reggeli dicséret

„ Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet ” Példabeszédek 25,21 Vita, veszekedés, harag - valahogy így vezet az út a háborúsághoz. de mit teszel azzal, aki gyűlöl téged? Te is utálod? Visszafordítod rá azt, amit veled tesz? Sokan cselekszünk a régi „fogat fogért, szemet szemért” elv szerint és megadjuk ellenségünknek, ami jár. Annyira igaz ez ránk, emberekre, hogy azonosulni tudunk vele, bárhol látjuk. Sőt, mindig szurkolunk a felülkerekedő áldozatnak: „Adj neki!” – kiáltjuk. Mert mind tudjuk, milyen rossz gyűlöltnek lenni. Tudjuk milyen érzés, ha valaki kiközösít, bántó megjegyzéseket tesz, nyíltan vagy alattomosan hátulról támad, de helyesen tesszük-e? Bölcs Salamon szerint valóban adni kell az ellenségnek, de nem mindegy, hogy mit , és nem mindegy mikor . A bölcsességirodalom gyöngyszeme ez a bibliavers, mert nem csak helyreigazít, de a neheztelő felek viszonyát is rendezi. Adj a téged gyűlölőnek kenyeret, adj vizet! Na, nem a középkori

„Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá, vagy vakká? Nemde én, az Úr? Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.” 2Mózes 4:11-12. Hallottál egy nagyon jó prédikációt. Magadban azt mondtad: Végre! És eljátszottál a gondolattal, hogy megteszed, amire ott Isten indított. Elindulsz. Terveket szőttél, álmodtál, és azt mondtad: Holnap! Aztán reggelre elszállt a lelkesedés. Mi lesz, ha nem tudom úgy elmondani? Mi lesz, ha kinevetnek? Meg aztán nem vagyok én szónok! Sem prédikátor! Nincs erre képesítésem! Aztán olyan kifogások is eszedbe jutnak, amikre addig még csak nem is gondoltál. - Mit mondjak? Igazad van! Kinevethetnek, dadoghatsz, lehet, nem is lesz olyan hatékony, ahogy megálmodtad. De nem érzed, hogy kihagytál valakit ebből az egészből? Elfelejtetted, hogy nem te vagy a történet főszereplője. Isten az! Ő ad szájat, meg hallgató füleket, Őt fogják eset

" Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket él ő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. " Római levél 12:1-2 (új prot.ford.) Számomra az okos istentisztelet nem a hétről- hétre való összejövés és valami kis apróság- pénz, ének, vagy ima felmutatása, hanem a következő: Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s mélység felett van csak magasság. Ha más gyötrődik, vérzik, szenved, azért van, hogy te megmutathasd: mennyi szeretet van benned. Megmutattad már

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás könyve 40. fejezet 29-31. vers) Egyre több embertől hallom: Jaj, én olyan fáradt vagyok. Alig van erőm vonszolni magam. Jó lenne már egy kis lazítás, egy kis pihenés. S valóban rohanó világunk kiszipolyozza életerőnket, testileg-lelkileg elgyöngít, s bár az is igaz, hogy a semmittevésben is el lehet fáradni, de a megújulást csak a másért fáradozó ismerheti meg. A mai útravaló nem azt hangsúlyozza, hogy fáradékony az ember, hiszen ez magáért értetődő, nem az a lényeg, hogy a legbátrabbak is megtorpannak, és a legerősebbek is elgyengülnek, mert ilyet sokat látunk. Isten üzenete abban áll; hogy minként lendülhetsz át a holtponton, hogy miként nyerhetsz új erőt, amikor ott fekszel a padlón. „Akik az Úrban bízn

„Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az ÚR, dicsősége meglátszik rajtad.” Ézsaiás. 60,2 2011. június 15-én, szerdán a kora esti égen hosszú idő után ismét teljes holdfogyatkozást figyelhettünk meg. A föld árnyéka eltakarta a holdat és teljes volt a sötétség. A holdnak nincs önálló fénye a nap világítja meg. Ézsaiás prófétán keresztül Isten azt mondja, hogy ezt a földet sötétség borítja be. Ha körülnézünk magunk körül, azt látjuk, hogy mindenhol megromlottak az emberi kapcsolatok, viszály, elégedetlenség és félelem van. Az emberek panaszkodnak, sírnak és egymást okolják a bajokért. Vannak ebben a sötét világban olyan emberek, akik világítanak? Vannak olyanok akiket követni lehet? Vannak olyanok, akik nem sírnak-rínak, hanem örömmel, mosolyogva beszélnek a mindennapjaikról? Vannak olyanok, akik visszatükröznek valamit, Valakit. IGEN, én ismerek ilyen embereket! Azt mondják rájuk, hogy Krisztus-követők, mert mások mint a nagy

„Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem! ” Zsoltárok könyve 51: 17-19 Abban az időben a papi szolgálat megkövetelte a hentes-mészáros szaktudását is, hiszen a napi- és a különböző áldozati állatok tömegének halálát követelték. Ha valaki bűnt követett el, vinnie kellett a bárányt a sátorhoz, ill. később a templomhoz, hogy annak feláldozása számára bűnbocsánatot hozzon. Emellett voltak különböző hálaáldozatok, felajánlások, ünnepi alkalmak, ahol állatok vére folyt. Ez a rendszer rengeteg munkát adott a papoknak és segítőiknek (a lévitáknak), komoly anyagi áldozatot követelt a néptől. De mégis, kinek volt ez jó? Nyilván az eleinte még nagy hatással lehetett az emberekre a halálnak, mint a bűn következményének drámai és személyes megtapasztalása. Később viszont mindez formasággá,

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Máté evangéliuma 10:29-31 Tudom, túl sok dolog történt veled megint az elmúlt héten. Túl sok, és most úgy gondolod, hogy nagy részére nem is lett volna szükséged valójában. Minek kellett neked még fájdalom? Minek az értetlenség, kiábrándultság, reménytelenség? Az igazat megvallva fogalmam sincs. Nem tudom a miértekre a választ, de azt igen, hogy semmi nem történik Atyád tudta nélkül! Igen, még az sem, ami úgy érzed, túl nagy, értelmetlenül nagy fájdalmat okoz neked. Ő megengedte és megengedi, hogy megtörténjenek veled bizonyos negatív dolgok, de általuk egy különleges élményt is kapsz Istennel. Megtapasztalod milyen, ha megszabadít, vagy milyen is, ha veled éli át ezeket, és másként vezet ki a problémából, mint ahogy azt te gondoltad. Megengedi, hogy leessen "néhány