reggeli dicséret

"E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított. A takarót, amely befödött minden nemzetet, elnyeli a halált örökre. Az Úr, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt." Ézsaiás 25,7-8. A próféta megigazította a ruháját, ahogy leült a kőre. Gondosan választotta ki a helyet, egyrészt, hogy jól lássa az alatta elterülő vidéket, másrészt, hogy ne legyen nyirkos a párától. Ritkán volt köd errefelé, de most csak a házak teteje és a magasabb fák koronája látszott ki az alacsony,  gomolygó fehérség alól. A nap lassan hágott fel az égre, egyre magasabbra és magasabbra. Ahogy a sugarak ereje növekedett, úgy bánt el a homályos foltokkal és már látszott, hogy ébredezik a város. Kereskedők siettek kinyitni üzleteiket, a templomszolgák eszközeiket cipelve igyekeztek a dolgukra. Majd az első gyerekek is előbújtak és nevetve kergették szét a köd maradék foszlányait. - Így lesz - mormolta ma

„Amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket, Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket, mivel hittetek hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül. Ti ugyanis lelkileg halottak voltatok bűneitek miatt, és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket.”  Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 12-13. vers. (Egyszerű fordítás) A napokban elgondolkodtam azon, milyen csodálatos dolgot adott Isten a keresztség szertartásával. Nem a gyermek-, hanem a felnőtt keresztségre gondolok. Képzeld csak el, hol van még egy olyan lehetőség, hogy bármit elkövettél életedben, legyen az házasságtörés, lopás, kisebb vagy nagyobb bűn, sőt olyan is, ami látszólag megbocsáthatatlan – legalábbis az emberek szemében, s Te azt megbánod, őszintén bocsánatot kérsz Istentől, és lehetőséged van megkeresztelkedni,

„A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” (Máté evangéliuma 25:40) „Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül. Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S hogy miért állt az ablakban? Az előző napon, amikor pipázás közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna? Ezért ácsorgott hát az öreg suszter az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket. T

„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Máté evangéliuma 10. fejezet 29-31. vers) Gyermekként minden apró dologra rácsodálkozik és minden kis dolognak örül az ember. Csak ahogy növekedünk, az apró dolgok értéktelenné válnak, s helyükbe egyre nagyobb dolgok lépnek. A fiúknál a kis matchbox helyét átveszi egy valódi autó, abból is a minél nagyobb, vagy minél sportosabb, minél mutatósabb. A lányok a babaház helyett már a több emeletes villájukat szépítgetik, csinosítgatják. Mondhatod; ez így van rendjén. Az idők változnak és különben is, a kicsire nem adunk… pedig „a veréb is madár!” De hát a mai világban ki figyel oda egy kis szürke verébre? Ha egy nagy rétisas, vagy egy sólyom száll az ég tetején, az igen. De a veréb, még járni sem tud, csak lenn ugrál a porban.

  "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt." (1Jn 3:1)          János ezt mondja: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" Nincs szó, mely teljesen kifejezné ezt a szeretetet, csak bizonyos fokig tudjuk szavakba önteni ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet. A Végtelen nyelvezetére lenne szükségünk ahhoz, hogy kifejezzük azt az isteni jóságot, mely lehetővé tette, hogy Isten fiainak neveztessünk. Azzal, hogy kereszténnyé válik, egy ember sem lesz kisebb. Semmi szégyenletes nincs abban, hogy kapcsolatban vagyunk az élő Istennel.     Jézus viselte el azt a megaláztatást, szégyent és szemrehányást, melyet a bűnös érdemelt. Ő volt a mennyei Felség, a dicsőség Királya, egyenlő volt az Atyával; mégis letette istenségét és emberré lett, mert emberit csak emberi, istenit pedig csak isteni ragadhat meg. H

" Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet." János első levele 4:7-8   Páskulyné Kovács Erzsébet: A szeretetben ismertelek meg "A szeretetben ismertelek meg abban a forró, égő lázban, abban az isteni vágyakozásban, ahogy kerestél. Addig ismeretlen voltál nékem, csak kerülgetett képzeletem, megrajzoltam magamnak képed, próbáltam formát adni néked, de nem sikerült. S mert láttad, vágyom tudni, ki vagy: megfejtetted előttem önmagad. A végtelen ég kéklő mezején egy csillag indult el énfelém. Megállt fölöttem, s néztem ott azt a remegő, fénylő csillagot: és közben történt valami velem. - A szívemben kettéhasadt az élet, jászol formája lett a mélyedésnek: és fájni kezdett bennem a bűn. - Majd egy kereszt lett a tátongó résben, s ott láttam szörnyű szenvedésben vonagló, véres, könnyes arcod: ott

„Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.” Hóseás könyve 11:8 A nehéz reggel utáni rövid imában, melyben még félig az álom felé csukódnak a szemhéjaid, kimondod a nevét. És kimondod egy halk sóhajban, amikor már kezdenek összecsapni a hullámok feletted. És kimondod, amikor jót kívánsz a másiknak, mert 20-30-40 éve, hogy világra küzdötte magát. És talán kimondod a nevét néhány általános közhelyben, megszokásból, bele sem gondolva, mit jelent a fogaid zárt börtönéből szökni vágyó hangok tömege.  Ma reggel gondold át, ki is Ő, akinek nevét napról napra kimondod áhítattal, félve vagy mérgesen. Kiben hiszel? Milyen a te Istened? Ki jelenik meg a szemeid előtt, ha kinyitod Bibliád kemény bőr fedelét?  A mai ige eligazítást nyújthat ebben. Ez az ige neked is szól, és rajta keresztül Isten tárja fel önmagát előtted. Mert Ő ilyen. Ő szere