reggeli dicséret

“Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” Máté evangéliuma 16.fejezet 27. vers Amikor Jézus beszél haláláról a tanítványokat nyugtalanítja a gondolat, hogy elveszítik mesterüket. Szinte erőszakosan ellenkeznek vele, és nem akarják elhinni. Persze Péter szólal fel, aki mindig a leghangosabb. Amikor a fenti idézetet olvassuk, Jézus Péter és a tanítványok felháborodására válaszol. Szinte úgy szól ez a vers, mintha a tetteink miatt nyerhetnénk el az üdvösséget. Valóban, ha csak ezt a verset olvassuk, akkor erre a következtetésre jutunk. Ha viszont a kontextust (szövegkörnyezetet) vesszük, és megvizsgáljuk, akkor máris érthetőbb lesz. “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Máté evangéliuma 16:

 " Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét!" Pál levele a Galatákhoz 6. fejezet 2. vers Egy fiatal, sikeres üzletember egyszer gondolkodóba esett. ‘Megszereztem magamnak mindent, amit emberileg meg lehet. Van egy nagy házam, pénzem, hírnevem, törvénytisztelő állampolgár vagyok. Követem a szabályokat, jobban mint bárki más. Valami mégis hiányzik. Mi mást tehetnék még azért, hogy igazán elégedett lehessek az életemmel?’ Fel is tette ezt a kérdést az éppen arra járó Jézusnak.   “Mi jót kell nekem tennem ahhoz, hogy az életem igazán célba érjen?” “Megtartod a parancsolatokat?” kezdte Jézus. “Ne ölj.” Pipa. “Ne paráználkodj.” Pipa. “Ne lopj.” Pipa.   “Én minden szabályt betartok!” erősítette meg a fiatalember. “Akkor már csak egy dolgon kell változtatnod,” válaszolta a Mester; “a törvényt valójában nem betartani, hanem megélni kell!” Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Isten törvénye nem engem helyez a középpontba. Nem az a fontos, hogy én mit értem el, én

"Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." A példabeszédek könyve 28:13 Pszichoszomatikus betegségeknek hívjuk azokat a kóros állapotokat, melyek fizikai tünetekben jelentkeznek ugyan, de nem fizikai okokra vezethetőek vissza elsődlegesen. Az efféle betegségeknek millió kiváltó oka és kivetülése lehet. Lehet, hogy valakinek a munkahelyi stressztől (lelki állapot) gyomorfekélye lesz (fizikai probléma) vagy egy lelki trauma okán kardiovaszkuláris problémák jelentkeznek nála. Elég egy pillanatnyi lelki teher, ha az elég jelentős, fizikai problémákat is okozhat. Hát még a krónikus lelki teher esetében! Leírhatatlan lelki, és ennek következtében fizikai károkat tud okozni az ember szervezetében a titok , főként, ha a titok tárgya a saját bűnei ténye. "Csak meg ne tudja senki, nehogy kiderüljön!" Az ilyen titkok eltussolásához általában még több titokra és okoskodásra van szükség, ami még több terhet helyez a titok

  „És kárpótollak titeket azokért az esztendőkért, amelyeket elpusztított a sáska, a cserebogár, az üszög és a hernyó, az én nagy seregem, melyet ellenetek küldtem.”  ( Jóel könyve 2. fejezet 25. vers ) Egy kisfiú autószerelő szeretetett volna lenni. Ám, mivel kocsijuk nem volt (szerencsére), így saját kisautóin kezdte el a szakma gyakorlását. S ahogy lenni szokott, szinte azonnal 50%-os szaki lett belőle, azaz a szétszerelés már jól ment, csak hát az összeszerelés sehogy sem akart sikerülni. Éppen ezért minden játékautójának volt valami hibája. A legtöbbről hiányoztak az abroncsok, az ajtók, vagy a belsejükből a fogaskerekek és a csavarok. Nem véletlen, hogy szülei minden egyes új járgány vásárlásakor lelkére kötötték; Ha erre sem vigyázol, ha ezt is szétszeded, ha ezt is eltöröd, akkor nem veszünk másikat! De hát melyik szülő tartja be az ilyen fenyegetést? S mi köze a mai Igének, a kárpótlás ígéretének a kisfiúhoz és a kisautókhoz? Bizony, a kisfiú mi vagyunk. Csak m

„Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.” Zsidókhoz írt levél 2.fejezet 9.vers Ki vagyok én? Mit keresek ezen a bolygón? Mi a feladatom? Van egyáltalán bármi feladatom vagy csak úgy „töltelékként” vagyok itt? Én mostanában kifejezetten szeretek azon elmélkedni, hogy mivégre is vagyok ezen a világon. A munkámat más is éppúgy eltudná látni, ahogy én teszem. Szüleimnek születhetett volna egy másik gyermek, talán egy fiú. Barátaim nem is tudnának rólam, kaptak volna helyembe egy másik barátot. Szóval lényegileg akár azt is kijelenthetném, hogy teljesen pótolható vagyok. Emberi szemmel. Mi gyakran nem látjuk a dolgok lényegét. Talán túlságosan tudományosan közelítünk meg sok mindent. Bonyolítjuk azt is, ami egyébként teljesen egyszerű lenne. Az a kérdés, hogy Isten miért engedte meg, hogy   világra jöjjek és miér

"... míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,..." Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 4. rész 13. verse Mennyire vártam egész kamaszkoromban, hogy végre felnőtt legyek, hogy eléje a 18 éves korhatárt és elmondhassam magamról, hogy immár nagykorú vagyok!  Van ennek a vágyakozásnak egyfajta természetessége, mert az életből fakad. Egy egészséges családban a gyermek, ahogy nő, folyamatosan kap egyre nehezebb, komolyabb feladatokat és ezekkel együtt egyre nagyobb felelősséget is. A jó szülők segítik gyermekük fejlődését  azáltal is, hogy segítik önállósodását mindezzel. De az az igazi, amikor végre magunk dönthetünk, önállóan és azt tehetjük, amit szeretnénk. Általában, ha a kamasz és a szülei közötti kapcsolat jó, akkor az apa és az anya véleménye természetesen továbbra is számít, de megmaradnak egyfajta nagyon fontos tanácsadóként, akikre érdemes hallgatni, de felnőtt emberként már nem

„Ha jónak látja a király, ha jóindulattal van irántam, ha helyesnek tartja a király, és kedves vagyok neki, adjon ki egy iratot, hogy vonják vissza az agági Hámánnak, Hammedátá fiának a tervét tartalmazó leveleket, amelyeket azért írt, hogy valamennyi királyi tartományból kipusztítsák a zsidókat. Mert hogyan tudnám elnézni azt a veszedelmet, amely népemre vár, és hogyan tudnám elnézni rokonaim pusztulását?” Eszter könyve 8:5-6 1938. május 29-én lépett hatályba az első zsidó törvényként ismert „A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címet viselő törvénycikk, mely kimondta, hogy „a szellemi szabadfoglalkozású pályák állásainak legfeljebb 20 százalékát foglalhatják el zsidók. […] A törvény szintén 20 százalékban maximálta a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál a zsidók létszámát.” (lásd bővebben ITT ) Nyolcvannégy éve történt, hogy törvénybe foglalták, valakik nem egyenlők. Valakik kevesebbek, egy biz