reggeli dicséret

„Mert ő szabadított meg minket, ... Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” 2Tim 1,(9)-10. A lábaik gyorsan szaporáztak a sír felé, rohantak mind a ketten. A fiatalabb gyorsabb volt, ő előbb ért oda, de megadta a kellő tiszteletet és megvárta társát, hogy az mehessen be előbb. A sír valóban üres volt, ahogy az asszonyok állították. Nem volt benne, se körülötte senki. Eltűntek az őrök, már nem volt sehol a kertész, nem volt sehol, se közel, se távol egy személy se rajtuk kívül, csak az éledező és egyre bizonyosabbá váló remény: hogy valóban megtörtént! Ők azonban mégsem merték hinni Uruk feltámadását. Szívük bizonytalan, lappangó örömével telve tértek vissza tanítványtársaikhoz, hogy beszámoljanak. Jézus testét nem találták, csak azt a gyolcsot, amibe betekerték azon az estén ideiglenes búcsúzóként, hogy majd a nyugalomnap elmúltával visszaté

„Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt.  Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.   Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,  azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.  Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” 1Thessalonika 4:13-17. Mit is akar Jézus ma reggel megértetni veled? 1.)     Ne szomorkodj azok miatt, akik az Úr Jézusba vetett hitben haltak meg, mert lesz feltámadás! 2.)     Amilyen biztos, hogy Jézus meghalt és feltámadott

"mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését" (Tituszhoz írt levél 2:13) Házasságom első 6 hetében megtanultam, hogy mit jelent boldogan remélni. Míg általában a reménykedés ideje az esküvő előtt szokott lenni, nekem ismételnem kellett. Nagyszerű volt az esküvő, csodálatos a nászút, és szomorú az elválás... Mert a feleségemnek még hat hetet kellett eltöltenie munkában, míg utánam költözhetett. Amit megtanultam, hogy a boldog remény nem időhöz kötött, hanem eseményhez. Nagyon vártam már, hogy a feleségem újra ott legyen mellettem éjjel és nappal. És ez volt a boldogság és a várakozás motorja. A gyerekek születésnapjuk után egy nappal már várják a következőt, mert szeretnének ajándékot kapni megint. Az esküvő előtt a pár várja a jókívánságokat, no meg a nászéjszakát. Aki új autót vásárol, alig várja, hogy a kulcsot az indítózárba helyezze és meghallja a motor hangját. Mit jelent az Ön számára

„Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.” 11. Zsoltár 1-4. vers Sok ember számára megválaszolhatatlan kérdés: Ha az Isten szeret, miért engedi meg, hogy ártatlanok szenvedjenek? Miért nem vet véget a fájdalomnak? Sőt, egyáltalán miért hagyta, hogy a bűn megjelenjen az univerzumban? Miért nem fogta meg Ádám és Éva kezét ott az Éden kertjében? És persze miért nem fogja meg a mi kezünket, mielőtt rosszat tennénk? Miért nem állítja meg a lábunkat, mielőtt rossz döntést hoznánk? Miért nem fogja be a szánkat, mielőtt olyat mondanánk, amit később megbánunk? Ám ezekkel a kérdésekkel Isten szeretetét

„Az időkről és időszakokról pedig atyámfiai nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság! Akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti atyámfiai nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagytok az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” I.Tess.5,1-8. Amióta Jézus felemelkedett e földről, késői tanítványok milliói várják, hogy beteljesedjen az Ige, és újra meglássák Őt visszatérni az ég felhőiben. Ez a kereszténység le

" Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! " Rómabeliekhez írt levél 11:33 Isten hatalmát tapasztalva egyszerre érzünk félelmet és bizalmat. Felelem, és hódolat van bennünk, elismerjük nagyságát és saját korlátainkat. Ugyanakkor jó érzés olyan valakibe kapaszkodni, aki mindenkinél erősebb, és bölcsebb. Az Isten-ember arányokat nehéz leírni földi hasonlatokkal. Hatalma, bölcsessége, ereje felfoghatatlan számunkra. Teremtő "legyen" szavára szépen sorban megtelt a föld élettel miután az élethez megfoghatatlan számunkra. Hogyan működteti szabályos rendben az égitestek milliárdjait? Titok számunkra. Hogyan tarja fenn az élet számtalan formáját, és hogyan kommunikál az emberrel? Ki értheti meg? A legnagyobb titok talán mégis az, hogy a bűnös, elveszett állapotában lévő ember, hogyan üdvözülhet, hogyan lehet újra teljes, bűntelen, örök élete. Az az igazsá

„Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket. Nagy fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba. Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal, amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.” Jáno