reggeli dicséret

„Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek?  Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Galata 1:10) Az Istentől elrugaszkodó, Tőle idegen eszmerendszerek mindig is jelen voltak az emberi társadalomban. A felvilágosodás korától kezdve az ember egyre jobban bízni kezdett önmagában, tudásában, erejében. A tudomány sok mindenre magyarázatot adott, s a korábbi érthetetlen, vagy éppen félelmetes természeti jelenségeket matematikai és fizikai törvényszerűségekkel írta le, magyarázta meg, sőt laboratóriumi körülmények között megismételte. Szép lassan az ember elszakadt Istentől. Csak abban az esetben érezi tehetetlenségét, s csak olyan esetbe szembesül azzal, hogy nem mindenható, amikor emberfeletti megpróbáltatással, leküzdhetetlen akadállyal találkozik (betegség, haláleset, természeti csapások, stb). Ezekben az esetekben a tudomány csődöt mond, az emberi megoldások nem elegendőek. Többre van szüksé

„Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember mondom, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.” Zsoltár 8:4-7. Nemrég láttam az Apolló 13 című filmet. A legénység célja az volt, hogy feljussanak a holdra, de útközben egy hiba történt az oxigén ellátással, így megkerülték ugyan a holdat, de nem tudtak ott leszállni. A film készítői nagyon ügyesen ötvözték a valóságos, megtörtént eseményeket, az űrben készített felvételeket a színészek előadásával, akik megpróbálták visszaadni, mi is történt ott, akkor az űrben. Megdöbbentő volt látni közelről a hold felszínét, a csillagokat, az űrszemetet, a hatalmas távolságokat. Amikor a föld csak egy pici pontnak látszott az űrből nézve. Menj ki egy este és nézz fel a csillagos égre. Nézd m

"Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre." Zsidókhoz írt levél 9:28 Itt járt, hogy nekünk adhassa azt, amit a bűn elvett. Feláldozta Magát, hogy mi emberek megtudjuk, hogy nem Isten haragszik ránk, hanem nekünk volt torz képünk Istenről, ezért haragudtunk Rá. Jézus jön, hogy átadja az ajándékát, az örök életet. Te ott leszel? Túrmezei Erzsébet: Hazaérkezés Ádám késő utóda, én is az Édenen kívül születtem. Az Édenen kívül bolyongtam átok alatt, számkivetetten. Küzdve bogánccsal, tövisekkel, kiverejtékezett kenyéren, emberszívemben Édenkertnek emléke szunnyadt hófehéren. És magamválasztotta úton, magamakarta szóval, tettel, és szép, szabad nyomorúságban pazarul évre év veszett el. S mikor kisemmizett a kedvem, csalóka vágyak megcsúfoltak, odalett büszke emberségem, és úgy hevertem, mint a holtak: sama

„Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen!” (118. Zsoltár 24. vers) Egyszer egy lelkész az imaházba menet majd felbukott egy kockakőben. Nézegette, nézegette. Felvette és magával vitte, gondolta épp kapóra jött. Ahogy felment prédikálni, a követ kitette a szószékre. Természetesen mindenki feszülten várta mi lesz mindebből. Prédikált, majd a beszéde végén Áment mondott és lejött. Ekkor odalépett hozzá az egyik presbitere és megkérdezte; Ne haragudj lelkész, hogy megkérdezem, de mindenki kíváncsi, minek raktad azt a követ a szószékre. Mire a lelkész; - Ja, a kő, az csak a figyelem fenntartására kellett. De miért is van az, hogy oly sokan unják az istentiszteletet, feleslegesnek tartják az imádságot, elhanyagolják a Biblia tanulmányozását? Többen javasolták már nekem is; az imaházakat el kéne adni és a szabadban kéne tartani az istentiszteletet; a megszokott liturgiát, a prédikációt el kéne felejteni és helyette csak leülni körbe, beszé

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni .    1Korintus 10,13 T udjátok kik a viharvadászok? Azok az emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy minél közelebbről megfigyeljenek egy tornádót. Sokszor az életüket is kockáztatják azért, hogy közel kerüljenek hozzá, műszereikkel együtt. Igyekeznek egészen a vihar közepébe kerülni.   De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? Ezek a viharvadászok megállapították azt, hogy a vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy körülöttük mindenhol, a pusztítás és az eső az úr. Ha te ott lennél velük és pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz.   Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az

„De áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, és akinek bizodalma az ÚR. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, levele zöld marad. Száraz esztendőben sem aggódik, nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. ” Jeremiás 17:7-8 Mennyit ér egy üveg víz? Az attól függ hol vagy, és milyen körülmények között. Sajnos, van úgy hogy annyira el vagyok foglalva dolgaimmal, hogy elfelejtek inni. A szervezetem persze aztán jelez, és bepótolom a hiányzó folyadékmennyiséget. Kimegyek a konyhába inni egyet, vagy ha úton vagyok előveszem a flakonomat a táskámból, vagy az autóban az ülés alól… és iszom. A víz ma Magyarországon szinte mindenhol kiváló minőségben elérhető. Amikor volt alkalmam végigjárni Palesztina tájait, megtanultam értékelni a vizet. Amikor a pusztai forróságba kiszálltunk a buszból, minden korty vizet beosztottam és értékeltem. Ott a víz nem magától értetődő és nem mindig és mindenhol elérhető. Ott, akko

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.” Máté evangéliuma 5:13 Mi az élet célja? Miért vagyunk ezen a világon? Mitől leszek jó ember? Mitől leszek Ember? Mi a feladatom? Mit kell tennem? Kérdések, melyek időről időre felszínre törnek benned, és újabbnál újabb választ kell találnod. De hol? Ki mondja meg az igazat? Ki mondja meg, mi a te küldetésed? Ki tud ebben segíteni? Isten csendben megszólít ma reggel, és hív egy közös utazásra, egy közös életre, egy kalandra, egy küldetésre. Csak nem mindig olyan könnyű igent mondani, hiszen ott van a saját elképzelésed, mely néha még egészen közel is áll a valósághoz. A saját terved, a saját akaratod, és nehéz elhinni, hogy Isten jót akar.  Pedig kettőtök közül Ő az egyetlen, aki látja a jövődet, és ennek fényében teszi meg ajánlatát. Ő látja az életedet a kezdettől az örökkéig, és szeretné, ha mellette döntenél, ho