reggeli dicséret

„Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.”   (Márk evangéliuma 6. fejezet 31. vers) Őszintén bevallom erről az Igéről én is ritkán és csak félve szoktam prédikálni, hiszen a cél nem a pihenés, hanem a másokért való önzetlen és szüntelen munkálkodás. Meg hát hogy is nézne ki, ha a szószékről a misszióra buzdítás helyett pihenésről beszélnék? Így nem meglepő, hogy sokakat lelkiismeret-furdalás fog el, ha kissé lazítunk. Persze ugyanakkor érezzük és látjuk, ahogy alábbhagy a lelkesedés, fogy az erő, csökken a teljesítmény és tényleg jó lenne néha egy kis szusszanás, amikor nem másoknak, hanem csak úgy magunknak olvassuk a Bibliát. Jézus ezzel a történettel ma épp arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a személyes feltöltődés nélkül egy idő után elhal minden erőfeszítés. És arra hív, hogy ne várd meg, míg egy kiégés döbbent rá, ho...

Kőszikla, oltalom „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.” Zsoltárok könyve 62:2-6 A zsoltáros egy igen válságos élethelyzetben írta művét. Olyan emberek vették körül, akik szemtől szemben csak hízelegni tudtak, a háta mögött azonban hazugságokat terjesztettek róla. Ezek az emberek arra törekedtek, hogy Dávidot kifúrják pozíciójából, sőt egyesek a halálát kívánták (4-5. versek). Vajon hogyan mondhatta Dávid egy ilyen nyomasztó élethelyzetben, hogy a lelke elcsendesült? Lehet, hogy az i.e. 10. században el lehetett csendesedni, de abban a korban, amikor 70-80 decibeles zajszennyezés vesz körül nap, mint nap, aligha – vethetjük a zsoltáríró szemére. Forgalmas utak mellett lakunk, hangos tömegközlekedési eszközöket használunk, de még a metrón mellettünk ácsorgó fülhallgatójából kiszivárgó duc-duc zene se hagy nyugton minket. Iskolában, munkahelyen emberek tucatjai, vagy akár százai ...