reggeli dicséret

„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” 1Thes 5,8 Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk. Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei, akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk. A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira. Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése, rossz irányba

„Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben.” 1Thessalonika 1:2-5. Ahogy ma reggel ezt az Igét olvastam, önkéntelenül Mark Finley Újíts meg ismét, Urunk! című könyve jutott eszembe. Az első fejezetben arról van szó, mennyire fontos a közbenjáró, a másikért hálaadó imádság – amiről itt Pál apostol is ír. Engedd meg, hogy ma reggel ennek a könyvnek az első fejezetéből írjak ki néhány gondolatot, ami engem megragadott. „A világ történelme során a legnagyobb megújulások akkor következt

"Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket." Mózes első könyve 3:21 Amikor ettek, azt hitték, nem annyira komoly. Várták is Istent, meg nem is. Elszaladtak, amikor jött. Előtte azt hitték, hogy odaszaladnak Hozzá, bevallják és Isten azt mondja majd, hogy ez nem annyira komoly, mint ígértem, nem kell meghalnotok. A bűn sokkal szörnyűbb annál, minthogy várjuk meg Istent, majd Ő eltussolja a problémánkat. De addig is, öltözzünk fel valamibe, például fügefalevélbe. Kicsit viszket ugyan, meg szakad is, de majd tartom. Hátha nem veszi észre, hogy valami nagyon nem stimmel. És Isten jött... Szaladtak. Hiába volt fügefalevél, a fatörzs mögé is elrejtőztek. És jöttek a kérdések. Pont a legfájdalmasabbak. Jaj, csak a tiltott fáról ne kérdezne! Beszélgessünk inkább az oroszlánokról! Csak a tiltott gyümölcsöt, meg a kígyót ne említsük! És Isten szigorú volt. Nagyon. Mindent komolyan vett. Nem mondta, hogy csak játék volt. Véresen komolyra siker

„Mert mi a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.” (Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 5. vers) Pál eme levelét olvasva, a Galátziabeli gyülekezetek egy sajátos problémájáról értesülhetünk. Júdeából származó Tévtanitok járták a közösséget, akik a pogányságból megtérteket a körülmetélkedés szertartására igyekeztek kötelezni. Azt tanították: „Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.” (Apcsel.15:1) Viszont az apostol, volt farizeusként jól ismeri a lehetetlenség eme útját, ezért tiltakozik oly hevesen a cselekedetek általi megigazulás tana ellen. Így kérdi őket: „Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?” (Gal.3:3) Persze, ma is vannak, akik számára túl egyszerűnek, túl mesebelinek tűnik a mennyországba vezető út. ’Egy-egy akadályt csak fel kéne állítani, hogy csak az arra érdemesek juthassanak oda.’ Ha a jó cselekedet egy lépés a menny felé, a rossz cselekedet pedig hátralépés, ha őszinték vagyunk ma

"Három dolog marad meg addig: hit, a remény és a szeretet; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." (I. Kor. 13,13)  A szeretetről lehet szavakat írni, de számomra a szeretet elsősorban cselekedet. Szeretni azt jelenti, hogy jót akarok tenni a másikkal.     Pál apostol arról írt a Korinhusiakhoz írt levelében, hogy amíg meg nem halunk, addig három dolog van nekünk: a hit, remény és a szeretet.  Mit jelentenek ezek a szavak nekem?       A hit a bizonyosság hiánya, amikor még nem tudom, csak hiszem. Jézus azt mondta rólunk emberekről, hogy még egy mustármagnál is kisebb a hitünk!  " Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Mt. 17,20)   Aki úgy csinál, mintha hinne, az hisz. A hit csak magjában van meg mindenkiben. A hit a szívnek a szeme. E szem kifejlődését hogyan tudjuk szorgalmazni? Úgy, hogy állapotszerűen igyekszün

"Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét. " Péter 1. levele 1:8-9 Vannak olyan árúk, melyeket nem lehet egyszerűen a kosába tenni. Például, ha veszünk egy nagyobb bútort, előbb a boltban kifizetjük, megrendeljük a házhoz szállítást, és a megbeszélt időben ők kiszállítják számunkra. Lenne egy egyszerű kérdésem: mikortól enyém az a bizonyos termék? Miután kifizettem és megkaptam a számlát, vagy miután hazavitték? Természetesen a kifizetés pillanatától. Már akkor előre örülhetek, hogy milyen jó lesz majd, ha már otthonomban is láthatom. De az igazi örömöt akkor érzem, mikor nem csak a papír van a kezemben, hanem kézzelfoghatóan ott van előttem a várva várt termék. Az üdvösség öröme is hasonlít ehhez. Reménységünk alapja az Istenbe vetett hitünk. Bár még nem láttuk őt személyesen, mégis örömmel várjuk a találkozás pillanatát. Meg

„ Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Mert nem örökké perlek, és nem vég nélkül haragszom, hiszen elalélna előttem a lélek, az emberek, akiket én alkottam. Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt, haragomban megvertem őt, és elrejtőztem. Ő pedig elpártolt tőlem, és a maga esze után járt. Láttam útjait, mégis meggyógyítom és vezetem őt. Vigasztalással fizetek neki és gyászolóinak. Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét: Békesség, békesség közel és távol! Ezt mondja az Úr: Meggyógyítom őt! ” Ézsaiás könyve 57:15-19 Talán a mögötted álló időszakban nem igazán voltál szívélyes kapcsolatban Istennel. Valami nem úgy történt, ahogy azt te szeretted volna, és mély hallgatásba burkolóztál vele kapcsolatban. Majd gondoltál egyet, és lépted egyik lépést a másik után a magad megálmodta úton Nélküle. Úgy érezted, azok utá