reggeli dicséret

„ Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire” Apostolok cselekedetei 2:2-3 Tizenegy riadt felnőtt férfi és néhány asszony. Összezsúfolódva egy ház padlásterében. Az ajtó gondosan zárva. Halkan beszélgetnek, imádkoznak. Csak valaki meg ne tudja, hogy itt vagyunk! Felidézték sorba – ahogy eszükbe jutott – az elmúlt három év eseményeit. Többször elhangzott, hogy „emlékszel, amikor…” Jézusról beszélgettek. Megváltoztatta életüket. Mátét felállította az asztaltól, és elhívta, Fülöpöt meg a barátját – Nátánáelt egész különös módon szólította meg. Péternek azt ígérte, hogy emberhalásszá teszi. És most? Mindennek vége! Elment! „Pedig mi azt reméltük…” És sorolták, hogy mit reméltek. Keserűek, csalódottak voltak. Reménytelenül, tehetetlenül néztek a holnap elé. Mit kezdjünk magunkkal? Közben néhány prófécia egyre jobban megvilágosodott előttük. Eml