reggeli dicséret

„ Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét. ” 1 János 4:6 Igazság! Hol az igazság? Tévelygés! Ki tévelyeg? Engem az Isten küldött! Valóban? Ha nem hiszel nekem, magát az Istent is visszautasítod. – Milyen elképesztő és arrogáns minden ilyen mondat, nemde? Rossz leírni, rossz hallani. De mi a helyzet mindezzel? A vallások közötti egyeduralomra való törekvés napjainkra már annyira kiverte a biztosítékot, hogy az emberek többsége képtelen a toleranciára. Nem véletlen, hogy az utóbbi pápák is (II. János Pál és I. Ferenc) azért váltak népszerűvé, mert nagy erőfeszítéseket tettek, tesznek a vallási megbékélésre más felekezetekkel. Divat lett a Krisztusban mind egyek vagyunk – kifejezés használata a keresztények között, az Istenhit összeköt minket  – szóhasználat pedig másokkal kapcsolatosan. Az ökumenizmus felsőfoka pedig a hegycsúcsra minden ol...

Egyáltalán létezik ilyen? Igen! Olvasd csak: „Igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal és hajnalcsillag kel fel szívetekben. … az Írásban egy prófécia sem származik saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem Isten szent emberei a Szentlélektől indíttatva szóltak”   (Péter 2. levele 1:19-21.) Gondolj bele: Isten adott számodra egy mérhetetlenül nagy ajándékot, ami: 1.)     ’Igen biztos!’ – holott ma minden bizonytalan, még a következő perc is! 2.)     Jól teszitek, ha figyelitek, és rosszul teszitek, ha nem. Azt ugyanis megbánjátok, hisz az örök élet receptjét tartalmazza! 3.)     Nem egy kiadós vacsora utáni álomban születtek a próféciák. Nem a hasukra ütöttek, úgy prófétáltak! Hanem Isten Szentlelke indította írásra a kiválasztott szent embereket, hogy a mi nyelvünkön, modern korunkban...

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Római levél 8:16 A cserkésznek minden nap jó tetteket kell végrehajtania, és hogy ezt el ne feledje, zöld nyakkendőjére minden egyes jócselekedetnél egy csomót kell kötnie – ezt javasolja legalább is az egyik cserkészkönyv. A jócselekedeteknek e központi szerepe szülte a következő viccet is: A cserkészőrs lelkesen meséli őrsvezetőjének, hogy közös erővel átsegítettek egy idős nénit az úttesten. – Ez nagyszerű – lelkendezik az őrsvezető –, de miért kellett egy egész őrs ehhez a feladathoz? – Hát azért – hangzik kórusban a válasz – mert nem akart átmenni. Vajon mi motiválja, mi vezérli a jó teteinket? Az, hogy csomót köthessünk a nyakkendőnkre? Az, hogy elismerjenek bennünket? Hogy jó véleménnyel legyenek rólunk az emberek? Hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket? Vagy ez, hogy jó véleménnyel legyen rólunk Isten? Ne tévesszen meg bennünket a külső máz! Bármennyire is nagyszerűnek, nemesnek és önfeláldozónak tűnik egy ...

„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (Máté evangéliuma 16. fejezet 26. vers) Ma reggel búcsút intettünk Jeruzsálemnek, az Olajfák-hegyének, a Getsemánénak, a via Dolorosának, és elindultunk lefelé a Jordán völgyébe, a kétszáz méterrel a tengerszint alatt fekvő Holt-tengerhez. Amerre a szem ellát nincs más csak kő és homok. Bizony nehéz elhinni, hogy egykor, úgy 3700 éve ez a környék üde zöld volt és a most kopár domboldalakat valaha dús növényzet borította. Pedig Mózes könyvében ezt olvassuk: „a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földe.” (1Móz.13:10) És ez az akkor Éden kertjéhez hasonló vidék nemcsak megdobogtatta, de magához is láncolta Ábrahám unokaöccsének, Lótnak és családjának szívét. Mert Lót, azt hitte,...

  És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik. Lk 7,23 Kitartó hit kell ahhoz, hogy meg ne botránkozzunk? Minden csak azon múlik, hogy meddig terjed a tűréshatárunk. Van, akinek kevesebb idő is elég és elveszíti, türelmét és hitét, és van, akinek a legsúlyosabb betegség sem töri keresztbe Krisztusba vetetett hitét.  A boldogság, amelyért annyira küzdünk. Legyen kielégítő a családi légkör, legyen megnyugtató az anyagi bevétel, mintha ebben mérnénk a boldogság fokát. Nem akarom ezeknek a fontosságát alábecsülni, de hit nélkül ezek egyike sem valósulhat meg.  Elveszítjük a türelmünket, egy bizonyos határ után már azt mondjuk eddig és ne tovább, eddig volt Isten és majd ezután jövök majd én, aki megmutatom, hogy kell ezt vagy azt csinálni. Azt képzeljük, hogy nem látja sorsunkat az Isten? Nem kellene-e elgondolkozzunk rajta, hogy nem azért vannak-e bajok az életünkben, mert túl nagy teret engedtünk az ördögnek?  Ha nagy a baj, legyen hitün...

„Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.”  Lukács evangéliuma 16:10 Nemr égiben egy idősek otthonában jártunk. Mindig is csodálattal töltött el, hogy vannak olyan emberek, akik kedvesen, szeretettel végzik az idősek gondozását. Beléptünk az épületbe. Minden dolgozó, akivel a folyóson találkoztunk, szeretettel köszöntött. Az egyik szobában aztán újból átélhettem azt az érzést, amiről az első sorokban írtam. Egy gondozónő tízórait hozott az egyik idős hölgynek. Bár a hölgy morcos volt, és valamiért zsörtölődött, a gondozónő türelemmel, kedvesen fordult hozzá. Meghallgatta, majd kanalanként odaadta neki a tízóraira szánt gyümölcsjoghurtot. Amint elhagytuk a szobát, azon gondolkodtam, milyen nagyszerű, hogy vannak emberek, akik ilyen önzetlen szeretettel fordulnak a már lassan magatehetetlen idős személyek felé. Különleges ajándékot kaptak Istentől és ezt hűségesen, odaadással végzik. A kijárat felé tartottunk. A bejárati ...

"Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."  János evangéliuma 14:21   Szeretlek. Hangzik el szádról ki tudja hányszor, ki tudja hány lény felé ez az egyszerű szó. Szeretlek. De vajon hányszor követik tettek azt, amit kimondtál? Hányszor több vallomásod a hangok egymásutániságánál? Hányszor teszed is azt, amiből a másik igazán megérezné, felismerné, mit is érzel iranta. Hányszor mozdulsz meg a kimondott szót tettekre cserélni? Hányszor nyújtod ölelésre a karodat, hányszor fogalmazol meg elismerést, hányszor viszed le a szemetet és hányszor várod friss vacsorával?  Hányszor ülsz le vele beszélgetni arról, mi történt Vele és veled aznap, hányszor hallgatod meg a kéréseit, a vágyait, és hányszor teszel azért, hogy ezek mint valóra váljanak? Hányszor fordulsz igazán őszintén Isten felé csak azért, mert Ő is ...