reggeli dicséret

Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. Filippi 3:20-21 Amikor valahol háborús helyzet alakul ki, akkor az ott tartózkodó külföldi állampolgárokért az anyaország mindent megtesz, hogy kimentse, evakuálja őket. Minél erősebb egy ország, annál nagyobb erőket mozgósít az akcióhoz, annál jobb esélye van a bajba került polgárainak a szabadulásra… Jézusé minden hatalom. Amikor elfogadjuk őt, akkor a menny polgáraivá leszünk, Ő pedig eljön, hogy evakuálja az övéit. “Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk szabadítóul…” Mennyire más így gondolni Jézus második eljövetelére! Legyen áldott a napod! Te hogyan tekintesz előre erre az eseményre?

Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és az én szolgám, akit kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Ézsaiás próféta könyve 43:10-11 Ma van a család nemzetközi napja. Ez az a nap, amikor arra emlékezhetünk, hogy milyen fontosak a kapcsolatok, azok az emberi közösségek, amikben nap mint nap élünk. Ilyenkor eszünkbe juthatnak olyan pillanatok, amikor a családunk kiállt mellettünk, amikor erőt adott nekünk, amikor támogatott. Mi a család? Ez egy olyan fogalom, amit rengeteg módon megközelíthetünk. Egy közeg, ahol önmagam vagyok? Egy olyan közösség ahol elfogadnak olyannak amilyen vagyok? Mi az alapja a családomnak? A vérszerinti kötelék? Isten azt mondja, hogy az egyetlen szabadító Ő maga. Azt mondta, hogy te és én egy család vagyunk, mert hozzá tartozunk. Azt mondja, hogy az a vér ami összeköt nem az, ami az ereinkben folyik, hanem az, amit Ő...

„Jézus Krisztus születése pedig így történt: Mikor anyja, Mária már jegyese volt Józsefnek, de még nem keltek egybe, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József, aki igaz ember volt, és nem akarta őt szégyenbe hozni, elhatározta, hogy titokban elbocsátja. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” Máté evangéliuma 1:18-21 A nő, akit szívéből szeretett, akit feleségül akart venni, akire várt, ki tudja, mióta, valaki másnak a gyermekét hordja a szíve alatt. Ez lenne az áldott állapot? Számára biztosan nem az. Ő ezt az egészet nagyon nem így tervezte, és persze pont az ács házában nincs ilyenkor egy valamire való szabad szék, amire leroskadhatna. Úgy kavarogtak fejében a gondolatok, akárcsak a viharos örvények a Galile...

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Ézsaiás próféta könyve 40:1-4 Jól jönne már az a vigasztalás! Izráel népe a babiloni birodalom alatt sínylődik fogságban, az elkeseredés rég nem látott méreteket ölt. Legutóbb talán az egyiptomiak alatt volt ilyen a soruk, de az is más volt, meg aztán annak már sok-sok éve vége. A hőstörténetek még fennmaradtak ugyan, gyerekek és felnőttek együtt várják az új Mózest, aki majd kiszabadítja őket. Lesik az eget, újra várják a tíz (nem lehetne most tizenkettő?) csapást, pusztuljon mindenki, aki Izráel vesztét akarta! De a sáskák csak nem jönnek...

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Apostolok cselekedetei 16. fejezet 25-26. vers Mondd csak! Te hogyan éreznéd magad, ha börtönbe zárnának? No, nem a hitvallásodért, nem úgy, mint Pált és Silást, hanem valami köztörvényes bűncselekmény miatt. Én biztos azt fürkészném, azon gondolkodnék, hogy hol van az építmény gyenge pontja, hogy melyik őrt lehetne megvesztegetni és miként lehetne minél előbb valahogy megszökni, kereket oldani. Azonban, anno ott Filippiben a rómaiakat nem ejtették a fejükre. Biztos, ami biztos, ahogy olvassuk is a cellákban lévő foglyok lábait kalodába zárták. Így, ha az őr egy pillanatra is elszunnyadt volna, akkor sem volt kiút. Csak az Isten nyithatta ki az ajtót és a bilincseket. S mielőtt azt gondolnád, hogy velünk és veled ilyen úgysem...

" Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged.” Zsoltárok könyve 71. fejezet, 14. vers A reménynek hatalmas ereje van. Ez nem csak egy érzés, nem csak egyszerűen vágy, hanem körülményektől, helyzettől független gondolkodás– és életmód. Kevés dolog bizonyítja ezt jobban, mint az afroamerikai rabszolgák élete a 18-19. században. Az “Új Világban” születésüktől kezdve, egész életük fogságban, kényszermunkával, gyakran testi fenyítéssel telt, és szó szerint emberszámba sem voltak véve. Mégis énekeltek. Spirituálé néven elterjedt vallásos énekeik a szabadságról szóltak: egy igazán “új világról,” várva várt otthonukról, Kánaánról, az ígéret földjéről. Arról az Istenről és annak az Istennek énekeltek, akiről az istentiszteleti prédikációkban hallhattak, és aki szintén szolga lett, hogy ők majd egyszer szabadok lehessenek. Ezen a földön végül csak töredékük tapasztalhatta meg, milyen szabadon élni. De még ebben a “szabadságban" is fojtogatta őket az igazságtalanság, eluta...

"Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodákat tett! Szabadulást szerzett jobbja, az ő szent karja. Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát."  Zsoltárok könyve 98:1-2 Időről-időre akadt egy liturgiai vezető a gyülekezetekben, ahol megfordultam, aki megelégelte, hogy hétről-hétre ugyanazokat az énekeket énekeltük az énekeskönyvünkből, és úgy gondolta, hogy mostantól minden héten tanulni fogunk egy-egy új éneket, hogy gyarapítsuk az ismert énekek listáját. Aztán teltek-múltak a hetek, és általában a legtöbb ilyen kezdeményezés kudarcba fulladt, és nem tudtuk, hogy miért. Talán a testvérek nem akarnak, vagy nem tudnak újabb énekeket tanulni? Vagy esetleg túlságosan ragaszkodnak a megszokottakhoz? Túl nehéz, vagy ismeretlen az új ének dallama, vagy szövege? Ezekben a beszélgetéseinkben általában mindig előkerült a fenti igeszakasz, vagy a tucatnyi hasonló felszólítás a Bibliából: " énekeljetek az Úrnak új éneket! " Akkor miér...

  „Áldott az Úr! Napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk!” Zsoltárok könyve 68. fejezet 20.vers   Mikor volt utoljára, hogy körülnéztél a világban és figyeltél? Nem csak néztél, hanem valóban figyelted azt, hogy milyen történések vannak körülötted? Nem, nem a vírusra gondolok. Tovább szeretnék menni és most megfeledkezni a vírusról és másra tekinteni. Igen másra, mert hogy lehet másra is tekinteni azon túl, hogy az ezzel kapcsolatos híreket engedjük be az életünkbe, az otthonunkba, erről szólnak a beszélgetéseink, a meghitt pillanatokat ez a téma „fűszerezi” meg és a gondolatainkat ez tölti ki. Nem gondolnám, hogy ennyire alá kell vetnünk magunkat és a környezetünket a vírus gondolatának, hiszen minden elszalad mellettünk és mi észre sem vesszük, mert semmi másról nem veszünk tudomást, csak a vírusról. Valóban ez lenne Isten célja? Azt akarja elérni, hogy semmi másról ne tudjunk beszélgetni, gondolkodni, csak a kialakult helyzetről? Természetesen nehéz elvonat...

"Mert én nem az íjamban bízom, nem a fegyverem segít meg engem.  Te segítesz meg ellenségeinkkel szemben, gyűlölőinket te szégyeníted meg." Zsoltár 44,7-8 A fenti sorokat angolból a következő képen is lehetne fordítani: Mert nem az én íjam segít meg engem a bajban és nem a kardom hozza meg a győzelmet a csatában . Való igaz évszázadokon át, ha nem tovább, a hadakozó felek legjobb eszközei voltak ezek a fegyverek a csatában. Íj és kard. Az íjat lehetett használni támadásban és védekezésben egyaránt, míg a kard leginkább a közelharcban bizonyult hasznosnak. Ha a sereg támadott, már messziről lehetett lőni az ellenséget és így ritkítani a soraikat, hogy minél kevesebb emberrel kelljen szembenézni. Ha ők támadtak, a nyílzápor segítette csökkenteni a támadóerőt. De a végső szót legtöbbször a kardok összecsapása mondta ki. Test test ellen, kard kard ellen viaskodott. Aki ügyesebben forgatta a fegyvert, az nyert. Ezért mindkét sereg képezte katonáit és igyekezett ...

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” Ézsaiás könyve 12.fejezet 2. verse Amikor egy egész közösség ellened fordul és olyan döntések sorozatának áldozata vagy, melyet befolyásolni nem tudsz, teljes kétségbeesés és elmagányosodás érzése kerekedik felül rajtad. Ha valaki már volt kiközösítve nagyon jól tudja azt, hogy milyen rossz érzés kirekesztettnek lenni. Első éves gimnazista voltam, amikor megtapasztaltam ezt az érzést. Egy teljes éven át egyedül sétálgattam az iskola területén, próbáltam beszélgetni emberekkel, de elfordultak tőlem. Aki elégedetlen ezzel a helyzettel és nyugtalanítja ez az állapot, az megpróbálkozik sok mindennel azért, hogy kitörjön. Én is megtettem. Az a tapasztalatom, hogy nem azzal lehet kitörni ha, ragaszkodsz az elveidhez, hanem éppen az ellenkezője. Tudtam, ha azt akarom, hogy befogadjanak változtatnom kell a hozzáállásomon. Ezért olyan eszközöket vetettem be, amik már az egész...

„Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.” Ézsaiás könyve 42. fejezet 7. Az I.e. 8. század Izrael történelmének egyik legválságosabb időszaka volt. A kettős királyság, mindkét részén istentelen királyok zsigerelték a népet. Majd az évszázad vége felé beindult az Asszír birodalmi gépezet, amely 722-ben elsöpörte az északi 10 törzset, és elérte Júdát, Jeruzsálemet is.   Az Örökkévaló ekkor küldte el szolgáját, Ézsaiást, akinek már a neve is (Segítségem, Szabadítóm az Úr) a szabadítás ígéretét hordozta. Ugyanakkor, az általa hirdetett Szabadítás túlmutatott saját korának problémáinak megoldásán a rég megígért, várva várt eljövendő Messiásra. Persze, ezt Júda népének többsége nem értette meg, és nem változtattak életmódjukon, aminek egyenes következménye volt a babiloni fogság. De a hazatérés után sem lett jobb a helyzet. Az újjáépítés viszontagságai után a görög, majd a római elnyomás következett. ...

"Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni." Ruth könyve 2:12 Van egy könyv a Bibliában, melyből csak nagyon ritkán szoktunk idézni. Ha idézünk is, többnyire ugyanazt a néhány mondatot – sokszor szövegkörnyezetét is figyelmen kívűl hagyva. A gyakran idézett gondolat : „Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az Úr most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled!” (Ruth 1:16-17) Minden keresztény férfi arra vágyik, hogy házasságkötésekor hasonló szavakat rebegjen neki felesége. De a valóság az, hogy ezeket a szavakat nem a férjének mondta egy szerelmes ifjú hölgy, hanem egy özvegyasszony a szintén özvegy anyósának. Elimélek és felesége Naomi két fiával elhagyja az országot, mert Betlehemet és környékét éhínsé...