Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 7, 2010
Aki mindig velem van Nagyon szerencsés ember vagyok. Hívő életem kezdetén találkoztam azzal az emberrel, aki igazi példaképemmé tudott válni. Gyöngéden féltő, anyai szeretete nagyon hiányzik az életemből és mindig hiányozni fog. Mindig kíváncsi volt rám, mindig figyelt. Érdekelte, miről mit gondolok, éppen mit akarok, mi van velem, mi van velünk. Mert nem csak én voltam ilyen fontos, hanem egész családom. Sokszor elkísért minket a szolgálatban épp úgy, mint a nyaralás idején. Amikor pedig már betegsége miatt nem tudott többé velünk jönni, leültetett az ágya szélére és megkérdezte: „Na meséld el, fiam, mi volt!” – És én elkezdtem türelmetlenül gyorsan sorolni, hogy rövidre zárjam, mert siettem, mint mindig. De az igazi szeretet nem enged elrohanni: „Várj!” – mondta. – „Kezdjük onnan, hogy összepakoltatok a kocsiba és elindultatok! Na, azután mi történt? ...” És el kellett mondanunk mindent, és ő átélt, átérzett mindent. Ha rá gondolok, mindig Isten csodálatos szeretete jut az eszembe:
Istentől ihletett Írás "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." 2Timóteus 3:16-17. Szeretsz olvasni? Gondolkodj el: Van-e ismereteid szerint olyan könyv, ami tanít, néha megfedd, segít ahhoz, hogy jobb ember legyél, megvigasztal és bátorít, néha még súg is, hogy mikor kinek mit tegyél, hogyan segíts, és hogyan bocsáss meg? Nem tudsz ilyen könyvről? Elhiszem! Mert nincs ilyen! A világ összes könyvtárában fellelhető millió és millió könyv között nem találsz egyetlen egyet sem, ami a fentiekre képes lenne. KIVÉVE EGYET! Ez a BIBLIA! Hogyan képes minderre egyetlen könyv? Mert Isten ihlette. Ő inspirálta íróit, átitatta őket isteni gondolatokkal, akik aztán emberi nyelven leírták azokat. Mikor olvastad utoljára? Vedd le a polcról, kezdd el még ma olvasni, és tapasztald meg, mire képes! Nagymamámtól hallottam az alábbi kis
Mi az árad? "Nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. " Péter első levele 1:18-19 Lucifernek bukása óta az a célja, hogy minél több ember szavazatával bizonyítsa, hogy neki van igaza. Nem gond neki, ha kis dolog kapcsán szavazunk rá. Igaz a nagy bukásokat jobban szereti, de jók neki a kicsik is. Nekünk viszont, ha elbukunk, mindegy, hogy kicsi vagy nagy volt-e az ár. Ha eladjuk magunkat, neki adunk igazat. Ha ellenállunk neki, azt bizonyítjuk, hogy nem hiszünk neki. A hitetlenség ebben az egy esetben erény. Valakiért sokat kell kínálnia, valakiért keveset is elég. De biztató, hogy nem kötelező hinni neki. Van lehetőség ellenállni. A legnagyobb kérdés, amit feltesznek nekünk a nagy küzdelem során - különféle formákban -, hogy mennyiért vagy eladó? Van egy mondás, miszerint mindenki eladható, csak más az ára. Valójában erre a kérdé
A boldog ember „Dávid tanítása. Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” (32. Zsoltár 1-2. vers) A legtöbb fiatal a boldogság fogalma alatt gondtalan, békés, nyugodt életet ért. Melynek elmaradhatatlan része mindenféle földi kincs, földi jó, siker és öröm. Ám minél idősebb valaki mindennél inkább vágyik belső megnyugvásra. Az utolsó pillanatokban pedig a haldokló nem arról panaszkodik, hogy nem dolgozott eleget, hogy nem szerzett nagyobb vagyont, hanem, hogy azt a sok hibát, amit elkövetett nem tudja már helyrehozni és vádolja a lelkiismeret. Dávid, Izrael királya lett, kincstárában temérdek arany és ezüst, ám mégsem volt boldog, mert ahogy mondja „vétkem szüntelen előttem forog” (Zsolt 51:5). Hasonlított ahhoz a görög népmesebeli királyhoz, aki megbetegedett és senki sem tudott segíteni rajta. – Egyetlen gyógyszer létezik csak ez ellen a kór ellen – közölte a királlyal a

Nem hiába szolgálsz

„És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.” Ésaiás 49,4. Vannak pillanatok az ember életében, amikor úgy érzi, hogy nincs értelme a munkájának. Néha kimerülünk, elfáradunk, és azt gondoljuk, hogy vége mindennek. Főleg, ha lelki dolgokról van szó, nem túl gyorsan látszik meg az eredmény…. Egyszer, egy vállalkozó együtt érző szívvel mondta: „Szegény testvérem! Nem lehet könnyű neked! Nincs igazán sikerélményed a lelki munka területén! Én villanyszerelő vagyok, és ha elvállalok valamilyen munkát, felmérem azt, azután nekikezdek és a végén boldog örömmel kapcsolom fel a villanyt, mint munkám eredményét! Te ezt az élményt nagyon ritkán érzed! Bár látom, hogy keményen dolgozol az emberi lelkekkel, mégis oly csekély az eredmény!” Az igaz, hogy a lelki munkát nem lehet a villanyszereléshez hasonlítani, ennek ellenére van valami igazság véleményében. Sok esetben szeretnénk, ha emberek közelednek Istenhez, ho
Isten elé vitt gondok „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Filippibeliekhez írt levél 4:6 „Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk? Pál szerint az aggódásnak nem a felelőtlenség, vagy a nemtörődömség az ellentéte. Nem arra buzdít, hogy hagyjuk a dolgokat a maguk útján haladni, és majd csak lesz valahogy. Az aggodalmat nem az győzi le, ha figyelmen kívül hagyjuk a valós problémákat, hanem az, ha Isten elé visszük azokat. Imádságban, könyörgésekben hálával feltárni Isten előtt problémáinkat – ezt kéri tőlünk az Ige. Ez nem mindig könnyű, mert hitet igényel - önmegváltó módszereink feladását. Teljes átadást igényel, mert ha már odatett
Mosolyra fel! „A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” Példabeszédek könyve 17:22 Hányszor mosolyogtál az elmúlt héten az emberekre? Nevettél addig, hogy a könnyed csordult kifelé? Aludtál el úgy, hogy közben rázkódott az egész tested, és vele együtt az ágyad is a nevetésedtől? Mikor voltál utoljára vidám, és mikor adtad át ezt a vidámságot másoknak? Be kell vallanom, hogy az elmúlt hetem nekem sem bővölködött a fent leírt eseményekben, nem voltam igazán vidám. Sokszor annyira beletemetkezünk a munkába, a minket aggasztó dolgokba, az élet kisebb-nagyobb terheibe, hogy elfelejtjük, milyen is egy kiadós nevetés, és ha véletlenül utolér minket, zavartan szorítjuk össze a szánkat, mert olyan furcsa érzés a vidámság. Isten ma reggeli üzenete ezt az érzést akarja visszahozni az életedbe. Arra kér, hogy nézz túl a dolgokon; ne félj, ne aggódj, ne légy bánatos, hanem próbálj vidám szívvel tekinteni az előtted álló nehézségekre. Hidd el, a problémá