reggeli dicséret

"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened vonul majd veled, nem hagy cserben téged, és nem hagy el."   Mózes ötödik könyve31. fejezet 6. verse Ne félj, légy bátor, én veled vagyok! Nem mindegy kinek a szájából hangzik el ez a bátorítás… Egy kis gyermek számára megnyugtató, ha édesapja bátorítja így és valóban vele marad. Viszont könnyen érezhetjük üresnek e szavakat, ha már csalódtunk valakiben, vagy olyan problémával nézünk szembe, melynél nyilvánvaló, hogy az emberi erő és képesség semmit nem ér.   Milyen alapon bátorította Mózes a népet? Nem önmagukból kellett meríteniük erőt, bátorságot, nem a saját képességeikre alapozva kellett megszabadulni a félelemtől és a rettegéstől. Az ígéret úgy szólt, hogy maga az Úr, Izráel Istene megy velük. Ő az, aki nem hagyja őket magukra, aki nem hagyja őket cserben. Arról az Istenről van szó, aki a szavával megalkotta a világunkat, akié minden hatalom mennyen és földön, aki mindenütt ...

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.” Jeremiás 23:23-24 Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt. A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.” Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN. Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az e...