne lett volna arra
ideje, hogy törődjön a mennyei dolgokkal. Szívének örömét gyakran zsoltárokkal
és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint
dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel éneke által tartotta
a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról
felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy dicsérete elűzi a
gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket.
Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé
irányította.” (Ellen G. White, Jézus élete, Advent Kiadó, 1993, Budapest,p.52-53.)
Énekelj te is az Úrnak és tapasztald meg, hogyan erősödsz
meg hitben és hogyan jön hozzád közelebb Isten! Legyen vidám napod!
