reggeli dicséret

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedõhöz, aki igazgyöngyöket keres. Aki találván egy drágagyöngyre, elméne ès mindenèt eladván amije volt, megvevè azt." Mátè 13:45-46 Tudod-e mi az igazgyöngy? Az igazgyöngy biológiai alapon képzõdõ (ún. Biogén) féldrágakõ, amit egyes puhatestûek, tengeri csigák, tengeri- és folyami kagylók választanak ki magukból. Méretük a pár miliméterestõl a mogyorónyiig terjed. Alakjuk általában szabályos gömb, de néha hordó, csepp, vagy szabálytalan forma. Színük attól függõen változik, hogy mennyi szerves anyagot tartalmaznak. Lehet fehér, kékesfehér, sárgás, de találtak már barnát és feketêt is. Felületük színjátszó. Értékük nagy. 1934-ben a Palawan szigeteken találtak egy különleges darabot.  "Allah gyöngye" 23 cm hosszú, 13 cm széles. Tömege 6,35 kg. A jelenlegi értéke 35 millió €. Ma már a gyöngyöt termesztik, de Jézus korában a gyöngyhalászok életük kockáztatásával hozták fel azt a mélybõl, akàr 7-22 méte

13 férfi – no és a házigazda – elmerülten beszélgetnek. Nagy szavak, mély gondolatok. Az asszonyok valahol hátul csendben vannak, néha benéznek, nem fogyott-e el valami az asztalról, s azt tüstént pótolják. Most nincs bámészkodó tömeg, gyógyulásra sem várnak betegek – amolyan csendes Simon-party. Egyszecsak beoson egy nő, és elindul egyenesen Jézus felé. De micsoda nő! Hátul derekáig érő koromfekete haja, ijedt, kérdő tekintete végigpásztáz a „tömegen”. Nem kérdez, nem mond semmit. Válltáskájából hirtelen elővesz valamit – és annak egész tartalmát Jézusra önti. Pillanatok alatt lágy, sosem érzett illat tölti be a termet. Mindenki pár pillanatra lebénul. Ilyen illatot még soha nem éreztek. A halászkunyhóban, szegényes otthonaikban ez nem jellemző. De ugyanolyan hirtelen fel is ocsúdnak. -           Micsoda pazarlás! -           Hogy mert ez ide bejönni? -           Nem tudja, hogy egy asszonynak semmi keresnivalója sincs a komoly férfiak között? -           Aztán meg

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. (Zsoltárok könyve 139:4-6) Az az ismeret, amellyel nagy hírű kutatók rendelkeznek, bámulatra méltó. Az ilyen tudósok nem csak abban különböznek az egyszerű laikustól, hogy kicsit jobban elmélyültek egy adott szakterületen, hanem abban is, hogy olyan összefüggéseket értenek meg, amelyek „földi halandó” számára felfoghatatlanok. Ez a különbség szakavatott és laikus között némi fényt vet arra a viszonyra, ami Isten mindentudása és az emberek korlátolt ismeretei között tátong. Isten például előre tudja, hogy mikor fog valaki fölállni, vagy leülni (2. vers), vagy hogy melyek lesznek a következő szavai (4. vers). Tisztában van avval, hogy mit tettünk, még akkor is, ha rajtunk kívül senki sem látta azt, sőt ismeri az indítékainkat és motivációinkat is (7. vers). Elmondhatjuk Dáviddal együtt, hogy „csodálatos ez a tu

„És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,” (Rómabeliekhez írt levél 9. fejezet 23-24. vers) Nagy Sándorról, a híres hadvezérről olvastam egy tanulságos adomát, miszerint, ahogy a perzsák ellen folytatott hadjárata során az egyik nehéz csatában egy magaslatról a harc kimenetelét figyelte és irányította, egyszer csak megpillantott egy gyáván menekülő görög katonát. A történet szerint a világhódító Bukephalosz nevű lován odavágtatott a katona mellé és megkérdezte; - Hogy hívnak, fiam? - A katona zihálva válaszolta; - Alexandernek uram. - Ha Alexandernek hívnak, mint engem - mondta Nagy Sándor - akkor vagy változz meg, vagy változtass nevet! Mikor ma reggel arról olvasok, hogy Isten rajtam keresztül akar megmutatkozni a világ felé, akkor engem komolyan elgondolkodtat, vajon mit is jelent Jézus nevének vis

Aki hanyagul végzi az ő dolgát, testvére annak, aki tönkre tesz. Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és oltalmat talál. Példabeszédek 18, 9-10 Amikor a kísértő felajánlotta Krisztusnak a világ országait és dicsőségét, azt javasolta, hogy Krisztus mondjon le a világ feletti királyságáról, és Sátán alattvalójaként uralkodjék. Ilyen uralmat reméltek a zsidók is. Evilági királyság után vágyakoztak. Ha Krisztus beleegyezett volna, hogy ilyen királyságot ajánljon nekik, örömmel fogadták volna Őt. A világra azonban a bűn átka nehezedett, annak összes keserűségével együtt. Krisztus kijelentette a kísértőnek: "Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj!" (Mt 4:10)     Az ajánlotta fel a világ országait Krisztusnak, aki a mennyben fellázadt. Hűbéri szolgálatot akart vásárolni gonosz elveihez, de Krisztus nem volt megvásárolható. Azért jött, hogy megalapítsa az igazság országát, és Ő nem másítja meg tervét

"Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell." Pál levele a filippiekhez 2:13 Munkanélküliek figyelem! Szorgalmas, törekvő, jóérzésű munkásokat keresünk! A Munkaadó kizárólagos irányításának engedelmeskedő leendő alkalmazottak jelentkezését várjuk. A Munkaadó Maga fogja a munka oroszlánrészét elvégezni. A munkavégzés helyszíne a munkavállalók szíve. A munkavégzés helyét szabad akaratból megnyitó munkavállalók jelentkezését tudjuk kizárólag elfogadni. A munkavégzéshez szükséges erő biztosítása szintén a Munkaadó felelőssége, Ő Maga szavatolja mindennapi meglétét. A munkavégzés sikerének fokmérője a Munkaadóban és a munkavállalóban egyaránt tapasztalható öröm. A képességek és bizonyítványok megléte nem szükséges, ugyanis ez a munkavégzés alatt megszerezhető, a Munkavállaló Maga biztosítja a képességek kifejlődését. Elvárha

„Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.” János első levele 3:14 „Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” (Adrian Plass). És valóban, mennyivel könnyebb, másabb lenne az élet, ha nem létezne annak a másiknak az az idegesítő szokása. Ha nem lenne az a harmadik, aki vasárnap reggel fél hétkor hív fel, és még meg is kérdezi, hogy „Felébresztettelek?” Ha nem lenne az a kötekedő buszsofőr, aki előtt unos-untalan igazolnod kell, hogy még mindig diák vagy. Ha nem lenne az undok gondnok, aki visszaköszönés helyett mindig csak morog egyet a bajusza alatt. Ha nem lenne a másik. Vagy legyen, éljen boldogan, de legalább ne idegesítsen, ne telefonáljon akkor, amikor nem szeretnéd, ne kérjen, és ne morogjon. Igen, így minden sokkal jobb lenne.  Tényleg? És mi a helyzet a másik emberrel, aki rád tekint ugyanezen szemüveg lencséjén át? Mi van a másikkal, aki számára a