Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 23, 2008
Isten az, aki megbékéltet „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát.” 2Korinthus 5:17-18 Minden bűn lázadás Isten rendje ellen. Mivel „nincsen csak egy igaz is” (Róma 3:10), ezért mindannyian Isten elleni lázadók vagyunk. De Isten a hozzánk való jóságát és szeretetét abban mutatta meg, hogy lázadó, bűnös állapotunkban Krisztust odaadta értünk (Róma 5:8). Így a bűnbánó bűnösnek kegyelmet hirdethetett. A mai ige azt ígéri, hogy ha hiszünk Krisztusban, s életünket a benne való hitben éljük, akkor újakká leszünk, a régi dolgokat Isten nem hánytorgatja fel, hiszen azok megbocsáttattak. Az újjászületést Isten munkálja bennünk. Az Ő érdeme, Szentlelke munkájának eredménye, hogy békességre juthattunk a Mindenható Istennel. A békesség nem Isten elveinek leszállításával született meg, hanem azzal, hogy szembe
Diadalra vezet az Úr „De hála legyen Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt.” Pál második levele a korinthusiakhoz 2:14 Jó illat, ismeret és diadal? Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz? Diadal és jó illat? A diadal általában nem szokott azonnal jó illattal járni. Később igen, de a diadal pillanata általában verejtéktől nedves. Ismeret és diadal? Ők ketten talán egymáshoz tartoznak, mert igazi ismeret nélkül nem tudod hol és mi ellen kell harcolnod. Jó illat és ismeret? Ha valakit ismersz, akkor megismered az illatáról is, és nem érdemes olyan valakit párodnak választani, akinek az illatát nem tudod elviselni. Csodálatos, ha jó illat van körülöttünk. Az ellenkezője viszont nagyon taszító tud lenni. Nem tudunk egy rossz szag elől menekülni, mert elég gyakran kell levegőt vennünk. Egy poszter előtt mehetünk csukott szemmel, vagy nem arrafelé figyelve, de a szagok elől nem menekülhetünk. Milyen szom
Közel van már Isten országa „És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 9. vers Többször hallottam már, hogy milyen jó és milyen könnyű volt az első tanítványoknak, hiszen nemcsak, hogy hallhatták Jézus tanítását, hogy láthatták Őt, de Vele együtt ébredhettek, együtt reggelizhettek, érezhették egy fárasztó gyaloglás után a ’jézusi’ izzadságszagot, bármikor megérinthették a bőrét, vagy legalább a ruhájának a szegélyét… Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a vágyammal, hogy szeretnék Jézussal én is ilyen módon találkozni. A mai reggeli szöveg ennek a fizikai közelségnek a valóságáról is beszél. A szövegben elközelítettnek fordított görög kifejezés (éggiken), szó szerint úgy hangzik; közel jött, itt van. Az evangéliumok tanúsága abban áll, hogy az Örökkévaló Isten, Jézus személyében közel jött hozzánk, formailag teljesen olyanná lett, mint mi. Így teljesedett a próféta szava: „íme a szűz
Áldás?! "Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet." Péter első levele 3, 15 A Kisázsiában élő, főleg pogányokból kereszténnyé lett gyülekezeti tagok súlyos problémák elé néztek. Szenvedéseik abból adódtak, hogy a gyülekezetek tagjai új életet kezdtek Krisztusban: környezetük pogány hitét és erkölcseit elhagyták, szórakozásaikban, a bálványimádásban és a kicsapongásokban többé nem vettek részt. Emiatt rágalmazták, gúnyolták, és képtelen vádakkal illették őket. Ártatlanul szenvedtek az igazságért. Ezek következtében megingott Istenbe vetett hitük. Amikor kereszténnyé lettek, azt remélték, hogy sorsuk minden tekintetben jobbra fordul, mert Isten megerősíti őket. Reménységükben csalódtak; a keresztény rabszolgák éppúgy szenvedtek uraiktól, mint pogány társaik, a vegyes házasságban élő keresztények és pogány házastársak, továbbá a gyülekezet tagjai és a
Rendületlen bizalom az Úrban „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.” (Zsoltárok könyve 130:5) Az utóbbi időben egyre gyakrabban teszem fel nagy sóhajjal kísérve a kérdést: „Mikor megyünk már a mennybe?” Sóhajtozik a világ, sóhajtoznak a hívők és hitetlenek. Várjuk a csodát, a szabadulást. Testi, lelki gyötrelmeink fokozódnak, a körülöttünk lévő világ egyre veszélyesebb és kiszámíthatatlanabb. Válságok, próbálkozások, megszorítások és talán valamiféle reménykedés, hogy „majd csak lesz valahogy.” Teljesedni látszanak Jézus azon szavai is, hogy miszerint a gonoszság megsokasodásával egyenes arányban hűl le a szeretet. Bennünk. Nincs kétségem, hogy a legtöbben őszintén elmondhatjuk a Zsoltáros fenti szavait: „Várom az Urat, Várja a lelkem, és bízom ígéretében.” Milyen mély vágyakozás érezhető ebben a mondatban! De mire várunk mi igazán? Békére, nyugalomra, biztonságra? Fájdalom- és szenvedésmentes életre? Tényleg jó lenne ezeket megtapasztalni. Valamit azért jól meg
Isten adja az áldást „Azért az sem valaki, aki plántál, és az sem, aki öntöz, hanem csak a növekedést adó Isten” 1Korintus 3:7 Elromlott a laptopom. A gyanú szerint túlmelegedés okozta a bajt, így nekiláttam, hogy kitisztítsam a gépet . „Nem lehet ez olyan nehéz!” - gondoltam. Hamar meg is találtam a szétszerelési útmutatót. Hátra kell hajtani az LCD panelt, kipattintani a bekapcsoló gomb panelját, kihúzni a gomb kábelét. Ezután következett a billentyűzet és a hűtőlemez eltávolítása, majd kicsavaroztam a processzor hűtőrekeszének csavarjait. Sajnos a processzor is jött a fedéllel együtt, de sebaj, így is sikeresen kitisztítottam a hűtőtestet. Ezután jött a visszaszerelés: csavarok, hűtőlemez, billentyűzet, kábel, gomb, panel, LCD. Megelégedve a sikeres munkával megnyomtam a bekapcsoló gombot. Semmi sem történt. Újra próbálkoztam, kicsit erősebben: újra semmi. Ekkor megpillantottam a processzort az asztalomon... Lényeg a lényeg! Mit ér egy komputer processzor nélkül, mit ér egy