reggeli dicséret

És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára. Filippi 1:9-10 Gyermekkori kedvenceim közé tartozik Mekk Elek, az ezermester. Az egyik mesében a disznók megkérték, hogy építsen nekik ólat. Először elkészítette a tetőt, amit tartaniuk kellett a megrendelőknek, amíg aláfalazta. Amikor jelezték neki, hogy ilyet még nem láttak, azt mondta, hogy ez egy új módszer, amit róla neveztek el „Mekk Elek rendszernek”. Ahogy a házakat, úgy a lelki életet is fel kell „építeni”. Az alapokkal kell kezdeni, erre jöhetnek a falak, arra a tető (nagyjából így néz ki, az építéshez nem értek). Pál apostol rövid leírásában jól megfigyelhető egy sorrend: első a szeretet, ami gazdagodhat ismerettel és igazi megértéssel. Ha ez megvan, képesek leszünk megítélni (eldönteni), hogy mi a helyes, és ha azzal összhangban cselekszünk, akkor tiszták és kifogástalanok leszün...

Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsolatai szerint élünk: ez a parancsolat viszont az, amelyről kezdettől fogva hallottátok, hogy aszerint kell élnetek. János második levele 6. vers Ma jó apa voltál! - mondta a fiam egy esti beszélgetés során, miután imádkoztunk. Nem vagyok hozzászokva az ilyen dicséretekhez, ezért visszakérdeztem: Igen? És miért? Mivel ismerem a fiamat, sejtettem, hogy miféle választ fogok kapni. Be is jött: Mert ma nem tiltottál meg semmit, és játszottál velem! A másodikban igaza van, sajnos nem minden nap tudok vele játszani, főleg nem annyit, amennyit ő szeretne. Az elsőben nem értettem vele egyet, és erről beszélgetni kezdtünk. Tényleg az egy jó apa (vagy anya) ismertetőjegye, hogy nem tilt meg semmit? Azzal mutatjuk ki a gyermekeink iránti szeretetünket, ha mindent megengedünk nekik? Bocsánat, de akkor Isten nagyon rossz Atya! Ha mindent megengedünk, akkor nem neveljük a gyermekeinket; akkor úgy fognak felnőni, mint a gaz a kertben, amit nem...

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól – többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk, másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és megtartjuk. Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is, amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért eld...

 „Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait és a Jézusba vetett hitet.” Jelenések könyve 14:12 (Csia Lajos fordítása) Advent első vasárnapja van, de minden olyan furcsa, szokatlan, feje tetejére állt. Áldott várakozás helyett félelem kúszik be folyamatosan a mindennapjainkba. Az áhított lecsendesedés, befelé fordulás, nyugalom nem mindenki számára életszerű. Mert mindenkinek nehéz. Máshogy és máshogy, de mindenkit megpróbál ez a helyzet, mindenki az utolsó erőmorzsáit igyekszik összekaparni úgy, hogy még nem látszik a fény az alagút végén. Ma, ahogy felgyullad a hitet jelképező gyertya lángja, halld meg Isten különleges bátorítását! Lehet, hogy úgy érzed, ez most nem az a békés advent-időszak. Talán igazad van. Ez a kitartás adventje. Az állhatatosságé és a megőrzésé. Mert ki kell tartanunk, és ennek nincs más módja, mint hogy mindannyian Krisztusba kapaszkodunk. Isten felénk nyújtott karját kell megragadnunk, Ő az egyetlen, reményünk, az egy...

„Sietek, nem tétovázom, megtartom parancsolataidat.” Zsoltárok könyve 119:60 Emlékszem, évekkel ezelőtt   egy család, akikkel sokszor zártuk közösen a szombati napokat egy nagyon különleges zárási rituálét ismertetett meg velünk. Rendszerint a 119. Zsoltár verseiből hangzott el a záró gondolata a napnak, azonban nem a hagyományos módon. A jelenlévők közül mindenki mondott egy számot és akinél a Biblia volt megkereste az említett számot, felolvasta a hozzátartozó igeverset, majd imádkoztunk. Egy idő után sok verset tudtam már kívülről ennek köszönhetően. Ha jól emlékszem a leggyakrabban a 27-es és a 100-as igeverset választottam. Érdekes, hogy mindkét igehely szorosan kapcsolódik egymáshoz, sőt a mai gondolatunkhoz is. Parancsolatok. Tanítások. Tanácsok. A felsorolás végtelen lehet, ha arról beszélünk, hogy Isten különböző dolgokról mondta el véleményét a próféták által és Szentlelke sok embert vezérelt, hogy úgy tudjon minket, embereket- aká...