reggeli dicséret

„Mert akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja,  és annak Isten mérték nélkül adja a Lelket.” (János evangéliuma 3:34) Minden korban voltak Istennek emberi, akiket Ő küldött azért, hogy szólják az Ő beszédét. Így jöttek létre azok a könyve, írások, levele és énekek is, amelyek a Bibliát alkotják. Rajtuk keresztül az Úr szól hozzánk ma is. „Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei” (2Péter 1:21). Ritkán gondolunk arra, hogy Bibliaolvasás közben ugyanaz az Isteni Szó (Ige) szól hozzánk, mint ami (aki) kezdetben teremtett mindent. Hogyan lehetséges, hogy hajdan Isten szavának ilyen hatalmas ereje volt tapasztalható, ma azonban nem igazán történik semmi az Ige hirdetése nyomán? Az ige azt mondja, hogy Isten mérték nélkül adja az Ő Lelkét „annak”. Kinek is? A hirdetőnek, vagy a hallgatónak? Elsősorban a hirdetőnek, hiszen 2Péter 1:21 szerint, aki Isten beszédét szólja, nem saját

„Azért legyen nektek tudtotokra atyámfiai férfiak, hogy általa (Jézus Krisztus által) a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. … Őáltala mindenki megigazul, aki hisz!” Apostolok cselekedetei 13:38-39. Hallottad már ezt a mondatot: Én nem tudok magamnak megbocsátani!? Talán már Te is mondtad? Életünk során bizony követünk el bűnöket, amiket úgy szeretnénk meg-nem-történtté tenni. De nem lehet. Még évek múlva is elpirulsz, vagy szégyenkezve lehajtod a fejed, ha találkozol vele, vagy ha eszedbe jut. A másik oldal meg az, amikor éppen TE nem tudsz megbocsátani. Tudod, van itt egy törvényszerűség. Ha elhiszed azt, hogy Isten képes minden bűnödet megbocsátani – ha kéred, akkor Te is elkezdesz más szemmel nézni mások ellened elkövetett „bűneire”. Indulj el ezekkel a gondolatokkal : „Jézus minden bűnömet megbocsátotta, hisz kértem Őt erre. Tiszta lapot ajándékozott nekem ma reggel. Boldog vagyok. Felszabadultam! Lement a gond a szívemről! Hiszem, hogy másokra is rá tudom vetí

" Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek. " Példabeszédek 16:24 Aki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember. Sajnos nem nagyon van ilyen. A kilencedik parancsolatban Isten a nyelvünktől védi az embertársainkat. A Tízparancsolatból egy a nyelvünk bűnei ellen emel védelmet. Hogyan vétkezünk a szavainkkal? - Többet mondunk a kelleténél, vagy kevesebbet.  - Tudunk beszélni a semmiről is, de a fontos témákról egyáltalán.  - Akkor válaszolunk, ha nem kérdeztek, de némák maradunk, amikor valaki valami igazán fontosra kíváncsi.  - Ugyanazt elmondjuk többezerszer, míg a lényegeset nem mondtuk ki még talán soha.  - A Hogy vagy? kérdésre kurtán azt mondjuk, hogy jól, vagy túl bőven válaszolunk.  - Panaszkodunk, vagy repkedünk a magasban, ezzel elbizonytalanítjuk azokat, akik azt hiszik, hogy velük valami baj van, mert nincs kedvük ujjongani.  - Dicsekszünk, pedig nincs rá okunk, vagy nem mondjuk el a jó tapasztalatainkat, azt

„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.” (Példabeszédek könyve 22. fejezet 4. vers) Van egy rabbinikus történet egy bárányról, aki elment Istenhez és így szólt: Uram, igazságtalan voltál velem szemben. Egyetlen fegyvert sem adtál, amivel védekezhetnék ellenségeimmel szemben. Nem adtál agancsokat, mint ami a szarvasoknak van, nem adtál agyarat, amit a vaddisznók hordanak, sem karmokat, mint ami a macskáknak van. De olyan erővel sem rendelkezem, mint az elefánt és tüskéim sincsenek, mint a sündisznónak, sem fürge lábaim, mint a nyulaknak… Ne haragudj, de szerintem elfelejtkeztél rólam, teljesen védtelen vagyok. Erre a Teremtő felajánlotta neki, hogy próbálja fel sorba az agancsokat, a tépőfogakat, a karmokat, tüskéket, stb., de ezek közül egyik sem illet hozzá. Ekkor az Úr így szólt a bárányhoz; Adok neked egy olyan fegyvert, amivel bármilyen támadással szembenézhetsz. Így a szelídséget és az alázatot adom neked. Ez az állatmese

„És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”   Jelenések könyve 21:1 A menny egy valóságos hely! Sokat gondolok rá, hogy milyen lesz ott az életünk? Mit fogunk csinálni egy örökkévalóságon át?   A Biblia ad egy kis bepillantást az ottani életünkbe. Azt írja, hogy tevékeny életet fogunk élni „házakat építenek, és szőlőket ültetnek, biztonságban laknak.” (Ezékiel 28,26). Hol fog ott állni a házad? Egy hegyi patak partján vagy egy tó melletti domboldalon? Egy biztos, nem kell bezárni az ajtaját, mert biztonság lesz. Szeretnélek kérni, álmodj velem erről a helyről. Reggel, amikor felébredünk és veszünk egy mély levegőt, tiszta oxigénnel telik meg a tüdőnk. A madarak csodálatosan énekelnek, és tökéletesen érezzük a virágok illatát. Nem úgy mint most, hisz itt minden képességünk torzult. Ott minden kiteljesedik. Amire itt nincs időnk, de szeretnénk megcsinálni, ott lesz rá alkalom, hisz örökké fogunk élni erőben és e

" Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. ” János evangéliuma 15:13-14 A „Jézus a barátom” kijelentés nagyon jónak hangzik, de valójában lehet, egy plátói rajongás, vagy keresztény „sztár” iránti rajongás – valódi kapcsolat nélkül. Amikor valaki azt mondja, szeretem xy színészt, énekest, politikust…, akkor ezt mondhatja úgy is, hogy valójában személyesen soha nem találkoztak.  A Jézus iránti rajongás, viszont nem egy kereszt a falon, vagy egy kitűző a pólónkon. Jézus úgy kezelte tanítványait, mint legjobb barátait, de még az ő esetükben is fontos volt tisztáznia azt, hogy a szeretet, engedelmesség nélkül semmit sem ér. Jézus kétség kívül szereti az embert, mert élete sem volt drága megmentésünkért. Sokan nagy hanggal hirdetik, hogy keresztények (vagyis: krisztusiak, Krisztus követők), miközben nyíltan, tudatosan áthágják törvényeit. Szeretet Jézust,

„Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” - így szól az Úr.” Pál levele a rómaiakhoz 12:17-19 Tudod, most nem az a kérdés, hogy ki kezdte. Nem arról van szó, hogy ki kötött bele kibe, ki rúgott hatalmasat a másik bokájába, ki mondott gonosz dolgokat a társa háta mögött, ki hazudott, ki kit csapott be, hanem, hogy ki hagyja végre abba? Ki lesz az, akinek lesz ereje nem visszaütni, nem adni tovább a pletykát, nem lopni meg, aki őt meglopta? Sőt, Isten még ennél is tovább megy.  Ki lesz az, aki ütés helyett karját segítségért nyújtja annak, akitől a pofont kapta? Ki lesz az, aki felsegíti inkább a másikat, pedig őt is ellökték? Ki lesz az, aki jót mond arról, aki szemen szedett hazugságokat híresztel róla? Ki