reggeli dicséret

„És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Máté evangéliuma 25. fejezet 40. vers Ez a vers Jézus visszajövetelével kapcsolatos példázatsor egyik legismertebb és legtöbbször idézett mondata. S hogy mi a tanulsága?     Első olvasatra egyszerű; Urunk visszatérését váró hű szolgaként önzetlenül segítenünk kell a rászorulókon, a szenvedőkön. Aztán, ha egy kicsit mélyebben megnézzük ezt a mondatot, akkor felmerül a kérdés; Biztos, hogy mindenkin segítenünk kell? Biztos, hogy minden emberrel azonosítja magát Jézus? Hiszen, itt a ’legkisebb atyámfiai’ kifejezés áll, ami inkább a hívő embereket jelöli. A nyíltan bűnben élőket, a szélhámosokat nem kell segíteni. Ha például felhív valaki azzal, hogy megnyerted az ugandai lottón a főnyereményt, de az utaláshoz küldj százezer forintot, erre nem vonatkozik, hogy ’velem cselekedtétek meg’. Vagy Igen? S míg ezen filozofá...

"Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek." Mt 5,6 Mindig szerettem könyveket olvasni, különösen a kalandregényeket. Néha rettenetes dolgokat olvastam a hajótöröttekről, akik ennivaló nélkül végül egymást falták fel. Csupán azért, hogy borzalmas kínok között, a hatalmas víz, az óceán közepén szomjan haljanak. Már ekkor megtanultam milyen nagy úr az éhség, vagy a szomjúság. Ha ezeket érezzük, akkor enni és inni akarunk. Arra is emlékszem, hogy milyen jó volt egy nagy focimeccs után, miután jól elfáradtunk, rátapadni a nyomóskútra és jól teleinni magunkat. Azt is tudom, farkaséhesen, korgó gyomorral értünk haza, még a vasszeget is megettük volna. Hát, hogyne esett volna jól az ebéd! Ha éhesek vagyunk enni, ha szomjasak, akkor inni akarunk. Táplálkozástan professzoraink egy ideje megállapították, hogy gond van az étvágyunkkal és a szomjunkkal is, mert olyan dolgok után vágyunk, amik nem elégítenek ki bennünket és nem is egészségesek...

„Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való! Viduljon a mező és minden, ami rajta van; örvend akkor az erdő minden fája is, Az Úrnak orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az ő hűségével.” (96. Zsoltár 11-13. vers) Vannak olyan bibliai tanítások, melyekről napjainkban nemhogy másokkal, de még keresztény körökben sem szívesen beszélünk. Hiszen a törvény, a bűn, az ítélet szavak puszta kiejtése is negatív érzelmeket gerjeszt bennünk. No meg manapság, legtöbbek romantikus, érzelgős, elvtelen szeretettől csöpögő istenképébe bele sem fér az elszámolás, a számonkérés fogalma. S ezért is hat oly furcsán, hogy ezzel szemben mai Igénk a világ legünnepélyesebb pillanataként írja le az ítélet napját. S mindez nem azért van, mert az akkori barbár korban Istent is kegyetlennek és durvábbnak ábrázolták, hanem, mert a zsoltár írója sokunkkal ellentétben beismeri és felváll...

„Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.” (Lukács evangéliuma 8. fejezet 17. vers) Jézust gyógyításai, csodatettei és tanításai nyomán mindig nagy tömeg vette körül. Hallgatói között mindig voltak kételkedők, kötekedők, farizeusi megfigyelők, kíváncsiskodók, csodavárók, és őszinte keresők. S mikor nézte őket, a magvetőről szóló példázatával arra világított rá, hogy Ő, mint Teremtő ismeri indítékaikat, gondolataikat, szívük minden titkos vágyát. S mily nagy tanulság ez nekünk is! „A bűnt lehet titkolni, tagadni, leplezni apa, anya, feleség, gyermekek és barátok előtt; lehet, hogy egyáltalán nem gyanítja senki sem, de a mennyei lények előtt leplezetlen. A legsötétebb éj sötétje, minden álnok, titkos mesterkedés sem képes egyetlen gondolatot sem eltakarni az Örökkévaló elől. Isten pontos feljegyzést őriz minden hamis számvetésről és minden tisztességtelen ügyről. Őt nem téveszti...

„Mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” János első levele 4. fejezet 16-18. versek Valamikor réges-rég élt egy kötéltáncos, aki avval kereste a kenyerét, hogy városról városra járt, kifeszített a piactér fölött jó magasan egy kötelet, és azon mindenféle mutatvánnyal szórakoztatta az embereket. Bámulatos dolgokra volt képes. Könnyedén végigsétált a kötélen, ugrált rajta, cigánykereket hányt, vagy éppen szaltózott. Az emberek a piactéren csak álltak és tátott szájjal meredtek a kötéltáncosra, és persze minden merészebb mutatványa után vastapssal fejezték ki elismerésü...

„Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz.” Dániel 7,9 Van egy csodálatos templom Paduaban, Olaszországban, ami arról nevezetes, hogy a híres középkori festő, Giotto di Bondone a falára festette saját evangéliumát 1306-ban. Mivel a kor emberei közül kevesen tudtak olvasni, számukra a képek mesélték el Jézus Krisztus történetét. És ezek a képek valóban megindítóan beszélnek. Aki belép a templomba szinte átélheti mindazt, ami Jézussal történt. Láthatja a születését, nevelkedését, csoda tetteit, szenvedését és halálát, végül feltámadását is. Aztán a szemlélő elindul kifelé a templomból és ekkor, a legvégén szembesül Giotto utolsó üzenetével. A kijárat teljes falfelületén az utolsó ítélet képe bontakozik ki a félhomályból. Egyszerre felemelő és megborzongató. A hatalmas kép középpontjában az ítélkező Krisztus...

Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának". (Lukács evangéliuma 9:20) Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: "Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!" Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni! Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen...