Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 19, 2008
Boldog a kürt szavát megértő nép „Boldog nép az, amely megérti a kürt szavát; a te orcádnak világosságánál jár ez, oh Uram!” Zsoltárok könyve 89:16 Gyermekkoromból emlékszem, hogy az iskolában tanultuk a légvédelmi sziréna jelzéseit. A hangjelzés közvetítette, hogy milyen veszély közeledik: légi támadás, vegyi, biológiai vagy atomfegyver. Tanáraink nagyon igyekeztek, hogy meg tudjuk különböztetni egyiket a másiktól. Ma már csak arra emlékszem, hogy az egy percen át, folyamatosan hangzó, azonos hangmagasságú jelzés mindenféle veszély megszűnését jelenti. Bizony jó, ha az ember érti a kürt szavát, mert saját és mások életét is megmentheti általa. Az ószövetségi szentírásból tudjuk, hogy a kürt, kos-szarv fontos eszköze volt a zsidó vallásnak. A kürt a papoknál volt, akik meghatározott alkalommal megfújták, hogy a nép figyelmét felhívják különböző jelentős eseményekre. A kürt megfújásának egyik legjelentősebb alkalma az évente ismétlődő engesztelési ünnep volt. „Akkor fúvasd végi
Az Úr dicsősége és a fáraó "Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." Pál levele a rómaiakhoz 9:17 Nagyszerű dolog, ha küldetésed van! Csodálatos, ha ez Magától Istentől származik! Fantasztikus, ha az a küldetésed, hogy Isten mutassa meg rajtad a dicsőségét! Elképzelhető, hogy van olyan ember, aki egy ilyen küldetésre nemet mondana? Nem képzelhető el, mégis megtörtént. Volt valaki, aki örökölt egy küldetést az elődeitől: a felkelő és lenyugvó Nap volt hivatott lenni Egyiptomban, de volt egy Istentől származó elhívatása is: a világegyetem Alkotójának kellett dicsőséget adnia. Az utóbbi lett az erősebb. Egy nap egy Mózes nevű férfi kért bebocsátást a testvérével együtt a fáraó elé azzal a lehetetlen kéréssel, hogy engedje el Izráel népét háromnapi ünnepre a pusztába. A fáraó helyében hogyan döntöttél volna? Honnan tudhatta volna a csapások előtt, hogy erre a felszólításra figy
Alázat vagy önteltség „Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik.” Lukács evangéliuma 14. fejezet 11.vers Képzeljük magunk elé Jézus dicsőséges bevonulását Jeruzsálembe. Az aranykapu két oldalánál kígyózó sorok, hatalmas tömeg. A kövek is visszhangozzák a dicsőítő zsoltárok dallamát. A sor szélén állók kitörő lelkesedéssel pálmaágakat terítenek a Mester elé. A papi vezetők kivételével, majd mindenki örömmel fogadja a Királyok Királyát, az Uraknak Urát, a… … a szamár, melyen Jézus ül, látva az ágakat, hallva a hangos hozsannát, még jobban kihúzza magát, még határozottabban feltartja a fejét. Szebben lépdel, mint a legszebb hófehér paripa. Elvégre ő viszi az Isten Fiát, ő izzad az ’édes teher’ alatt. Így a dicsőségnek legalább negyede, vagyis legalább fele, azaz legalább kétharmada őt illeti, őt, a dicső szamarat. Rá kell jönnünk, hogy ilyen csőlátó csacsiként mennyire csábít mások csodálatának mindenáron való kivívása, kiér
A rettegés oka "Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. " Zsoltárok 34,5 „Celeb vagyok, ments ki innen”; „xxl”; "A rettegés foka”; és még sorolhatnám a költségesebbnél költségesebb népbutító „valóságshow”-kat a televíziók műsorán. Mintha nem lenne elég szörnyűség a valódi életben. Vagy talán szükségünk van egy „jó” kis adrenalinfröccsre elalvás előtt, mert az imádság lehetősége már nem hoz tűzbe? Dávid kora óta nagyon sokat változott a világ. Ma már a rettegett oroszlánokat is (akkor is az állatok fejedelme lehetett a tizenegyedik vers szerint) be tudjuk zárni egy áttörhetetlen üvegfal mögé, de az sem jelent különösebb izgalmat, ha élőben nézhetjük végig, hogyan verik szét állami ünnepeinken Budapest utcáit. Egy valami biztosan nem változott. Vagyis egy Valaki. Az a Valaki, aki pontosan tudja, félelemben, kéztördelve lehetetlen boldog, kiegyensúlyozott életet élni. Dávid, aki a zsoltár megírásakor még távol van a királyi tró
Istentől kérjünk bölcsességet! „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” Jakab levele 1:5 (MBT) Jakab leveléből kitűnik, hogy szereti a nyílt és egyenes beszédet. Levelében rögtön mondandójának lényegére tér. A lehető legszűkszavúbb bemutatkozás és köszöntés után bátorítja, buzdítja, tanácsolja olvasóit. Ha én is röviden szeretném megfogalmazni mai alapgondolatunk szövegkörnyezetének a lényegét, talán így lehetne: Isten üdvözíteni szeretne bennünket – és ennek érdekében minden eszközt felhasznál és felkínál. Ahhoz, hogy megmeneküljünk a biztos pusztulástól HITRE van szükségünk. A Biblia szerint „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.” Ha nincs hitünk, nem állhatunk meg Isten előtt. Cselekedeteinkkel nem dicsekedhetünk, így egyedül a kegyelem tarthat meg bennünket. Ennek elfogadásához kell a hit. Isten kegyelmet kínál, lehetőséget ad, sőt a hitet is ő teremti meg bennünk – de
Nem félelemnek lelkét… „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” Timóteushoz irt 2. levél 1. fejezet 7. vers Ne félj! csendül fel újból és újból Krisztus bátorítása. Ma vajon eljut-e hozzánk Krisztus bátorítása? Világunkat a pénzügyi válság hullámai ostromolják, amely biztosan csak nehezíteni és drágítani fogja életünket. Lehet ilyenkor nem félni? Ugyanakkor, nap mint nap szembe kell néznem a bennem bujkáló és megnyilatkozni akaró gyengeségeimmel is. Lehet ilyenkor nem félni? Szembe kell néznem az esetleges rosszakaróimmal. Lehet ilyenkor nem félni? Igen lehet, és ez nem egy alaptalan hurrá optimizmus, hanem felidézése annak, hogy kitől vagyunk és mi módon újította meg Ő az életünket: „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van” (1. Jn. 4,4). Jó dolog megerősödni abban, a mai reggelen is, hogy nem egyedül indulok feladataim végzésére, ha