reggeli dicséret

“Szombatjaimat is nekik adtam, annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, aki megszentelem őket.” Ezékiel könyve 20. fejezet 12. vers Ha Isten teremtette a világot, akkor az idő is az Ő műve. Mivel Ő teremtette, a tulajdona is. A teremtés történet elmondja, hogy a Föld kezdetén Isten teremtett, és a végén megpihent, megnyugodott, és elkülönítette azt a napot a többitől, így teremtette a szombatot. Ez eddig nem is bonyolult, igaz? Na most jön az érdekes. A szombat nem “szentheverde-napja”. A szombat nem azért lett, hogy nekem legyen egy nap, amikor addig alszom, ameddig akarok, azt csinálok, amit szeretnék. A szombat lényege nem az, hogy elvonulok, és magammal foglalkozok, vagy a másikról pletykálok. A szombat lényege az elcsendesedés, és az Istennel töltött idő. Nézzük más oldalról! Ha megbeszélek egy randevút egy lánnyal, akkor az az időpont nem rólam szól, hanem arról, hogy vele vagyok. Nem számít, hogy nekem rossz kedvem van, vagy fáradt vagyok, mer

"De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény." Mózes második könyve 20. fejezet 10. vers Rohanok. Rohanok a fürdőszobába, hogy én legyek az első ébredés után. Rohanok. Rohanok a reggelivel, mert mindjárt indulni kell. Rohanok. Rohanok az iskolába a gyerekekkel. Rohanok. Rohanok, hogy beérjek a munkába. Rohanok. Rohanok, hogy meglegyen a bevásárlás, és még a csokit se felejtsem el a feleségemnek. Rohanok. Rohanok, hogy a gyerekért az iskolába, mert az ügyeletes is már rohanna haza... Rohanok. Talán még belefér egy utolsó email, netán egy film még a napomba. Néha rohanok álmomban. Az életem egy rohanás... Rohanok, pedig ha őszinte akarok lenni, többnyire nem is lenne rá szükség, és ráadásul senki sem kényszeríthetne, hogy zaklatott rohanás legyen az életem. Ugyanis a nyugalom a legrégebbi emberi jog. Úgy hívják a héber sze

"Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben." Pál levele az efézusiakhoz 1. fejezet 4 .vers A világon semmi — és ha már itt tartunk, senki — nem tökéletes. Minden törekszik a hibátlanság felé, de soha nem lesz az. A perfekcionista ember számára nehéz elfogadni a tényt, hogy a vizsgán mindig lesz pár hibapont, a munka soha nem lesz 100%-os, és az ember személyisége is gyakran problémás, és attól, hogy elméletben lehetne tökéleteset alkotni, a gyakorlat ettől függetlenül tagadhatatlan: a tökéletesség nem létezik. Pontosabban földi körülmények között nem létezik. Hála a bűn állandó jelenlétének és annak mindent átható természetének, nincs olyan aspektusa az életnek, ami tökéletes lehetne. Ez a tökéletlenség mutatkozik meg napjainkban egészségügyi, (koronavírus, egyéb világjárványok és betegségek) kapcsolati (politika, házastársi kapcsolatok) és ideológiai (vallás, ateizmus) téren, hogy csak néhán

  „És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.” Jelenések könyve 14. fejezet 13. vers Ma, 2020. október 7-én, itt a Kárpát-medencében fogalmunk sincs arról a mérhetetlen szenvedésről, melyet az első századok hithű keresztényei átéltek. Üldözés, börtön, kínzás, halál lesett rájuk szinte minden nap, mégsem törtek meg. Erőt adott nekik az a reménység, melyet János, a forró olajba mártást átélt, Pátmosz rabszigetére száműzött, idős tanítvány is megerősít bennük. Ő, aki látta Krisztust szenvedni és meghalni a kereszten. Részt vett a temetésén, érintette az élettelen testét. Majd pár nap múlva Pétert megelőzve a tizenkettő közül elsőként tapasztalta, hogy a sír üres, hogy szeretett Megváltója feltámadt és él. Ezért írja; „Boldogok, akik az Úrban halnak meg”, mert tudja, hogy Jézushoz hasonlóan

  „Ezt mondja az Úr: A menny az én trónusom, a föld pedig lábam zsámolya. Milyen házat akartok építeni nekem, és milyen helyen kellene tartózkodnom? Hiszen mindent az én kezem alkotott, így keletkezett minden – így szól az Úr. Mert én arra tekintek, aki elesett és megtört szívű, és aki igémet tiszteli.” Ézsaiás könyve 66. fejezet 1-2. vers Eszembe jut egy történet. Egy szálloda tulajdonosa nehéz helyzetbe került. Komoly gazdasági válság ütötte fel a fejét a vidéken és ő kétségek között töprengett, hogy vajon túl fogja-e élni vagy bezárhatja az épületet. A szomszédos telkeken lévő szállodákat, apartmanokat egy nagy cég vásárolta meg és újította fel. Rob (nevezzük így) égető kíváncsisággal figyelte, hogy mi történik körülötte. Egy napon felkeresték őt is és felajánlottak egy nagyon figyelemre méltó lehetőséget. Így szólt: adja át ennek a nagy cégnek a szálloda feletti irányítást, minden szobát, alkalmazottat, egyszóval mindent és cserébe újra fellendítik a forgalmat illetve az egykor

  "Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak;" Ézsaiás próféta könyve 65. fejezet 17. vers Most, amikor a Covid-helyzet annyi indulatot, megosztást, vitát generál világszerte, érdemes lenne elgondolkodni valamin, amiben mindannyian egyetérthetünk: rengeteg kellemetlenséget, szenvedést és nyomorúságot hozott a világunkba. Lehet, ahogy ezeket a sorokat olvasod, azt gondolod, nem vagyok valami pozitív gondolkodó. De tévedsz. Szerintem a pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy tegyünk félre minden rosszat és azokról ne is gondolkodjunk. Mert ha így teszünk, akkor könnyen elveszíthetjük a reális látást. Véleményem szerint a pozitív gondolkodás alapja az Istenbe vetett hit. Ez az, amire mindenkor és bátran építhetünk. Az élet tisztánlátásához azonban mind a jót, mind a rosszat látnunk kell és el kell fogadnunk. A vírus magával hozott rengeteg halálesetet, kórházi szenvedést, félelmet és bizonytalanságot. Majd a karant

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” Ézsaiás könyve 11. fejezet 1-2. vers Sokáig vártak rá, egészen azóta, hogy Ádám és Éva evett a tiltott gyümölcsből. Nemzedékek adták át egymásnak a reményt, hogy majd jönni fog Ő, aki helyreállít, megszabadít, hazavezet. Az évszázadok, évezredek alatt egyre finomodott ez a kép, többet és többet tudtak meg az Eljövendőről, és ez a várakozás áthatotta egy egész nép életét. Ott volt a hétköznapokban, az ünnepekben, a reggeli és esti imákban, abban, ahogy olvasták az Igét, ahogy tanították az utódokat.  Hittek abban, hogy Ő lesz a megoldás, hogy Dávid késői utóda végre helyreállít mindent, amit ők elrontottak. Mást vártak, mint aki jött. Királyt, aki véget vet az idegenek uralmának, és rögös volt az út, amin keresztül megértették, hogy Rá van szükségük.  A názáretire, aki megérintette az érinthetetlent, ak