Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március 29, 2009
Tökéletes eledel „Azután ezt mondta Isten: Nektek adok az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez legyen a ti eledeletek.” Mózes első könyve 1 fejezet 29. vers A Bibliában megnyilatkozó Istenről sokan úgy gondolkodnak, hogy csak az ember erkölcsiségét akarja helyre állítani és nem foglalkozik mással. Meglepődve hallgatják, amikor kiderül, hogy a Isten egészségünk helyre állítására is küldött üzenetet. Pál apostol felszólításai is el kell, hogy gondolkoztasson bennünket táplálkozási és életmódbeli szokásainkat illetőleg: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (I. Kor. 10,31) Álljon itt egy idézet, ami segít megragadni milyen irány az, ami felé haladhatunk étrendünk és egészségünk megóvása érdekében: „Olyan ételeket kell választani, amelyek leginkább szolgáltatják a test felépítéséhez szükséges alkotóelemeket. Az étvágy nem megbízható tanácsadó a táplálék megválasztásá
Isten hatalma „Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá, amelyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre. De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását [dörgését]? " Jób könyve 36:26-29 Elihu, Jób legfiatalabb barátja nagyon találóan fejezi ki Isten hatalmának kiábrázolódását a természetben. A 26. vers elején három dolgot mond el Istenről: 1) fenséges (magasztos), 2) ember nem ismerheti őt, 3) létezésének kezdete nem ismeretes. Mind a három kijelentése nagyon helytálló. (1) Az Úr valóban magasztos és fenséges egyszerre. Magasztos, mert erkölcsileg magasrendű. Fenséges, mert nagyszerűségével, hatalmával, méltóságteljes voltával tiszteletet kelt bennünk, emberekben. Erre utalnak a 27-29. versek. (2) Isten az ember számára nem ismerhető meg, nem vizsgálható az egzakt tudományok eszközeivel. Róla csak annyit tudhatunk,
Szívből fakadó hűség „Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” Mózes 5. könyve 6:6-7 Maradjanak a szívemben Isten parancsolatai? Először is, nekem nem a szívem, hanem az agyam tárolja az információkat… A szív szó értelmet, érzelmet és akaratot jelent. A modern ember ebből a felsorolásból már csak az érzelmeket helyezi a szív tájékára. Pedig kiegyensúlyozottan élni csak akkor lehet, ha ezek mindegyike megvan, és egyensúlyban van. Hiábavaló és kudarcokkal teljes az az élet, amelyik csak érez, de nem gondolkodik. Sok kék seb és vérző fájdalom lesz az osztályrésze az ilyen típusú versenyzőknek. Viszont annak az embernek sem jobb, aki csak gondolkodik, de nem érez. Ilyenkor fenyeget a veszély, hogy kegyetlenül igazságosak, vagy irgalmatlanul műveltek leszünk. Ekkor bár, hogy kevés a sérülés foltja az elkövetőn, de annál több és színes
Az Úr a Teremtő „A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.” (Példabeszédek könyve 20. fejezet 12. vers) Egy vak ember ment az úton, kezében égő fáklyával, jöttek-mentek az emberek mellette, mire egyszer megállította valaki és megkérdezte: -mondja, ha maga vak minek cipeli magával ezt a fáklyát, hiszen sem ezt, sem fényét nem láthatja. A vak így felelt: - nem azért viszem, hogy én lássak, hanem hogy mások lássanak. Ez a történet rávilágít arra, hogy mi, akiknek fizikális érzékszervei tökéletesen, vagy legalábbis kielégítően működnek, gyakran elfeledkezünk arról, hogy miért adott Valaki nekünk szemet, fület, szájat, stb. Sokszor bennünket, testileg ’tökéleteseket’ is megszégyenít az Örökkévaló, olyanok által, kiket ’fogyatékosnak bélyegzünk meg. Így teljesedik a Biblia szava: „a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket” (1Kor.1
A gyógyulás ígérete Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába; Királyok második könyve 20:5 Jó reggelt és szép napot! Ugye, milyen csodás útravalót adott ma az Úr!? Több üzenete is van, de válasszunk ki csak egyet. Látom, ahogy felsóhajtasz, és azt mondod: más világ volt akkor, egészen más. No meg ez az Ezékiás nagyon magas szinten állt lelkiekben. Ő igazán megérdemelte. De most már nem történik ilyesmi, meg aztán meg sem érdemelnénk, mert hol vannak ma olyan emberek, mint ez a szent éltű király? Igaz, hogy más világ van, de ugyanaz az Isten. Amikor Isten megindokolja, hogy miért gyógyítja meg a királyt nem tesz említést jó cselekedeteiről, a reformról, amit végrehajtott. Csupán annyit mond, hogy „meghallgattam imádságodat, láttam könnyhullatásodat!” Egy oka volt, amiért Isten meggyógyít
A tévútra térő ember „Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületesnek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodáshoz folyamodtak.” Prédikátor könyve 7:29 „Enni, vagy nem enni?” Hová jutottunk az első okoskodástól? „Valóban ezt mondta Isten?” „Valóban rossz nekem, ha megismerem a jót és a rosszat?” „Tényleg mindent Isten tud a legjobban?” „Kell nekünk egyáltalán Isten?” „Nem vagyunk mi is istenek?” Nem a kérdezéssel és gondolkodással van a baj. Isten adott észt és bölcsességet. Nem is az a gond, ha ellenünkre van a parancs-végrehajtó, gondolkodás nélküli élet. A baj ott kezdődik, mikor már Isten tekintélyét, mindenhatóságát, bölcsességét, igazságát kérdőjelezzük meg. Miféle „okoskodás” lehet az, amikor már elveszítjük becsületességünket, „igaz” voltunkat (ahogyan Károli fordítja)? Egy megtörtént eset talán segít végiggondolni a kérdést: „Több mint száz darab gyémántot talált a kocsijában felejtett közönséges kis tokban egy kaliforniai afgán taxisofőr. Az
Megtartó Istenünk “Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” Ézsaiás könyve 46:4 A mi Istenünk más - gondolta sokszor Izrael. A mi Istenünk nemcsak más, hanem az egyetlen isten - mondta Isten. “Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.” Ez hit abban, hogy Isten kezében van életünk és a világ végső sorsa. Amikor Izraelt fogságba vitték, ez a hit remegett meg bennük. Vajon Isten az egyetlen Isten? Mit kezdjünk Béllel és Nébóval a babiloniak Istenével. Mit gondoljanak akkor, amikor a babiloni főisten és a bölcsesség isten vezetésével bevették Jeruzsálemet és lerombolták Isten templomát. Bél, ami ‘Urat” jelent, igazi neve Marduk. Egy Isten, akinek lándzsa volt kezében és egyik jelképe a sárkánykígyó. A mítosz szerint legyőzte az isteneket. Fiának tekintették Nébót, akinek szobrát az új év ünnepén a fővárosba zarándokolton magukkal vitték, hogy találkozzon apjával, Mardukkal. Ez az ünnep