reggeli dicséret

“Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el.” Mózes ötödik könyve 31:6 Negyven év vándorlás után ismét megérkezett a nép Kánaán határához. Újból ott állnak a döntés előtt: “Bemenjünk, vagy se?” Legutóbb, hasonló helyzetben a kémek elbizonytalanították őket, tizen a félelmeket érezték komolyabbnak mint a hitet. A nép újból egy lehetőséget kapott, a kérdés csak az, hogy élni fognak vele vagy sem. Mózes viszont nem bízza a véletlenre. Elmond egy prédikációt, ami megindítja a népet. Mózes és a nép legutóbb megtorpantak, úgyhogy most a lelkesítés következik. Korábban rettegtek a kánaániták seregétől, de most nem tehetik meg újra. A vezetőjük szavai visszhangoznak: “Ne féljetek tőlük!” Ez egy nagyon szép mondat, ha nálunk pisztoly, az ellenfélnél meg egy bicska van, mert akkor nálunk a nagyobb esély, de szemlátomást nem ez van itt. A kisebb sereg Izraelé, persze azért nem

"A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal."  Lukács evangéliuma 8:15 Jézus, amikor tanítani akarta az embereket, gyakran használt példázatokat, vagyis olyan történeteket, melyekben a hétköznapi élet jól ismert mozzanatait használta fel arra, hogy segítsen az egyszerű, de nyitott szívű embereknek megérteni nehezen elmagyarázható lelki igazságokat. A magvető példázatával, melyben a fenti mondat is olvasható, azt akarta bemutatni, hogy a különböző emberek milyen módon viszonyulnak Isten szavához, amikor az megszólítja őket, és hogy a különböző válaszok mit eredményeznek az életükben.  Ma a földművelés sok ember számára alig-alig ismert terület, hiszen többen élnek városokban, tömbházakban, mint vidéken, de szobanövénnyel talán mindannyiunknak volt már dolgunk. Megfigyelhettük, ahogy a szüleink tavasszal leszedték a régi, elszáradt leveleket, kivették a növény

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Pál levele a galatákhoz 2:20 Különleges az apostolok élete. Így, közel kétezer év távlatából az ember könnyen gondolhatja úgy, hogy a pünkösdi események után mind a 12 (és később még többen) teljes egyetértésben, teológiai harmóniában és békességben éltek. De nézzünk csak körül: válasszunk egy tetszőleges 12-15 fős társaságot, amire teljes rálátásunk van! Egy munkatársi közösséget, egy lakóközösséget, vagy akár egy bibliatanulmányozó csoportot, és legyünk őszinték! Egy ekkora társaság tagjai nehezen élnek meg teljes békességben egymás mellett, sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy lehetetlen teljes harmóniában élniük. Mindig lesznek nézeteltérések. Hát még akkor, ha több “dudás” is van “egy csárdában”. Például mint Péter és Pál. Ha egyetle

„Mint nappal, ékesen járjunk, nem dobzódásokban és részegségekben, nem bujálkodásokban és feslettségekben, nem versengésben és irigységben:” ( Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet, 13. vers ) Részegség, tobzódás, irigység, bujálkodás, vagy az ezt megelőző versekben; lopás, gyilkosság, hamis tanúság? – Nem kérdés, ahogy haladunk előre a vég felé, ahogy „most, hogy közelebb van hozzánk az üdvösség” (11. vers) egy keresztény embernek kutya kötelessége távol tartani magát efféle bűnös magatartásformáktól, és egyáltalán mindenféle önpusztító és másokat romboló életmódtól. S amellett, hogy mindezt sokszor hibás módon, erőszakkal akarjuk másokkal megvalósíttatni és/vagy saját életünkben megvalósítani, látni kell, hogy a tisztességes, az erkölcsös élet a Szentírás megfogalmazása szerint több mint puszta tartózkodás bizonyos negatív viselkedésformáktól. Ezért két dolgot szeretnék ma szívedre helyezni: 1. A nyilvánvaló bűnöknél sokkal alattomosabb kísértés, amit sokszor

„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Rómaiakhoz írt levél 10:17 „ Honnan tudhatom, hogy megbízhatok Benne, ha nem is látom? ” – ezt a kérdést egy 14 éves fiú szegezte nekem, miközben arról beszélgettünk, hogy milyen jó tulajdonságokat tudunk Istenhez kötni. Amikor az egyik osztálytársa azt mondta, hogy Isten megbízható, röviddel utána elhangzott ez a kérdés. Gondolkodóba ejtett. Az az érzésem támadt, hogy ez a fiú rátapintott a keresztényi hit egyik lényegére. Akkor tudjuk meg, hogy milyen is Isten valójában, hogy ha megismerjük Őt. Felmerül a kérdés, hogy hogyan tudjuk Őt megismerni?! A következő alkalommal,   amikor ebbe az osztályba mentem órára újból felmerült a kérdés. Miért kellene megbízzunk Istenben, hogy ha nem látjuk? Sokat elmélkedtem, hogy bennem hogyan alakult ki a bizalom és a hit Isten iránt, ugyanis azt gondolom, hogy ez a két érzés szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az első fonto

„Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” Lukács 2.52 Jézus otthagyta értünk a Mennyet, hogy helyünkbe lépjen. „...Nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett.” ( Fil.2.6b-7 ) Jézus élete az emberi élet növekedésének törvényszerűségei szerint haladt előre a fogantatásától kezdve. „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, termetében és kedvességben Isten és emberek előtt.” Végigjárta az utat és közben kiformálódott az a jellem, amelyben az Atya gyönyörködik.  Azon tűnődtem, mi lehetett növekedésének titka, mit tanulhatunk ebből a szempontból tőle? Az evangéliumokból a következő mozaikok rajzolódtak ki előttem: - egyszerűség, szerény körülmények, a természet közelsége, szeretete - a hétköznapi kötelességek teljesítése, szolgálatkészség - engedelmesség - istenfélelem - a Biblia szeretete, kutatása - kapcsolat

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki a bűnösöktől ilyen szidalmazást szenvedett el, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.” Zsidókhoz írt levél 12:2-3  Nem kihívás megfáradni, erőnket elveszíteni, elcsüggedni, és arra gondolni, hogy feladjuk az egészet. Nem kihívás átengedni magunkat a kedvetlenségnek, fáradtságnak, fásultságnak, negatív gondolatoknak. Ez is mind a tiltott gyümölcs hozadéka, és nem kell hozzá semmi erőfeszítés, hogy így érezzünk.  Mert a világ kemény, kegyetlen és igazságtalan, de Isten ma reggel azt kéri tőled, hogy a fókuszt tedd máshova! Arra, Aki előtt ott volt a tökéletes otthon, a menny, ahol az angyalok imádták, követték kéréseit, parancsait, ahol uralkodott az Atyával, és nem kapott negatív bírálatokat az ott élő lényektől.  És Ő otthagyta ezt a gyönyörű helyet, hogy leéljen itt