reggeli dicséret

Övezd fel derekadat és indulj, hirdesd nekik mindazt, amit én parancsolok! Ne rettenj meg tőlük, különben én rettentelek meg téged általuk! Megerősített várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyaival, vezetőivel, papjaival és az ország népével szemben. Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek – így szól az Úr –, és majd megmentelek! Jeremiás 1.17-19 Soha nem volt könnyű feladat a prófétáké. Legtöbbször a figyelmeztetés, feddés, megtérésre hívás üzenetét kellett közvetíteniük, és ezt az üzenetet nagyon ritkán fogadták a hallgatóik nyitottan vagy örömmel. Bátorságra és határozottságra volt szükségük, mert az isteni üzenetet nem lehetett tompítani, átcsomagolni, hiszen ezzel azoknak okoztak volna kárt, akikhez küldte őket Isten.  Akkor tehát csak bátor, hadakozásra kész embereket hívott el Isten prófétának? Korántsem. Jeremiás sem ilyen ember volt. Könyvéből egy békességet szerető, érzékeny lel...

„Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled. Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! (Mózes ötödik könyve 18. fejezet 10-12, 15. vers) Nemrég hallgattam egy kereskedelmi rádióban az aznapi horoszkópot; ’az oroszlánok ma ne hozzanak fontos döntéseket, a vízöntők bátran kockáztathatnak az üzleti életben, a mérleg jegyűek komoly családi konfliktusok elé nézhetnek…’ Ezt hallva, aztán elgondolkodtam, vajon hányan vannak, akik ez alapján tervezik és élik mindennapjaikat. Úgy látszik, mi emberek fogékonyak vagyunk a kissé homályos, kissé titokzatos, dolgok elhívésére. S a világos, egyszerű beszéd gyanús számunkra.   S talán éppen ...

"Mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak." Ámos 3,7   A vallásos könyveket, így sokszor a Bibliát is, misztikus iratként kezelik az emberek. Biztos izgalmas titkok vannak elrejtve benne, amit bizonyos kódok segítségével meg kell fejteni. (Pl. A Da Vinci kód - könyvben és filmen is.) Mások úgy látják, hogy a legizgalmasabb részek a prófétai könyvekben találhatóak, mert ott fény derülhet a jövőre. Úgy gondolják, meg van írva a sorsunk és lehet, hogy a Szentírásban meg van írva minden. Sajnálom, hogy ezeket az embereket ki kell ábrándítanom, de a mai szövegünk egyértelműen leírja nekünk, hogy ez nem így van. Bár a prófétikus iratok és maguk a próféciák is a jövővel foglalkoznak, de sohasem jósolnak és ritkán foglalkoznak egy adott személy sorsával. Ezen írások lényege, hogy Isten általuk tárja fel azt, amit a jövőben cselekedni kíván. Vagyis itt a hangsúly az Isten tettein és nem az ember csele...

„…a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg…” Pál első levele a tesszalonikabeliekhez 5. fejezet 20-21. verse Az ember két dolgot nagyon nem szeret: az egyik, ha megmondják neki, hogy mit csináljon a másik pedig az, hogy: „én megmondtam”. Mindkettőt jól ismerjük. Vegyünk egy példát egy szülő gyerek kapcsolatból. Az apuka/anyuka elmondja, fiám/lányom ne tedd ezt vagy azt, nem menj ide vagy oda, mert megjárod. A gyermek felpaprikázva elillan apja/anyja jövőbe látó gondolatai elől. Aztán mikor megvan a baj, akkor jön a mondat: „megmondtam neked!” Jaj de szörnyű ez a mondat, mikor minden úgy történt, ahogy előre megmondták az öregek. Szembe nézni a valósággal sokszor fájó dolog, de hasznos annak, aki tanulni szeretne. Az önérzetes ember nem fontolja meg a jó tanácsokat. Csak megy a maga feje után addig, míg meg nem égeti megát. Mi ne legyünk ilyenek. Fontoljuk meg azt, amit mások jobban tudnak, mint mi, gondolkozzunk el rajt...