reggeli dicséret

Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó. Példabeszédek könyve 11:14 Kő-papír-olló. Vagy dobjunk fel egy érmét? Dobjuk ki kockával? Esetleg számoljuk ki ec-pec-kimehetsszel? Rengeteg döntést kell nap mint nap meghoznunk, egy részüknél sokszor elég egy kicsi segítség, egy látszólag teljesen véletlen kimenetelű játék. De mit kezdünk azokkal a komolyabb kérdőjelekkel, ahol nagyon is számít, hogy az A, a B vagy a C opció mellett tesszük le a szavazatunkat? Jeleket keresünk, hogy mit üzen Isten? És mi van akkor, amikor Ő nem üzen semmit, vagy amivel kapcsolatban korábban úgy gondoltuk, hogy az Ő akaratának egyértelmű kinyilvánítása, később kiderült, hogy inkább csak a saját gondolataink szüleménye volt? Van, aki még felhívhatja a szüleit, és ha nem is konkrét tanácsot kér, mégis, megoszthatja velük a vívódását, a gondolatait, a benne feszülő érzelmeket. Mondd, Kedves Olvasó, kitől kérsz és fogadsz el szívesen tanácsot? Kik azok az emberek a környezetedben, ak...

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” Ézsaiás könyve 26. fejezet 3-4,vers Nem tudom, Kedves Olvasó, hogy vagy vele, de én nem szeretem a bizalomjátékokat. Tudod, azt a fajtát, amikor állsz, és becsukott szemmel hanyatt kell dőlnöd, remélve, hogy a társad megtart. Vagy azt, amikor bekötött szemmel hagynod kell, hogy a másik vezessen. Az pedig már végképp a komfortzónámon kívül esik, amikor még mindig bekötött szemmel kell közlekedned úgy, hogy a társad nem kézen fogva vezet, hanem csak ott megy melletted, és szóban ad tanácsokat, merre lenne érdemes menned, vagy merre nem, mert nekicsapódsz a falnak. Kimondottan nehezen viselem, ha nem látok, de talán ezzel nem vagyok egyedül. Szeretem a szemeimmel érzékelni a körülöttem lévő világot, tisztán látni az utat, legyen szó a mindennapos közlekedésről, vagy az életem folyásáról. Szeretem tudni, mire számíthatok, és ki nem állhatom a...

„Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg. Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra! […] Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!” Példabeszédek könyve 23:17-19, 26. Rettegtem az autóvezetéstől. Elkönyveltem magamban, hogy én erre képtelen vagyok, és nem is akartam megtanulni. Aztán jött a muszáj, és nekem el kellett kezdenem a tanfolyamot. Egy végtelenül kedves, pozitív, talpraesett női oktatót kaptam, aki felszínre hozta bennem a túl mélyen szunnyadó képességeket, és megtanított vezetni. Sosem felejtem el, amikor egyik alkalommal róttam a köröket a kis Fiat Puntojával a rutin pályán. Valami nagyon nem ment aznap, lehet, hogy a szlalom? Erre már nem emlékszem, de az biztos, hogy sosem tartozott a kedvenc feladataim közé. Sokadjára próbálkoztam a feladattal, amikor megszólalt mellettem az oktatóm: Ne az autó orráig nézz, hanem nézz előre! Oda, ahova menni szeret...