reggeli dicséret

Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Rómabeliekhez írt levél, 5. fejezet 3-5. vers Talán te is többször összefutottál már az interneten azzal a mémmel, ahol két kisfiú beszélget arról, milyen híres személyeket ismernek, és egyikük szégyenlősen ezt mondja: "Nem akarok dicsekedni, de én hallottam, amikor apukám Istent az Atyjának szólítja." A Bibliából jól ismert Pál apostol már kevésbé visszafogott ezen a téren. Ő többször is határozottan kijelenti, hogy Istent ismerni, vele kapcsolatban lenni igenis dicsekvésre méltó tény, és gyakran büszkélkedik is vele. De felmerülhet bennünk a kérdés: a büszkeség és a dicsekvés nem rossz dolog? Hát, attól függ, mi a célod vele. Ha dicsekvéseddel mások fölé emeled magad, és azt érezteted a környezetedbe...

Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. Thessalonikabeliekhez írt I. levél 2:19-20 (ÚRK) Nemrég búcsúztunk valakitől, akinek 5 gyermeke, 11 unokája, 20 dédunokája és 15 ükunokája volt. Amikor nála jártam, mindig örömmel, büszkén, és Isten iránti hálával mutatta "kis családja" tagjainak fényképeit. „Ezt is megadta az Úr, hogy ennyi ükunokámat láthassam”- mondta. De mindannyian, akiknek vannak gyermekeink, unokáink, esetleg déd- és ükunokáink, ismerjük azt az örömöt. Az örömöt, amibe egy kis büszkeség is vegyül – nem az öntelt, sokkal inkább a hálás büszkeség. Hiszen nem a mi érdemünk, ha születik valaki a családunkba, hanem Isten ajándékai ők. Hozzánk hasonló módon büszkélkedik, dicsekszik Pál apostol is a fent idézett két versben. Csak kicsit másmilyen „rokonsággal”, gyermekekkel. Olyanokkal, akik az ő és munkatársai küzdelmei, lemondása, áldozatvállalása...

  „Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.”   ( Jeremiás könyve 9. fejezet 23-24. vers )   Találkoztál már dicsekvő emberrel? Mit éreztél? Hát, igen. Az önfelmagasztaló ember taszítja a környezetét, Főleg akkor, ha az önfényezés nyíltan és úgymond agresszív formában bukkan fel. De sokkal gyakoribb, amikor a kevélység, a büszkeség becsomagolva kúszik elénk. Hiszen dicsekedni nemcsak a tudással, az erővel, vagy a gazdagsággal lehet. Sőt, nem tudom megfigyelted e, de keresztény körökben nagyobb divat a hiányainkkal, a szenvedéseinkkel dicsekedni. Azzal, hogy milyen kegyesen tűrjük a sokszor magunk által kreált szenvedéseket, és a saját hibás döntéseink, vagy bűneink következmén...

"Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára." Galatabeliekhez írott levél 6. fejezet 14. vers Emlékszem rá, hogy amikor húszévesen katona voltam, táviratban értesültem az unokaöcsém születéséről. Abban az időben még leginkább képeslapokon meg levelekben osztottuk meg örömeinket, bánatainkat a barátainkkal, rokonainkkal; esetleg táviratot küldtünk, ha nagyon fontos esemény történt, mint az említett esetben is. Tíz évvel később már elterjedtek voltak a mobiltelefonok, és egyre általánosabb lett az internet használata is. Így hamarabb és könnyebben eljutottak hozzánk barátaink fontos életeseményeinek hírei. Ma már majdnem mindenkinek van facebook oldala, és ott szinte bármit közhírré tehet, amit akar. Így könnyen birtokába juthatunk olyan fontos információknak, hogy éppen mit és kivel vacsorázik az ismerősünk, vagy milyenre festette ki a körmét; és még fé...

"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs, ne dicsekedjék erejével az erős, ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag! Aki dicsekedni akar, azzal dicsekedjék, hogy érti és tudja rólam, hogy én vagyok az Úr, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem – így szól az Úr!" Jeremiás próféta könyve 9:22-23 Miért dicsekszünk? Mire vágyunk igazán, amikor ezt tesszük? Mi az, ami késztet minket erre? Nekem az elismerés, szeretet utáni vágy jutott eszembe. Talán azért dicsekszünk, mert belül, a szívünk mélyén mindennél jobban vágyunk arra, hogy valaki észrevegyen minket, elismerje a teljesítményünket, hogy valaki azt mondja nekünk: „Büszke vagyok rád! Igen, megcsináltad! Fantasztikus ember vagy! Örülök, hogy ismerhetlek!” Vagy csak arra, hogy valaki megöleljen, és azt mondja neked: „Tudtam, hogy sikerülni fog!” Ma reggel maga Isten szeretné betölteni ezt a vágyadat. Szeretne ez a személy lenni az életedben, aki átölelhet, és azt mondh...

„ Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. ” (Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 14. vers) Valószínűleg többen ismerik Benedek Elek meséjét a három fiúról, akiket a halálos ágyán fekvő apjuk magához szólít, arról faggatva őket, hogy mire vitték az életben. Az egyik azzal henceg, hogy ő a leggyorsabb borbély, a másik, hogy ő a legügyesebb kovács, a harmadik, hogy ő a legvitézebb katona. S miután mind azt bizonygatják, hogy milyen jól megy soruk, végül az apjuk a nekik járó örökséget a szegényekre hagyja, mondván, erre a ’csekélységre’ a nagyszerű fiainak semmi szüksége. Ám a dicsekvő szavak mögött nem volt semmi. Pál Krisztus keresztjében való dicsekedése ezzel szemben nemcsak szóban, nemcsak leveleinek megírásában állt. Az egész élete Jézus dicséretét hirdette, aminek következtében magán is viselte „Krisztus bélyegét” (Gal.6:17), mely megveretés, megkö...

„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. ” Pál második levele a Korinthusiakhoz 12. fejezet 9. verse Ha megkérdezünk egy második osztályos vagy negyedikes iskolás kisfiút, hogy vajon ki a legerősebb az osztályban akkor vajon mit mondana? Ha nem hallja senki és tudja, hogy nagyon következményei sem lesznek a válaszainak, azt fogja mondani: HÁT ÉN!!! (és nem csak magamból indulok ki J ) Lehet venni, drága ruhát, szép autót, nagy házat, hogy az emberek lássák, hogy mink van, hogy hagy büszkélkedhessünk azzal, amink van. Talán még azzal is büszkélkedünk, amink nincs, például a hitelre vásárolt dolgainkkal. Miért nem azzal dicsekedünk, amink nincs? Angliában rengeteg náció él. Emberek, akik a jobb élet reményében mindent megtesznek. Szebb ruha, jobb autó, almás telefon sokan csak azért, hogy megmutassák mire jutottak. Egyszer ...

„Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! ” Példabeszédek könyve 27. fejezet 2. verse A lelkészi alkalmassági meghallgatásomon a bizottság elnöke a szolgálat három fő veszélyére hívta fel a figyelmemet: nők, pénz, siker/hatalom. Első hallásra mindenki azt mondaná, hogy ezt már rég tudjuk és nem kell félni tőle, biztonságban vagyok, jó vagyok, jó leszek, nem fog semmi rossz történni. Az emberek változnak és ahhoz, hogy meg tudjuk óvni magunkat a hibák elkövetésétől, folyamatosan tréningeznünk kell az elménket és a lelkünket is. „A lelkünkben megengedett gőg és becsvágy megrontja életünket, mert a büszkeség és önelégültség bezárja szívünket a menny végtelen áldásai előtt. Aki célul tűzi ki az öndicsőítést, az rá fog ébredni arra, hogy híjjával van Isten kegyelmének, ami igazi gazdagságot és örömet ad. Aki pedig mindent odaad, és mindent megtesz Krisztusért, az tapasztalja ennek az ígéretnek a teljesedését: " Az Úr áldása gazdagít meg,...

„Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Galátziabeliekhez írt levél6. fejezet14. vers) Egy olyan teljesítményközpontú világban élünk, ahol a ’minél többet teszel le az asztalra, annál értékesebb leszel’ elve dominál, ahol az ember értékét szinte egyedül az határozza meg mit és mennyit produkál. Amit némelyek a vagyontárgyak, a pénz mennyisége, a lakás nagysága, az autó felszereltsége, az öltözék márkája; mások az intellektuális képesség, a vele született adottság; megint mások a munkahelyi pozíció, a társadalmi szerepvállalás, az emberiségért végzett szolgálat alapján mérnek le. S milyen, szomorú látni, hogy a hamis elvárásoknak megfelelni nem tudó, gyengébb képességű, beteg, idős, visszahúzódóbb, stb. emberek megkeseredve tengetik értéktelennek vélt életüket. De ami még szomorúbb, hogy sok, magát kereszténynek nevező emberen is ez a teljesítésv...