reggeli dicséret

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Pál levele a rómaiakhoz 5:6-8 Szöges ellentétben álltunk Istennel. Más volt a véleményünk bűnről és igazságról, jóról és rosszról, tudásról, istenképűségről. Amikor ő keresett minket, mi elbújtunk. Amikor kérdezett, vádaskodni kezdtünk. Amikor reményt akart adni, mi menekültünk előle. Aztán eljött az Emberfia, aki nem nézett bőrszínt, egészségi állapotot, nemeket, származást, társadalmi státuszt, politikai hovatartozást. A radikális zelóta Simon és a vámszedő Lévi Máté ugyanúgy helyet foglalt az utolsó vacsorán, mint az írástudatlan halászlegények, vagy a tanult Iskáriótes Júdás. Jézus meghalt zsidóért, rómaiért, szabadért és szolgáért, azokért, akik hittek benne, akik nem értették, és ...

Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt. Lukács evangéliuma 23:47 A százados körbenézve látta, a beosztottai jó munkát végeztek, már áll mindhárom kereszt. A golgotai keresztek képe nem volt szokatlan a város lakói számára, hiszen időről időre akadtak olyan bűnözők, akik a törvény szerint ezt a halált érdemlik. Megalázó, fájdalmas halál, de kellett nekik, ők keresték a bajt. Ilyen az akkor felállított három kereszt közül kettő is. Mindkettőn köztörvényes bűnöző lóg, kérdés se fér hozzá, hogy itt a helyük. A harmadikon viszont valaki más, valaki, akiről a múlt héten összeállított beosztásban még nem volt szó — akit gyorsított eljárásban kellett kivégezni. Bizonyára komoly a vád ellene, hiszen a százados is tudja, hogy egész éjjel tartott a kihallgatása és a kínzása. Közelebb lépve a tábla is tisztán olvasható: "A zsidók királya". Furcsa, még nem hallott róla, hogy bárki is pályázna éppen Heródes királyi pozíciój...

„Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” Pál levele a rómaiakhoz 8:15-17 Sötét éjszaka volt, mintha a hold és a csillagok is különös szomorúságba burkolóztak volna, alig-alig hintve fényt a földre. Ott görnyedt a férfi egy olajfa alatt, és még ebben a homályban is látható volt, mennyire egyedül van. Nem messze tőle tanítványai, mindet elnyomta az álom. De Ő csak küzdött magában. Hatalmas cseppekben folyt le az izzadtság a homlokáról vérrel keveredve. Még felállhat. Még itt hagyhatja ezt a bűntől terhelt világot, ahol az övéi nem fogadták be, ahol kiforgatták a szavait és folyamatosan áskálódtak ellene. Még dönthet úgy, hogy elég volt. Hogy nem éri meg. Ijesztő,...