reggeli dicséret

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” János evangéliuma 17:20-21 Világra jött egy istállóban, hogy láthassuk, Isten a végsőkig elmegy értünk, csak hogy megmenthessen minket. Elmondta és megélte, milyen valójában a Mindenható, aki minden nap hazavárja tékozló gyermekeit. Elmondta, hogy Ő az út az Atyához, és rajta keresztül bátran mehetünk. Leélt közöttünk harmincegynéhány évet, hogy megláthassuk, Isten valóban jó, és végre kapcsolatba kerülhessünk Vele. Hogy végre vége legyen a harcnak, a menekülésnek, és beengedhessük Őt az életünkbe. Eljött, hogy igazán Emberek lehessünk, az Ő képmásai. Hogy felismerjük a másikban a testvért, az Embert, az egyszerit és megismételhetetlent. Hogy újra egymás szemébe tudjunk nézni, és ki merjük mondani: bocsáss meg! Megbocsátottam. Szeretlek. Fon...

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” János evangéliuma 14. fejezet 6. vers Pont ez a lényeg, hogy csak Rajta keresztül. De Rajta keresztül mehetsz. Szabadon, elfogadottan, úgy, ahogy vagy. Mert Ő ezért jött, hogy végre felhagyjunk az állandó küzdelemmel, amit Istennel szemben folytattunk, hogy végre békét kössünk Vele, és hazataláljunk Hozzá.  Hogy összetörjön a zsarnok kényúr képe, és végre meglássuk a szerető Apát, aki rohan felénk az úton. Aki magához ölel, visszafogad, megbocsát, ruhát, gyűrűt, sarut ad. Lakomát. Megbecsülést. Életet. Aki nem hánytorgatja fel a múltat, hanem kegyelemmel és megbocsátással segít a feldolgozásban, és abban, hogy tovább tudjunk lépni. Aki új irányt ad, küldetést, életcélt, bizalmat.  Aki minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy végre azok lehessünk, akiknek megalkotott minket: Emberek, az Ő képmásai.  Ebben a megterhelt időszakban, amikor egyre nagyobb méreteket ...

„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.” Mózes első könyve 1:31 Minden tökéletes volt. Minden. Akkor ott az elején. Béke volt és biztonság. Harmónia. Igazi szeretet. Az ember tökéletes kapcsolatban élt Istennel, a társával, a természettel és önmagával. Nem volt bűn és minden rossz, ami ebből fakad.  Aztán úgy gondoltuk, hogy ez nem elég. Hogy Isten takargat előlünk valami még jobbat, és önző módon csak magának akarja. A Kísértő becsapott minket, és mi fellázadtunk. Mert olyanok akartunk lenni, mint Isten, tudni akartuk, mi a jó és mi a rossz.  És ezzel a lépéssel elveszítettünk mindent. Isten az Ő képmására alkotott meg minket. Olyanok voltunk, mint Ő. És igenis, tudtuk, mi a jó és mi a rossz. Minden jó volt, amit Ő adott. A rossz pedig annak az egy fának a gyümölcse. Annak az Egynek. De nekünk pont az kellett.  A kapcsolat megszakadt, a harmónia és béke eltűnt, az isteni képmás eltorzult bennün...

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.” A zsidókhoz írt levél 13:20-22 Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké. De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel. Ma Is...