reggeli dicséret

„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben.” János evangéliuma 15:9 Nagy fehér szakáll, komor, szigorú tekintet, mint egy bíróé, aki várja, hogy végre kirója ránk – a szerinte megérdemelt – büntetésünket. Talán ilyennek látjuk Őt. De lehet, hogy közömbös, nemtörődöm, mint aki fittyet hány a problémáinkra. Vagy egyenesen kegyetlen, szadista hajlamú, aki élvezi, hogy gyötörhet minket. Vagy a másik oldal a szimpatikusabb? A nagy, hófehér szakállú, jóságos télapó képe, aki minden rosszat elnéz nekünk következmények nélkül. Sokféle téves kép élt, élhet az emberekben Istenről, de csak egy valódi létezik és ezt Jézus krisztus tárta fel előttünk. Ő mondta: „a ki engem látott, látta az Atyát” . Szükség volt az Ő demonstrációjára, mert addigra már – és ennek mintegy kétezer éve – az emberek teljesen félreértették a Teremtőjüket. Azóta a világunk még inkább tévúton jár ebben a kérdésben. Ahány vallásgyakorlót megkérdezünk, annyi

„Hogy Krisztus lakjon hit által a ti szívetekben – a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy képesek legyetek megérteni minden szenttel együtt, hogy mi a szélessége, hosszúsága, magassága és mélysége a Krisztus minden ismeretet felülhaladó szeretetének, hogy így beteljesedjetek Isten egész teljességéig.” Efézusiakhoz írt levél 3. rész 17-19. vers Szégyellem leírni, de tudod, ma reggel többször is nekifutottam ennek az Igének, merthogy olyan ’páli’. Szép, hosszú. Pál szerette volna egy mondatba besűríteni, mit jelent Krisztus szeretete. Mintha tudta volna rólam, mennyire szeretek mindent megmérni. Titokban megszámolom hány vendég jött el az evangélizációra, kik szóltak hozzá (már megint) az előadáshoz, milyen magas, sovány vagy éppen kövér valaki… Végül – sok-sok töprengés után ez a ma reggeli Ige így kristályosodott ki bennem: „Gyermekem, ha Krisztus él szívedben, akkor megmérhetetlen lesz a szélessége, hosszúsága, mélysége és magassága Krisztus minden ismeretet fel

" Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz reá, mert ez a te életed! A bűnösök ösvényére ne lépj, ne járj a gonoszok útján!"  Példabeszédek 4:13-14 Volt már olyan Veled, hogy valaha valaki - talán már nem is lényeges, hogy ki és mikor - mondott valamit, ami akkor rosszul esett, de megfogadtad és jól tetted, mert megőrzött valami rossztól? Vagy olyan, hogy nem fogadtad meg, de eszedbe jutott, miután bajba kerültél, hogy de jó is lett volna engedelmesnek lenni? Rosszul esik, amikor feddenek, de feddés és intelem nélkül nem élhetünk. Szükségünk van rá, mert mindig elvétjük a jó utat. Az intelem visszairányít a keskeny ösvényre. Ha van valami érték az életben, az az intés.   "Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg. " (Péld 28:23) A hízelgés sokkal kellemesebb rövidtávon, de ha hosszú útra tervezel, akkor szeresd meg minél előbb a figyelmeztetéseket. Nincsenek kivételek közöttünk, mindannyian emberből

„Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.” (Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 10. fejezet 18.vers) Ismerős ajánlása nélkül munkahelyet találni, sőt bármit elérni az életben szinte lehetetlen. S mindez régen sem volt másképp és nemcsak a világban úgy általában, hanem a születő keresztény gyülekezetekben is. Ennek oka azon vándortanítók megjelenése volt, akikről Pál így nyilatkozott: „ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.” (Apcsel.20:30) Ahogy az apostol írja; ezek az emberek önmaguk kiválóságát és az apostolok tökéletlenségét hangsúlyozták; „Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.” (10. vers) Erre a vádra válaszolva írja Pál, hogy neki nincs szüksége emberi ajánlásra, egyrészt, mert a Korintusiak személyesen ismerték, másrészt, mert őt nem ember hívta el, és nem ember ajánlja, hanem maga az Úr.

„A Fiú által kaptuk a megváltásunkat is, az ő vére (halála) által. Őrajta keresztül kaptuk meg bűneinkre is a bocsánatot, Isten kegyelmének gazdagsága szerint. Isten elárasztott bennünket kegyelmével, mindenféle bölcsességgel és megértéssel. Megmutatta nekünk titkos tervét, amelyet tetszése szerint készített, és a Krisztus által akar elvégezni.” Pál apostol Efézusbeliekhez írt levele 1:7-9  A mi Királyunk hatalma lenyűgöző! Sátán és angyalai hanyatt-homlok menekülnek a jelenlétében. Ő nem csak király. Ő a királyok Királya. Másokat hívhatnak úrnak, de Ő az uraknak Ura. Nincs nagyobb tekintély, nagyobb hatalom, nagyobb erő. Egy nap az egész univerzum minden teremtménye alázattal és ámulattal fog meghajolni Előtte. Ő örökké a világmindenség szuverén Ura lesz, mert Ő a „Tengerentúli Birodalom” hatalmas Uralkodójának a Fia. Az egyetlen dolog, ami felér hatalmával és erejével, az irántad való szeretete. A gyermeke vagy. A bűn, mint egy gonosz ragadozó, becserkészet

„Az ÚR megerősíti annak az embernek lépteit, akinek útját kedveli. Ha megbotlik is, nem esik el, mert az ÚR kézen fogja.” Zsoltárok könyve 37:23-24 Minden csak bizalom kérdése. Bízunk-e Isten igazságosságában, ígéreteiben, gondviselésében? Persze, hogyne… mondjuk, de mikor naponta szembesülünk az élet igazságtalan dolgaival, vagy elkeseredünk és beletörődve feladjuk, vagy igyekszünk saját kezünkbe venni az irányítást. Igen, az istenteleneknek jól megy sorunk, szép házuk, nagy autójuk, gondtalan életük … legalábbis látszatra – egy időre. Akik pedig megpróbálnak becsületesen, Isten előtti felelősséggel élni, azt lesajnálják, bolondnak nézik. Mint mondhatnánk, ha valóban Istenben bízunk? „Rendben, igen látom, de én mégsem ezekre nézek.” Ahogyan a fent idézett 37. zsoltár 4-5. verse mondja: „Gyönyörködj az ÚRban, és megadja neked szíved kéréseit. Hagyjad az ÚRra utadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.” Később csendességre, türelemre int. Várjunk hittel Isten tetteire, és

„Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” János evangéliuma 5:28-29 Megrántod a vállad, és laza mozdulattal dobod el a filterig elszívott cigarettát, majd néhány óra múlva jön a következő. „Csak magamnak ártok vele, ha ártok, mást ne érdekeljen, hogy mit csinálok a saját egészségemmel.” Nem csatolod be a biztonsági övet vezetés közben, mert úgy szabadabb vagy, kényelmesebb, és különben is, ezzel csak magadat veszélyezteted, ha egyáltalán veszélyezteted. Mások életére nincs kihatással... Éjt nappallá téve dolgozol, mert a te karrieredről van szó, a te előmeneteledről, és ezért le kell tenni valamit az asztalra. Majd nyolcvan évesen lesz időd pihenni, addig visz a mókuskerék, nincs megállás, és nem is akarsz kiszállni. Hétvégén egy kicsit tovább alszol, ezen kívül a többi csak téged érint.