reggeli dicséret

" Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Lukács Evangéliuma 7. fejezet 47. verse Ha olvasod az evangéliumokat, Jézus életének történeteit, láthatod, hogy sok előítélet vette őt körül. - Mivel Názáret városából származott és ez a környék nemigen számított akkoriban  jó hírűnek, az emberek gyakran előítélettel tekintettek rá: "Származhat-e valami jó Názáretből?" - kérdezték. - Egyik első csodája volt, hogy a Kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. Sokan látták őt tanítványaival együtt lakomákon és a vezető vallási rendek gyakorlóival szemben - akik rendszeresen böjtöltek - az önsanyargatást nem tartotta elsődlegesnek. Ezért ráragasztották a "sok borivó" címkét. - Rabbiként, tanítóként nem az előkelő emberek társaságát kereste, hanem az elesettekét. Gyakran látták őt megvetett emberekkel együtt, mint a vámszedők, leprás betegek, szegények, paráznák. Annak ellenére, h...

“Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.” Példabeszédek könyve 18:12 A jogban van egy olyan kifejezés, hogy az ártatlanság vélelme. Ez annyit jelent, hogy addig a pontig, amíg egy szerv meg nem állapítja egy adott személy bűnösségét, ártatlannak kell tekinteni. Ha valakiről nem bizonyítják, hogy lopott, nem titulálható tolvajnak. Azt hiszem ez az elv jól jönne a hétköznapi életben is. Általában úgy ítélkezünk, hogy a másikról nem sok mindent tudunk, de főleg nem tudunk bizonyítani semmit. Mivel vélemények hadával kell megküzdenünk, mind a minket megítélőkkel szemben, mind saját előítéleteinkkel szemben, amiket mások felé állítunk fel, többnyire vitákba és védekezésekbe botlunk. Amikor valakinek vaj van a füle mögött, terel, vagy tiltakozik. Kisfiam amikor meglöki a húgát, elrohan és vagy azt kiabálja, hogy éhes, vagy azt, hogy álmos, és így tovább. Leplezi a rosszaságot valami olyannal, amire tudja, hogy jó szülőként nem mondunk nemet, remélve, ho...

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.” Máté evangéliuma 7:1-5 Tapasztaltad már a saját bőrödön az előítéletességet? Azt, amikor még meg sem szólaltál, de már mínuszból indulsz? Amikor valaki csak rád néz, és leír téged anélkül, hogy megpróbálna csak egy kicsit is megismerni? Amikor nem feltételezi rólad a másik, hogy képes vagy elvégezni egy adott feladatot csak azért, mert nő/férfi/fiatal/idős/színes/fehérbőrű stb. vagy. Mert olyan vagy, amilyen. Amikor a származásod, a foglalkozásod, az iskolai végzettséged, a csa...

"Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé." Rómabeliekhez írott levél 14. fejezet 10. vers Elítélni, különösen megvetni valakit nem helyes dolog. Ezt főleg akkor érezzük, amikor velünk szemben viselkedik így valaki, és ennek hangot is ad, leggyakrabban kritizálás formájában. Akármilyen edzettek is vagyunk lelkileg, nem esik jól. Ha nem helyes elítélni vagy megvetni valakit, akkor miért tesszük mégis? Ennek három gyakori oka van a sok más, kisebb mellett. Az egyik egyszerűen az, hogy a másik más, mint mi. Ez a leggyakoribb oka például annak, hogy a más nemzetiségbe tartozóval szemben előítéleteink vannak. Más a kultúrája, másként reagál dolgokra, másként viselkedik, és ezt nem szeretjük benne. A másik gyakori ok az, és ez az, amit általában felismerünk, hogy úgy gondoljuk, hogy a másik valamit nagyon helytelenül gondol vagy gyakorol. Munkatársak, osztálytársak, szomszédok közt...

„Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”  Lukács 9.49-50 A címben feltett kérdésre minden hívőnek, de végső soron minden embernek válaszolni kell. Hogyan viszonyulsz a más felekezethez tartozó hívőkhöz? Hogyan viszonyulsz a más nemzethez tartozó embertársaidhoz? Hogyan viszonyulsz a másik csapat drukkereihez? A kérdéseket hosszasan sorolhatnánk, hiszen az élet természetes módon hozza ezeket a helyzeteket.  Szeretünk tartozni valahova. Biztonságérzetet ad, jólesik az „akol melege”, megerősíti az identitásunkat. Ezzel önmagában nincs is baj. Viszont mindig lesznek, akik mások. Akik a körön kívül vannak. Hozzájuk hogyan viszonyulunk? Kinek tekintjük őket? Az identitásunk része az is, hogy mi nem olyanok vagyunk mint ők, hogy velük szemben határozzuk ...