Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 12, 2021

Kibicnek könnyű

Kép
“Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” Zsidókhoz írt levél 4. fejezet 15-16. vers A mondás úgy tartja, hogy kibicnek könnyű. A focival is a legnagyobb probléma, hogy akik értenek hozzá, csak a lelátón szurkolnak, és pontosan tudják mit kellene csinálni a játékosoknak. A pálya mellől bekiabálni egyszerű, de lent játszani nem az. Minden máshogy néz ki a fotelben ülve mint a pályán rohanva a labda után. A másik embert szemlélve sokszor állapítjuk meg, hogy mennyire rossz úton jár, mi teljesen másképp döntöttünk volna a helyében, és milyen jól tettük volna. Mindig könnyebb kintről nézni a dolgokat. Távolról szemlélve sokkal egyszerűbb döntést hozni, sőt akár ítélkezni. A baj, hogy ez közel sem olyan objektív mint gondolnánk. Saját véleményünke

Csak amire képesek vagyunk

Kép
"Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni." Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. fejezet 13. vers Két kisebb gyermekünk hegedülni tanul. Aki próbálta már, tudja, hogy nem egy egyszerűen kezelhető hangszerről van szó. Meg kell tanulni helyesen tartani a hangszert, a vonót, aztán meg kell szokni az ujjaknak, hogy hol vannak a hangok a húrokon, és így tovább. Ezért az első dalok, amiket játszanak, olyanok, hogy ne is kelljen lefogni a húrokat. A következőkben csak egy ujjal, utána egyre többel, s ahogy fejlődnek, egyre változatosabb dallamokat tudnak kicsalogatni a hangszerből. A hegedűtanár mindig a fejlődésüket segítő, a képességeiknek megfelelő darabokat gyakorol velük, még ha ezek akkor nehéznek is tűnnek nekik; és aszerint alakítja a fellépéseiket is. A házi, zeneiskolai koncerten mindenki előadja, a

Az őszinte ima

Kép
"Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged." Máté evangéliuma 6:6 (RÚF) Az utcán sétálva megfogom a feleségem kezét. Már nem is gondolkozom rajta, de megteszem, nem gondolva arra, hogy ez milyen üzenetet közvetít mások számára. Nem sok olyan téma van, amiről olyan sokat beszélt Jézus a tanítványainak, mint az ima. Logikus, hiszen az ima nem más, mint kommunikáció Istennel, aki "rejtve van" , tehát más módon nem volna elérhető. Nem véletlen, hogy az ima valamilyen formában minden vallásnak szerves része — nevezzük imának, meditációnak, vagy bármi másnak — hiszen az ember vágyik rá, hogy valami módon kapcsolatba kerülhessen a természetfelettivel. Van azonban egy fontos különbség Jézus valóságban elhangzott szavai, és azok általunk vélt értelmezése között. Minden vallás, köztük a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám és a keresztény

Erőtlenek ereje

Kép
  „Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.” ( Korinthusbeliekhez írt második levél 12. fejezet 10 . vers ) Szüleim gyakran mondogatták: „Ne hagyd magad! Üss vissza! Állj ki az igazadért! Ne engedd, hogy kihasználjanak!” Én pedig, ha mást nem is, de ezt a leckét jól megtanultam. „Szemet szemért, fogat fogért”. Úgy mértem, ahogy mások mértek, bántásért bántással feleltem. Igaz farizeusként védelmeztem atyáim hitét, míg egy nap… …ahogy ott álltam és néztem azt az embert. Szívemben düh, fogamat csikorgattam, ő pedig érthetetlen módon, nem kiabált, nem fenyegetőzött, hanem csak annyit mondott: „Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt!” (Apcsel.7:60) Sokáig nem értettem, miért nem ütött vissza, miért nem taktikázott, miért hagyta magát. Egyáltalán, hogy miért nem félt, hogy miért volt olyan higgadt és nyugodt.   De mióta megismertem a Názáretit,

Átértékelt múlt

Kép
„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” Pál második levele a korinthusiakhoz 12.fejezet 9.vers Kisiskolás koromban, ahogy a legtöbb gyermek, élveztem, hogy olyan sok új információval leszek gazdagabb. Szerettem iskolába járni és szerettem tanulni is. A felsőbb évfolyamok, majd a középiskolás éveim alatt az „iskolába szeretek járni, de tanulni nem szeretek” időszak kezdődött. Voltak tantárgyak, órák, témák, amik nagyon érdekeltek, de többnyire nem tudtam mit kezdeni a felhalmozott információkkal. Az egyenletek, a molekulák, a fizikai kölcsönhatások nem igazán tudtak lekötni, bár kétségkívül fontosak és hasznosak lehetnek az ember életében. Aztán voltak tanárnénik, tanárbácsik, akik szintén kategóriába lettek téve. Voltak, akiket nagyon szerettem, de a tantárgyukat annyira nem és voltak, akiket annyira nem tudtam szeretni, a tárgyukat visz

A hétköznapi is lehet szent

Kép
„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.” János evangéliuma 17. fejezet. 4, vers Mi jut eszedbe elsőként, ha meghallod a felhívást, hogy dicsőítsd Istent? Én valószínűleg éneklésre, zenélésre gondolnék először, vagy hálaadó, dicsőítő imádságra, esetleg egy dicsőítő vers szavalására. Jézus szavai azonban másra irányítják a figyelmemet. A hűségesen, becsületesen, jól elvégzett munkára. A szelíd, kedves, tapintatos magatartásra. A szükségben levők szolgálatára. Azt hiszem, gyakrabban kellene arra gondolnunk, hogy életünk bármely tette dicsőítheti Istent, ösztönözhet másokat arra, hogy elismerjék őt. Nem véletlenül mondja az Ige: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” 1Korinthus 10.31 Sokszor talán csüggedünk amiatt, hogy nem látjuk hasznosnak az életünket az evangélium szempontjából. Pedig egy finom, egészséges ételnek, amelyet jó szívvel, szeretettel készítettek,

Két bögre tea

Kép
„Történt egyszer, hogy valahol imádkozott, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: Uram, taníts minket imádkozni, ahogy János is tanította a tanítványait! Ő pedig ezt mondta nekik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vígy minket kísértésbe!” Lukács evangéliuma 11:1-4 Szeretnék egyszer leülni Istennel egy tó partjára, kettesben, kezünkben egy-egy bögre forró teával. Először csak néznénk a vizet, nagyokat hallgatnánk, hagynánk, hogy a látvány, a finoman fodrozódó hullámok, a lágy szél és a tó halk zúgása magával ragadjon. Figyelnénk, hogyan rezdül a nádas, hogyan buknak alá a kacsák, hogyan eszegetik a hínárt, és hogyan kapnak össze egymással valami (számomra) semmiségen. Lassan törnénk meg ezt a meghitt csendet. Lassan kezdenénk bele egy témába, abba, ami épp akkor a szívünkbő