Út Istenhez
"Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztek. Megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondtam: Itt vagyok, itt vagyok a népnek, amely nem a nevemről neveztetett." Ézsaiás 65,1 Istentelen családban nőtt fel, apja sokat káromkodott, minden rosszért, ami érte őket a fentieket okolta. A fiúnak mégis fájt minden csúnya szó. Bántotta érzékeny lelkét, mert belül érezte, nem helyes. Bár tiltották, szeretett titokban a templomba menni, főleg nyáron élvezte a szent hely csendes hűvösét. Figyelte az imádkozókat, akik térdelve, áhítattal fordultak a szép arcú "istenke" és édesanyja felé. Alaposan megnézte, hogy járnak összetett két kezükben az olvasó gyöngyszemei, miközben ajkuk hangot ki nem adva mozog. Furcsállta, maga inkább kint, az erőben, amikor egyedül volt, csak akkor beszélt. Mivel az írott ájtatosságokat nem ismerte, inkább maga szólt a saját hangján. Elmondta az égnek, ha örült; a fűnek, ha szomorú volt, de tudta, leginkább