reggeli dicséret

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van Tenálad; a Te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” Zsoltár 16,11 „Az örökkévaló világ dicsősége feltárult előttem. El kell mondanom neked, hogy érdemes elnyerni a mennyet. Életed célja legyen, hogy beilleszkedj a megváltottak, a szent angyalok és a világ Üdvözítőjének közösségébe. Ha csak egyszer is megpillantottuk volna az égi várost, sohasem akarnánk ezen a földön lakozni. Vannak gyönyörű tájak itt is, és élvezzük a természet szépségeinek látványát. Mindezt Isten teremtette. Tudom, hogy ha szeretem Istent, és megtartom a parancsolatait, van egy mindent meghaladó, örök értékű dicsőség, fenntartva számomra a mennyben.” (Faith I Live By [Hit, amely által élek], 364. o.) „A tűzzel megtisztított Föld sokkal szebb lesz. A gyönyörű zöld fű soha nem hervad el. A rózsák, liliomok sokasága, és a számtalan csodálatos virág sohasem szárad el, nem veszíti el szépségét és illatát. Az oroszlán, amelytől itt rettegnünk kellet

Elképzeltem, hogy kiállok a város főterére, és sorban megszólítom az arra haladó embereket. -           Tudod, hogy Jézus visszajövetele nagyon közel van? – kérdezném egy tini lánytól -           Egy jól-öltözött úrnak ezt mondanám: Tudja Ön, hogy Jézus Krisztus megígérte, hogy hamarosan visszajön? -           Uram! Meg van-e ön térve? Nem azt kérdem, milyen vallású, hanem, hogy megtért ember-e? -           Nénike! Ön hisz az evangéliumban? Ismeri Jézust? Tudja mekkora áldozatot vállalt Önért, hogy Önnek örök élete legyen? Mit gondolsz, mit gondolnának rólam az emberek? Valószínű, bekísérnének a közeli pszichiátriára. Pedig Jézus pontosan ezt tette. Galileába menet jól hallhatóan azt mondta a körülötte haladó embereknek: „Betelt az idő, elközelített az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban” (Márk 1:15.) Néhány ember felfigyelt rá. Komolyan vette szavát. De a többség hasonlóan viselkedett a mai emberhez. „Elment az esze!”  „Ördög van benne!”  „Nincs m

Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? Ezékiel próféta könyve 33:11 1505 nyarán a fiatal Luther Mártont, amint éppen hazafelé tartott a mezőn, hatalmas vihar lepte meg. Egy villám közvetlenül mellette csapott le, mire ő fölkiáltott: – Szent Anna segíts! Én szerzetes leszek! Bár Szent Annát, a bányászok védőszentjét hívta segítségül (édesapja bányász volt), valójában a haragvó Istentől rettegett. Úgy gondolta, hogy bűnei miatt az örök kárhozat vár rá. Szerzetesi évei azzal az erőfeszítéssel teltek, hogy valahogy kiengesztelje ezt a kegyetlen Istent. Így ír erről: – Az éjszakákat átvirrasztottam, böjtöltem, imádkoztam, korbácsoltam és kínoztam testemet, hogy az engedelmesség parancsát betöltsem és tisztaságban éljek. Télen majdnem megfagytam a miséken. Ilyen balgatagon akartam

„Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.”   (János evangéliuma 3. fejezet 21. vers) Ez a sor egy éjszakai beszélgetés utolsó mondata. Nikodémus, a főtanács előkelő tagjaként félelemmel vegyített érdeklődéssel az éj leple alatt kereste fel Jézust. Tette mindezt azért, mert egyrészt vágyott arra, hogy többet megtudjon arról az egyszerű galileai tanítóról, aki úgy tanít Isten országáról, mint akinek hatalma van, akinek megjelenése testi-lelki gyógyulást hoz mindenfelé. Ugyanakkor félt hírnevének, vezető pozíciójának, egzisztenciájának elvesztésétől. S bizony, mily sok Nikodémus van ma is! Akik eljönnek ugyan a gyülekezetbe, talán még lelkesednek is egy-egy prédikáció hallatán, de mikor áldozatot kéne hozni, mikor el kéne indulni, másokat is tanítvánnyá tenni, akkor nem merik, vagy nem is akarják felvállalni, hogy adventisták. Csakhogy ezt a titkolódzást nem le

„Milyen jó hálát adni az ÚRnak, és zengeni neved dicséretét, ó, Felséges,   hirdetni reggel szeretetedet, hűségedet minden éjjel ...” Zsoltárok könyve 92. fejezet 2-3. verse. Olvassuk el az egész zsoltárt! Nem hosszú és megéri! A zsoltáríró a középpontba Isten igazságos és nagyszerű kormányzását helyezi. Amikor a „Felséges” szót említi, a Kánaánban az istenek királyát jelentett. Isten hűségét mindenkor hirdetni kell! Nappal és éjjel egyaránt. Az ókori keleti ember felfogása szerint, amikor az éj leszállt, elkezdtek munkálkodni az ellenséges hatalmak. Ez a zsoltár éppen arról beszél, hogy az Úr, nem csak nappal Úr, hanem mindig! Hittan órán a gyerekek egyszer megkérdezték: „ Mit csinál az Úr nappal ?” Kérdeztem vissza: „miért, szerinted mit csinál éjjel ?” Érkezett a válasz: „éjszaka ugye alszunk, és valakinek vigyáznia kell ránk, de nappal, amikor felkelünk akkor már nincs sok dolga velünk, mert a szüleink vigyáznak ránk...” Aranyosak, de a gondolkodásuk eltérés

Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Zsoltár 46:2 Mindannyian biztonságra, védettségre, oltalomra vágyunk, ami természetes. Azonban éppen a mi világunk képes ezt a legkevésbé megadni: tele van nyomorúsággal, veszélyekkel, fenyegetéssel, és még ott is ki vagyunk szolgáltatva a gazdasági és társadalmi folyamatoknak és ezzel együtt a létbizonytalanságnak, ahol éppen nem pusztítanak háborúk vagy természeti csapások (éhínség és más katasztrófák). Egy ilyen világban e gyedül Isten lehet az oltalmunk és erősségünk. Ő ma is éppúgy meg tud szabadítani Sátán támadásaitól mint amikor egyetlen éjszaka leforgása alatt egyetlen angyala 185 ezer katonát vágott le az ellenséges táborból ( 2Kir.19:35 ), vagy éppen a tüzesen égő kemencéből mentett e meg az övéit (Dán. 3. fejezet). N em „rövidült meg a keze”, ahogy a Szentírás nagyon képiesen fogalmaz ( 4Móz.11:23 ) vagyis ma is képes megszabadítani minden szorultságból és bá

„Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás könyve 26:3 A mindennapi híreket böngészve felteszed magadnak a kérdést. Megéri? Megéri az elveidhez ragaszkodni, kitartani a jó mellett, és ezt a szemléletet adni tovább az utókornak? És Isten egy különleges módon adja meg a választ a benned bolyongó kérdésekre.  Épp a játszótéren sétálsz a Pöttömmel. Egyik csúszda, másik csúszda, harmadik csúszda. Mászóka, ugri-bugri, és végül felfedezi a homokozót is. Nincs túl jó idő, ezt érzi ő is, úgyhogy csak kultúráltan pakolgatja kis kezével a homokot egy vödörből az emelvény másik oldalán lévő csőbe. Tetszik neki a dolog, és te csak nézed boldogan, ahogy játszik. Közben kérdezget, te válaszolsz. Az egész idilli és megnyugtató.  Aztán megjelenik egy picikét idősebb kisfiú a homokozóban, felismered, ő jött be az anyukájával pont utánatok a kapun. A kisfiú is kedvesen kérdezgeti édesanyját. "Apácska hol van?" "Apácskának van egy