reggeli dicséret

"Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképen ti is." Kolossébeliekhez írt levél 3:13 Amikor a kapcsolatainkra gondolunk, nem feltétlen a szenvedés jut az eszünkbe. Főleg azért, mert a legtöbben jó kapcsolatra törekszünk másokkal, mivel tudjuk, ezek nagyon fontosak a boldogságunkhoz. De mihez kezdjünk, ha a kapcsolatunk már nem a régi, ha gondjaink vannak egymással, melyek sokszor túl komplikáltnak tűnnek, vagy akár megoldhatatlannak is. Pál hasonlóról beszél, panaszos kapcsolatról, amikor van mit felróni a másiknak. A tanácsai egyszerűek. Panasz helyett szenvedjük el egymást, bocsássunk meg egymásnak, és mindehhez merítsünk erőt az Istentől kapott kegyelemből. A terhelt kapcsolatot tehát türelmesen kell hordoznunk, ami kerek perec szenvedéssel is járhat. De miért is? Nem másért, mint azért, mert megéri. Megéri a belefektetett energia és idő miatt, mindaz

„Letekint a mennyből az Úr, és lát minden embert. Lakóhelyéből rátekint a föld minden lakójára. Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.” Zsoltár 33:13-15 Az a gondolat, hogy Isten minden tettünket ismeri, lehet rémísztő gondolat is egyesek számára. Nincs titok, amit Isten ne tudna. Élhetünk rejtőzködő, vagy titkolózó életet embertársaink előtt, de nem Isten előtt. Másokat becsaphatunk, félre vezethetünk, elhallgathatjuk az igazságot, de tudnunk kell, Isten minden tettünket, sőt még gondolatainkat és indítékainkat is jól ismeri. Ez a zsoltárszöveg azonban nekem azt is üzeni, hogy örülhetünk annak, hogy Isten ilyen alaposan és mélységesen ismer bennünket. Isten a szeretet Istene. Miért kellene félnünk Tőle? Mi okunk van a titkolózásra, ha tudjuk, hogy a mennyei Atyánk a lehető legnagyobb szeretettel van irántunk. Sőt inkább az, hogy Ő ismer bennünket kívül-belül inkább biztonságot és örömet kell jelentsen számunkra. Ő ugyanis pontosan tudja, hogy mi

"Mert nem tisztátalanságra hívott el minket Isten, hanem megszentelődésre. Aki tehát ezt megveti, az nem embert vet meg, hanem Istent, aki Szentlelkét is rátok árasztja." Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4:7-8 Kicsit úgy érzem magam, mint Pál apostol érezhette, amikor megírta a thesszalonikai gyülekezetnek szóló levelet. Annyi minden van, amit írhatnék, de amit írnék, egyszerre végtelenül evidens, és felfoghatatlanul nehéz. Tegyük fel, hogy ajándékba kapsz egy világ körüli utazást egy szegény barátodtól. Összegyűjtötte az összes pénzét, eladta a vagyonát, csak azért, hogy aztán megvehesse neked azt a biankó jegyet, ami bárhova elrepít, és hozzá egy nagy doboz filmet is kaptál. Oda mész, ahova csak szeretnél, all inclusive, a barátod mindent állt. Ehhez azonban neki mindenről le kellett mondania, eladta a házát, az autóját, sőt, hitelt vett fel, csak hogy te elmehess. Ő semmi mást nem vár cserébe, csak hogy sok szép fényképet hozz neki az egyiptomi piram

„Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.” Sofóniás könyve 3:17. Sofóniás próféta könyvét ritkán olvassuk, idézzük, a legtöbben nem is ismerik, egyszerűen átlapozzák. De miről is szól ez a mindössze három fejezetből, összesen 53 versből álló irat, illetve mitől lett a Szentírás része? Sofóniás, az ie.7. században, a babiloni fogság előtt szolgált. Üzenetét két részre oszthatjuk: A könyvének első része Isten közelgő ítéletét, a szétszóratást és annak okát, Izrael bálványozását taglalja, azzal együtt, hogy Isten aztán minden más népet is megítél. A könyv azonban nem ezzel, nem az ítélet képével, hanem a maradék visszatérésének ígéretével zárul. Hiszen, az Örökkévaló nem fenyegetőzni akar, célja nem a riogatás, hanem a veszélyre való figyelmeztetés és a megtérésre hívás. „Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekszetek; keressétek az igazság

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban. ” Pál levele a Filippibeliekhez 4. fejezet 19. verse Mindent akarunk. Azt is most, ebben a pillanatban. Új konyha bútort, autót, házat. Materiális dolgok. Ha a valaki valamilyen szellemi képzésben vesz részt, azért teszi, hogy elsajátíthassa egy bizonyos szakterületnek minden fortélyát. Ez természetesen nem lehetséges azonnal. Ha valamit azonnal kell eldönteni meglehet nem fogunk helyesen ítélni és rossz döntést hozunk. A kapcsolataink minőségi javulása vagy kialakítása sem egyik pillanatról a másikra történik, hanem komoly befektetéseket igényel. A szükségleteinket is rangsoroljuk. A helyes sorrend felállítását azonban nem lehet rögtön, azonnal megtenni. Időre és körültekintésre van szükség. Fontos a célok meghatározása és az az idő, ami alatt szeretnénk elérni, amit akarunk. Az általunk felállított rangsor szerinti szükségletek mindig felülmúlják a lehetős

“Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok,…” (Máté 25:35) Ki az aki ha éhes, nem eszik? Ki az aki nem iszik ha szomjas? Ki az aki nem pihen ha fáradt? Léteznek szükségleteink, melyekkel foglalkoznunk kell rendszeresen, ha szeretnénk életben maradni. Néha ezeket könnyű, néha nehéz kielégíteni. Van hogy észre sem vesszük, hogy egyáltalán van szükségletünk. Egy munkahelyemen nehezemre esett észrevenni az éhséget. Reggel beültem az irodámba, és elkezdtem dolgozni. Kis idő múlva az egyik kollégám benyitott, és megkérdezte hogy ettem-e már. Mondtam neki, hogy még nem, de majd megyek reggelizni, csak befejezem azt amit csinálok. Erre meglepődve annyit mondott: “Már délután van.” Képes voltam órákig ülni a számítógép előtt anélkül, hogy észrevettem volna, hogy éhes vagyok, mert úgy belemerültem a munkámba. Szükségem volt egy személyre, aki figyelmeztet, hogy egyek. Attól a naptól kezdve minden nap benyitott hozzám reggel, és

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” János evangéliuma 20:31 Érted történt mindez. Érted volt Betlehem, a jászol, a Boldogmondások, a Miatyánk, az öt kenyér és két hal, a vízen járás, a gyógyítások, az utolsó vacsora, a Gecsemáné-kert, a kereszt, az üres sír, a mennybemenetel.  Jézus nem a személytelen tömeghez beszélt, nem őket gyógyította, nem értük halt meg, hanem az ő teremtményeiért, gyermekeiért, egyénekért, megismételhetetlen alkotásokért történtek mindezek. Érted és értem. Ő meglátta a számanincs sokaságban a gyermekeket, akiket tanítványai a háttérbe akartak szorítani. A monoton morajlásban meghallotta a vak ember kiáltását, megérezte a vérfolyásos asszony gyógyulást esdeklő érintését, és észrevette a fa lombjai között kuporgó Zákeust. Jézus nem egy irányítható, hergelhető, kihasználható embertömeget látott, hanem megváltásra éhező férfiakat, nőket, egyen-egyenként.  És ez ma