reggeli dicséret

“Az igazságosság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatukra van a nemzeteknek.” Példabeszédek könyve 14:34 Egy jól működő közösség ismérve az átláthatóság. Ha nincs mit titkolni, akkor nyugodtan tudhat mindenki mindenről. Ennél nehezebb a dolog, ha van mit titkolni. Amikor nem vállaljuk fel a nehézségeket, rejtegetjük saját hibáinkat mások előtt. Amikor Salamon ezeket a szavakat papírra veti, egy népet vezet, és a világ legbölcsebb embere hírében áll. Pontosan tudja, hogy mi tudja tönkretenni, és mi tudja erősíteni az országot. A világ legbölcsebb embere azt mondja, hogy az igazságosság felmagasztal, még akkor is, ha ez a nehezebb út. Amikor úgy érezzük rejtegetnünk kell valamit, akkor az azt jelzi, hogy a bűn beférkőzött a kapcsolataink közé. Amikor félünk, a következményektől, mert “mi lesz ha megtudja valaki”, akkor tudhatjuk, hogy rossz úton járunk. Két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy nem teszünk olyat amit titkolni kéne. A másik, hogy nem titkoljuk amit tettünk. Hidd el, min

"Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett." Apostolok Cselekedetei 20:28 A nyári szünethez közeledve a családban kiválasztottuk, hogy a gyermekeink idén a sok lehetőség közül melyik táborokban vesznek majd részt. Aztán megkaptuk és elkezdtem kitölteni a jelentkezési lapokat, vagy regisztráltunk az interneten keresztül. Mindegyik jelentkezésnél meg kellett adnom a saját adataimat is, a „szülő/gondviselő” sorban. Pál apostol, amikor az efézusi gyülekezet vezetőihez beszélt, ahogy azt a fent idézett mondatában olvastuk, őket nevezte gondviselőknek: "viseljetek gondot". Vagyis ezek az emberek hasonló szerepet töltöttek be a hívők közösségében, mint én a családomban a gyermekeimmel kapcsolatban. Mit jelent gondviselőnek lenni, gondot viselni valakiről? Magában a szóban is benne van: gondoskodni róla, viselni a gondjait, intézni a dolga

"Eredj a hangyához, te rest, figyeld, hogy mit tesz, és okulj! Bár nincs vezére, elöljárója vagy uralkodója, mégis biztosítja a kenyerét nyáron, begyűjti eledelét aratáskor." A példabeszédek könyve 6:6-8 Mit csinált a Tücsök nyáron? Csak muzsikált hét határon. Aztán jött a tél a nyárra, s fölkopott a koma álla. Szomszédjában élt a Hangya. Éhen ahhoz ment panaszra, s arra kérte, egy kevéske búzát adjon neki télire. „Búzát? – szólt a Hangya sógor. – Már ez aztán a sok a jóból! Tél elején sincs búzád már? Hát a nyáron mit csináltál?” „Mit csináltam? Kérem szépen, muzsikáltam – szólt szerényen Tücsök mester. – Aki kérte, nótát húztam a fülébe!” „Nótát húztál, ebugatta? No hát akkor – szólt a Hangya – járd el hozzá most a táncot! Jó mulatságot kívánok.” (Jean de La Fontaine: A tücsök és a hangya) A szorgalom kifizetődő! Általános iskolás versmondó versenyek állandó eleme Jean de La Fontaine A tücsök és a hangya című versecskéje. A történet szerint a tücsök egész nyáron csak zenél

  „Nyomorúságomnak idején hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem.”  ( 86. Zsoltár 7. vers )   „Nem törődnek velem! Nem figyelnek rám! Engem nem hallgat meg senki!” – lelkigondozóként jó párszor hallottam már e sirámot. S mikor visszakérdeztem: Miért érzel így?   A válasz legtöbbször az volt: Mert bárkinek mondtam el, hogy mi történt velem, nem nekem adott igazat, sőt azt mondták, hogy nekem kéne megváltoznom, vagy olyat tennem, amihez semmi kedvem sincs.   Bizony, sokan ugyanígy vannak Istennel is. Lényegében csak azért imádkoznak, hogy Isten is bólintson rá az ő meglátásaikra, az előre kigondolt megoldásaikra, s ha nem teszi, vagy nem pontosan úgy és akkor teszi, akkor azt mondják: Engem már az Isten sem hallgat meg. Azonban, ha elolvassuk a teljes 86. zsoltárt, akkor egy egészen másfajta lelkület bontakozik ki előttünk. Dávid nem a saját menekülési tervének szentesítése végett fordul az Örökkévalóhoz. Épp ellenkezőleg; ő akarja megismerni Isten tervét. Nem azért megy, hog

„Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor.” Zsoltárok 121.fejezet 8.vers A számomra fontos, jelentőségteljes írásokat, mondjuk egy kedves, szívhez szóló vagy épp bátorító üzenetet akár többször is elolvasok. Előfordult az is, hogy az üzenetet kiírva egy papírra vagy kinyomtatva kitettem a falra vagy betettem a pénztárcámba pusztán azért, hogy mindig lássam és mindig emlékezzek rá. Az imént leírtakra nem azért volt szükség mert elfelejtettem, hogy mi van leírva az üzenetben, egyszerűen jó érzés, hogy látom, jobban átérzem a mondanivalót, hogy látom magam előtt leírva. Így lehetett Dávid is, amikor ezt a rövidke zsoltárt megírta. Ha elolvassuk ezt a 8 verset, akkor úgy tűnhet, mintha folyamatos ismétlések lennének ugyanarról a kijelentésről, néha-néha más megfogalmazásban. Mindegyik vers azt akarja a szívünkre helyezni és az elménkbe vésni, hogy Isten egy olyan Úr, aki nem hagy el. Nem változik, nem pihen, nem hunyja le a szemét és nem fárad el. Nem lesz számára teher,

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.”  János evangéliuma 8. fejezet 32. vers Hogyan szabadíthat meg az igazság? Jézus azt mondta, hogy maradjunk meg az ő beszédeiben és meg fogjuk ismerni az igazságot, az igazság pedig fel fog szabadítani minket (János 8.31-32). Az igazság szó, amit az evangélium használ, a valóságra utal. Olyan tényre, ami megalapozott és hiteles. Hogyan szabadít fel tehát a valóság megismerése? Gondoljuk át, néhány példán keresztül! Nézzük a félelmet! A félelem megbénít, görcsössé tesz, leköti az energiáinkat. Mi az, ami a félelmeinkkel kapcsolatban felszabadításként hat ránk, ha igazán megértjük? Jézus azt mondta: „Nekem adatott minden hatalom égen és földön.” ( Máté 28.18 ) Az szólít fel bennünket arra, hogy ne féljünk, sőt ne is nyugtalankodjunk ( János 14.1 ), aki minden hatalom birtokosa. Ha valahogy ez az igazság be tud szivárogni a gondolatainkba, érzéseinkbe, akkor már feltehetjük a kérdést: van még okunk a nyugtalanságra, vagy féle

„Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, sokakban meghidegül a szeretet. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” Máté evangéliuma 24:10-14 Szeretnénk ismerni a jövőt, a kérdőjelek kiszámíthatatlansága megriaszt minket, mi pedig vágyunk arra, hogy tisztán láthassunk. Az ismeretlen félelmetes, jó lenne bebiztosítani az életünket. Aztán ott van a kíváncsiság is, ami hajt minket előre, mert mindig az az érdekesebb, amit még nem tudunk vagy elvileg nem is tudhatunk. Nem voltak ezzel másként Jézus tanítványai sem, akik a Mester egy furcsa megjegyzésére, ami akkor hangzott el, amikor épp a templom monumentális épületében gyönyörködtek ( „Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” Máté 24:2), fel is tették a kérdést: „Mondd meg n