reggeli dicséret

“Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács evangéliuma 9:62 "Nézz előre!" Mostanában elég sokat mondom ezt a rövid, velős mondatot. A kisfiam nagyon szeret futóbiciklizni, a probléma csak az, hogy nézelődni is nagyon szeret. Ahogy megyünk az utcán egyik pillanatról a másikra fókuszt veszt, és sokszor ez azzal jár, hogy nekimegy valaminek vagy rosszabb esetben valakinek. Ilyenkor rászólok, hogy előre nézzen. Ez pár percig segít, aztán kezdjük elölről. Egyszer azt hallottam, hogy onnan tudod, hogy valaki profi futóversenyző, hogy sosem néz oldalra, vagy hátra. Mindig csak előre. Az a hátrasandítás, amivel megnézné, hogy milyen közel van az utána levő, akár tizedmásodperceket vesz el tőle. Az az oldalra fordulás lehet, hogy az aranyérembe kerül. Épp ezért egészen addig, amíg át nem szakad a célszalag, nem néznek máshova, csak előre, egyenesen a cél felé. Amikor mi Krisztust akarjuk követni, hasonló módon k

"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." Róma 6. fejezet 23. vers A zsold a katonák fizetése. A munkájukért kapják „cserébe”. Megdolgoznak érte. Ha erre gondolt Pál apostol, amikor a fenti gondolatokat papírra vetette, akkor mit jelent ez a mi esetünkben? A bűn fizetsége a halál. „Megdolgozunk” érte, cserébe kapjuk azért, amit teszün k. Ez eddig rendben. De kitől? Mert a zsoldot a katonák a parancsnokuktól kapják. A mi „parancsnokunk” Isten. Ő lenne az, aki halállal „jutalmazza” azt, hogy nem tudunk olyanok lenni, amilyenek szeretnénk, és nem tudunk úgy viselkedni, ahogy szeretnénk? Sokan – tévesen – így tekintenek Istenre, pedig ez ellentmondásban van azzal, hogy ő azért küldte el a Fiát erre a földre, hogy „aki hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. A halál nem büntetés Istentől, hanem a bűn természetes következménye, hiszen Istennek nem kell tennie semmit azért, hogy az ő útmutatásaitól val

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Zsoltárok könyve 32:1-2 Eszembe jutnak azok az emberek, akik igazán boldogok. Tele van velük a világ: a vakságából meggyógyított fiatalember, aki gyerekkora óta gyűjti az alamizsnát a templom lépcsőjénél. "Eredj el és többé ne vétkezz!" Vagy a nő, akit rajtakaptak egy inkompatibilis férfivel, de megkövezés helyett szabad utat kapott. "Eredj el és többé ne vétkezz!" Eszembe jut a lebénult férfi, akit a barátai hordágyon cipelnek az utolsó szalmaszálba kapaszkodva. "Megbocsáttattak a bűneid!" Vagy az asszony, aki sem erkölcsileg, sem vallásában nem passzol a fennálló ideológiai hatalomhoz, és mégis friss vizet — eddig ismeretlen ízűt és erejűt — kap bőségesen. "Élő víz forrása fakad benned." Nem az az igazán boldog, erőnek erejéből megtisztul minden bűnétől. Nem is tudom, létezett-e valaha ilyen ember, de

  „Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.”   ( Zsidókhoz írt levél 8. fejezet 10. vers ) Tízparancsolat? Szombat? Egészségügyi törvények? Ugyan már! Nekünk ezek már nem kellenek, mi már az Új szövetségben élünk! Ha így vélekedsz, valamit félreértettél az Új szövetséggel kapcsolatban, mert; Az Új szövetséget is az Örökkévaló kezdeményezi, Ő köti (vágja), Ő írja, ezt az ember nem erőltetheti ki, nem mi diktáljuk. Az Új szövetség is ugyanazon felek között köttetik, azaz az Örökkévaló Izrael házával és nem más néppel köti. (persze az egy külön elmélkedést igényel, hogy kiket is takar az ’Izrael’ kifejezés) Az Új szövetség tartalma is ugyanaz, mint az Óé, azaz nem a szövege változik. Nem másik törvényt ad, hanem ugyanazt. Hogy akkor mégis mi az új az Új szövetségben? Az újdonság a felület, amire, ah

„Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom!” 13.zsoltár 4-5.vers Beléptünk az év azon szakaszába, amikor az egymásra figyelés, a remény és a szeretet előtérbe kerül. Sokan sokféleképpen gondolkodunk az ünnepről, hiszen van aki már novemberben készül rá, míg mások csak egy kötelező tehernek érzik, egy közös pontja mégis van mind a két félnek: ez az időszak más. Mitől más? Miért olyan különleges és miért érezzük ilyenkor nagyobb szükségét a békének és a csendnek? A találkozások időszaka ez és a szívünknek kedves emberekkel való találkozás és időtöltés mindig különleges, más, valahogy olyan ünnepi. A különleges időszakokat, egy jó beszélgetést vagy egy meghitt pillanatot mindannyian izgatottan, lelkesen várunk, tudjuk, hogy attól a találkozástól megváltozhatnak a dolgok, nyugalmat kaphatunk és feltöltődhetünk. A zsoltáríró egy ilyen pillan

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem." 63. Zsoltár 7. vers A hit megmaradása és növekedése az életünkben nem automatikus, nem magától értetődő. A viszonylagos jólét, gondtalanság könnyen elkényelmesít és magabízóvá tesz (vö. Ezék. 16.49). Istennel szerzett szép és nagy tapasztalatok után is képesek vagyunk hirtelen elfelejteni Istent (vö. Zsoltár 106.13). Ugyanakkor az elhúzódó bajok, a – látszólag – be nem teljesedő ígéretek könnyen felőrlik a reménységünket, keserűvé tehetnek bennünket (vö. Péld. 13.12, Jób 6.12) Hogyan lehet megőrizni a bizalmat nehéz, megpróbáló körülmények között is? Olvasd el a 63. Zsoltárt! Mit tett Dávid, amikor menekülnie kellett, mert Saul király üldözte? A 63. zsoltárból a következőket értettem meg:  Nem hagyta abba Isten keresését, nem fordult szembe Istennel üldözött helyzetében sem.  Sok időt töltött azzal, hogy szemlélte Isten lényét, hatalmát, eljárását és dicsérte őt.  Visszatekintett és felfedezte életében Iste

„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób könyve 10:12 Annyira szép ez az ige, és ahogy elolvasod, szinte a bőrödön érezheted a feléd áradó isteni szerető gondviselést. Ma egy különleges kéréssel fordulok hozzád, Kedves Olvasó! Vegyél egy nagy levegőt, és olvasd el Jób könyvének 10. fejezetét! A teljest. Csak 22 vers, de megterhelő. Ha nincs a kezed ügyében Biblia, vagy épp sietsz valahová, akkor összefoglalom neked néhány mondatban. Röviden: ez a fejezet a szenvedő Jób fájdalmas panasza. Azé a Jóbé, aki lelkéből megutálta az életet, akinek elege van, és szíve legmélyéről kiált Istenhez igazságért. Nem tett semmi rosszat, mégis szenved, és nem tudja a miérteket. Ha a könyv elejére lapozol, olvashatsz arról, hogy Sátán kikérte Jóbot, próbát akart tenni vele, mert szerinte ez az ember csak azért követi Istent, azért hűséges, mert gazdagon megáldotta őt a Mindenható. Az Úr teret engedett a Gonosznak, aki elvett mindent, tényleg mindent Jóbtól.