reggeli dicséret

"Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Zsidókhoz írt levél 11:6 Ez az ige a huszonkettes csapdája. Csak az képes Istenhez menni, aki hisz abban, hogy Ő létezik. Természetesen ha valaki nem hisz valamiben, nem is keresi, nem próbál a közelébe jutni. Értelem szerűen Istent is csak az keresi, aki hisz benne. A zsidókhoz írt levél írója felsorol rengeteg hitbeli történetet. Sorra veszi a teremtéstől kezdve azokat a csodákat, személyeket, akik hitben jártak, és rámutat, hogy mennyire nagy a jelentőssége életünkben a hitnek. A történelem során megannyi ember követte Istent, és fantasztikus dolgok történtek, amiket még felsorolni is sok. Noé bárkája nem épült volna meg, Jerikó falai nem omlottak volna le, Gedeon nem vert volna meg egy sereget, Dávid nem győzött volna egy óriással szemben, Jézus nem támadt volna fel, és az evangélium nem terjedt volna az egész világon, ha a

"Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek." Ezékiel próféta könyve 36. fejezet 26-27. verse Évekkel ezelőtt olvastam egy érdekes cikket, amely egy kutatásról számolt be. Megfigyelték, hogy a szívátültetésen átesett betegek személyisége, gondolkodásmódja gyakran erőteljesen átalakult, ezért kutatók úgy határoztak, hogy alaposan megvizsgálják a jelenséget. Úgy találták, hogy sokan azok közül, akiken ezt a műtétet hajtották végre jobban kezdték értékelni az életet, mint ajándékot, jobban észrevették a mindennapi apró örömöket, sokkal mélyebb és tartalmasabb emberi kapcsolatokat kezdtek kialakítani, sokkal barátságosabbá és segítőkészebbé váltak. Sőt, többen hinni kezdtek Istenben is, akik korábban erre nem voltak nyitottak. Az életmentő műtét örökre megváltoztatta őket. Ez m

"Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell." Ezékiel próféta könyve 34:15-16 A minap TikTokon "bekövettem" egy pásztort , aki néhány naponta válaszol a nézők pásztorkodással kapcsolatban feltett kérdéseire. Az egyik videójában arra az egyszerű kérdésre válaszolt éppen, hogy hogyan telik egy napja, mivel tölti az idejét? Ha a videó megnézése előtt megkérdezte volna tőlem valaki, hogy miből áll a pásztorélet, valami olyant mondtam volna, hogy bizonyára a kakasokkal kel, kihajtja a juhokat a mezőre, majd este vissza. Nyugodt, békés élet, tele madárcsicsergéssel és ücsörgéssel. Az egyetlen dolog, ami eddig is utalt valamelyest arra, hogy több mozgás kell, hogy legyen benne, az, hogy a vélt nyugodt életmódhoz képest nem sok túlsúlyos pásztort ismerek. (Az igazat megv

  „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel. ( Thesszalonikabeliekhez írt első levél 4. fejezet 14-18 . vers ) Ahogy mondani szokták; megette már a kenyere javát. Beteg volt és fáradt. Érezte, hogy már nem sok van hátra, így magához hívatta a lelkészt és elkezdte sorolni a temetéssel kapcsolatos kívánságait: hogy milyen zene szóljon a ravatalnál, hogy ki hova álljon és üljön, hogy hova kerüljön a kereszt, hogy

„Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!” Kolossébeliekhez írt levél 3.fejezet 23-24.vers   Életünk folyamán sok élményben van részünk. Történnek események, amelyekről fényképek vagy videók készülnek, hivatalos esetben egy beszámoló vagy valamilyen szerződés vagy épp elmegyünk helyekre, ahonnan egy hűtőmágnest vagy egy képeslapot hozunk el. A lényeg, hogy életünk jelentősebb vagy legalábbis számunkra fontos eseményeiről általában mindig készül valami emlék. Én például rajongok a kövekért. Nem, nincs egy kavicstenger az otthonomban, viszont bárhol jártam eddig, mindenhol kerestem egy apró követ, amit haza hoztam. Van olyan kő, amiről már fogalmam sincs, hogy honnan van, de kedves nekem, mert tudom, hogy egy szép pillanat emlékét őrzi és ettől boldog leszek, amikor ránézek. De, mi a helyzet azokkal a pillanatokkal, amikor nem egy új hely

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok! Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4.8   Ismerős az a helyzet, amikor egy probléma, konfliktus úgy ráterhelődik a lelkedre, hogy gyomorgörcsöt okoz? Azzal kelsz, azzal fekszel, foglyul ejti a gondolataidat, megbénít és akadályozza a megoldás megtalálását is. Bevallom, én többször kerültem már ilyen helyzetbe. Idővel rá kellett jönnöm, hogy valamit kezdenem kell ezekkel a helyzetekkel, mert lelki és testi bajokat fog okozni. Megértettem, hogy le kell vennem a tekintetemet arról a problémáról, helyzetről, ami ennyire leterhel, hátrébb kell lépnem egy kicsit, s a tekintetemet másra kell irányítanom. Pál tanácsa sokat segít nekem, ha szó szerint veszem: „amik csak”. Bármennyire nehéz, arra van szükségem, hogy csak arról gondolkozzam, ami pozitív, hogy Istent, az ő sz

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” Pál levele a filippiekhez 4:6-7 „Isten békessége, mely minden értelmet meghalad”… Sokat töprengtem azon, hogyan is lehetne megragadni, mi ez? Hogy ne csak egy pátoszos mondatrész legyen, hanem kézzelfogható, hús-vér, valós béke ebben a forrongó világban. Aztán elkezdtem Jézus életének evangéliumi történeteit magam elé idézni, a fogalom pedig egyre jobban testet öltött. Mert Isten békessége ott volt, amikor Krisztus negyven nap böjtölés után kimondta, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember”. Béke, amikor nyugodtan írt a porba, miközben körülötte kövezésért kiáltottak a farizeusok. Amikor azt mondta a rettegő tizenkettőnek: „én vagyok, ne féljetek!” és lecsendesítette a tajtékzó tengert. Isten békessége rendet teremtett a megszentségtelenített, latro