reggeli dicséret

„A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” Jeremiás próféta könyve 31:3 Tizenegy, vagy talán tizenkét éves voltam, mikor legjobb gyerekkori barátommal nekivágtunk, hogy megmásszuk Pécsett a tettyei sziklákat. A – mintegy 20-30 m magas – sziklatömb tetején a város egyik képzőművészeti büszkesége magasodik, egy életnagyságú (vagy még annál is nagyobb) kereszt, rajta a megfeszített Krisztus (Rétfalvi Sándor alkotása, 1969). Bátran vágtunk neki a meredélynek (minden biztonsági kötél nélkül), és utunk első felében ügyesen vettük az akadályokat. A szikla repedései létraként szolgáltak, melybe hol belekapaszkodva följebb húztuk magunkat, hol pedig a lábunkkal megtámasztottuk magunkat. Körülbelül a szikla közepe táján lehettünk, mikor pillanatok alatt elsötétedett az ég, majd hatalmas nyári zápor kerekedett. Teljesítményünk fölötti öröm hamar halálfélelembe csapott át. A vizes sziklák síkossá váltak, és hol a kezünk, hol a lá...

„Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza,  hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” (Apcsel 2:36) Különösen sokatmondó ez az ige, és sokféle érzéssel tölt el. Először is büszkeséggel és dicsekvéssel telik meg a szívem, mert keresztényként olyan Istennek szolgálhatok, aki mindenekfelett való Úr. Nincs félni valóm, mert az én Uram mindent hatalmában tart, mindenekfelett uralkodik. Ő a legerősebb, a legnagyobb, a leg-leg-leg. Ki mondhatja még ezt el, hogy a legmagasabb rangú Úrnak szolgál? Te is neki szolgálsz? Ha igen, akkor te is büszke lehetsz rá, dicsekedhetsz Vele! (lásd: Jeremiás 9:23-24). Másodszor csodálattal olvasom, hogy Jézus egyszerre Úr és Krisztus. Az „Úr” kifejezés hatalmat sejtet, akinek engedelmeskedik minden; míg a „Krisztus”, vagy felkent kifejezés a Messiásra utal, aki a szeretetéről, szelídségéről ismert. Ezt olvashatjuk Ézsaiás könyvében a Messiásról: „Nem kiált, és nem lármáz, és nem hallatja szav...