reggeli dicséret

Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét. Apostolok cselekedetei 22:14-16 Érezted már magad gyengének? Érezted már, hogy mázsás súlyok lógnak a válladon, és nem tudsz talpra állni tőlük? Érezted már azt, hogy a bűneid terhe olyan mélyre nyom, hogy képtelen vagy akár csak a fejedet felemelni? Érezted már magad alkalmatlannak? Ha bármelyikre a válaszod igen, akkor körülbelül úgy érezhetted magad, mint Pál, amikor találkozott Jézussal. Azt olvassuk, hogy ádáz módon üldözte a keresztényeket, és ki akarta végezni őket, amikor Jézus belép a képbe. Teljesen logikus lépés lenne, hogy kap egy ejnye-benyét, de valójában nem ezt látjuk. Pál összeroskadva a felismerés, Jézus jelenléte és a ráébredés miatt, hogy rossz hel

„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” A zsoltárok könyve 16:11 Húsvét előtt néhány héttel lehetőségem volt résztvenni egy egyéni lelkigyakorlaton. Úgy éreztem, szükségem van minőségi és mennyiségi időre, amit csak Istennel tölthetek. Nem 20 percre, nem egy órára, hanem 1-2 teljes napra, amikor ki tudom zárni teljesen a külvilágot, és csak Vele tudok lenni. Hatalmas élmény volt. Az egyik feladat, amit a lelkigyakorlat vezetőmtől kaptam, az életút-imádság volt. Ez arról szól, hogy átgondolod az eddig eltelt életedet, és keresed, hol és hogyan mutatkozott be neked Isten. A téged ért örömökben és traumákban hol volt Ő? Mikor és hogyan szólított meg, volt-e valami meghatározó ige, amin keresztül üzent neked? Hogyan lépett be az életedbe? Milyen ajándékok és veszteségek tarkítják az eddigi utadat, és hogyan tapasztaltad meg mindezekben a jelenlétét? Mikor haragudtál rá, és mikor érezted magadhoz igazán közel? És milyennek isme

“Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás, az élet útja a figyelmeztető intés.” Példabeszédek könyve 6:23 A fény egy nagyon érdekes dolog. Akármilyen sötét is van, a legkisebb fény is segíthet rajta. Ha vak sötét van, egy kis mécses elég egy szoba bevilágításához, legalábbis nem fogunk orra esni a bútorokban. Pont ezért bármikor amikor a Bibliában fényről van szó, az pozitív dolog. Fény, mint útjelző, mint Isten szentsége, és még sorolhatnánk, de ebben az esetben mint tanítást olvassuk. Nem véletlen ez a hármas, amit Salamon elénk állít. Nem véletlen, hogy nem csak a fényről beszél, hanem egy összetett képet mutat. Nézzük meg részletesen! “Lámpás a parancs” Miért lámpás a parancs? Miért így írja le? A lámpás Salamon korában egy egyszerű tál volt, kis csőrrel, ahova a kanócot tették. A tálba öntöttek olajat, és egész éjjel égett a tűz, hogy lássanak az emberek. Nem volt nagy fénye, de arra pont elég volt, hogy látni lehessen. Lehet hogy nem volt egy különleges tárgy, d

„ Rájöttem , hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem , hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt.” Prédikátor könyve 3:12-15 Az iskolarendszer, amelyben felnőttünk, azt sugallja, hogy a tudás két tényező függvénye, észbeli képesség és kitartó szorgalom. A technikai civilizáció, melyben élünk bebizonyította, hogy e két dolog milyen nagy dolgok megalkotására képes: hatalmas felhőkarcolók, az űr és a Hold meghódítása, parányi adathordozókon tárolt felfoghatatlan információmennyiség, félelmetes atomenergia, stb. Ugyanakkor valami – mindezeken túl – hiányzik a civilizációnkból, valami nehezen megfogható, anyagon túlmutató, valami mélyen spirit

„Boldog ember az, aki nem jár a hitetlenek tanácsán, a bűnösök útjára nem áll  és a csúfolódók székébe nem ül. Hanem az Úr tanításában van gyönyörűsége; és az ő tanításán elmélkedik nappal és éjjel.” (Zsoltár 1:1-2)   Sokan, sokféleképpen keresik a boldogságot. Általában a pillanatnyi, gyorsan múló örömökben vélik megtalálni. Nagyon hamar azonban ráébrednek, hogy nem azt találták, amit kerestek. Az ilyen boldogságkereséseknek rendszerint csalódás, fájdalom, keserűség a vége. A többször ismétlődő kudarcok pedig idővel kedvetlenné, boldogtalanná, keserűvé teszik az ember életét. A Biblia határozottan tanítja, hogy a boldogság egyedül Istentől származik. Ember csakis Isten segítségével az Ő útján járva válhat boldoggá. A boldogság ugyanis elsősorban nem érzés, hanem egy állapot, olyan, mint az egészség. Mivel a boldogság elsősorban nem érzés (jóllehet vannak érzelmi vetületei is), ezért a körülményektől független. A boldogság nem attól függ, hogy hol, milyen körülmények közö

„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” Zsoltárok könyve 16:11 Ő az, aki elindított az úton, és majd egyszer tárt karokkal vár téged a végén. Közben pedig, ha te is igényt tartasz rá, elkísér a kezdettől a végig. Soha nem marad el mellőled, és soha nem hagy téged magadra. Veled megy a gerincen végig a verőfényes napsütésben, ugyanakkor a kopár szakadékok vadregényes sűrűjében is Ő kísér. És Vele tényleg öröm az út. Akkor is, ha nem igazán látod a végét, ha nem bírod a fáradtságtól felemelni a fejedet, hogy megpillanthass egy szivárványt, vagy a felhők felett ragyogó napot. Ő kitart melletted a zúgó tenger partján és a sivatagban is.  Jelenléte teszi az utat számodra igazán különlegessé, és hidd el, bátran hagyatkozhatsz az Ő navigációs rendszerére. Soha nem terel tévútra, és ha a saját fejed után mentél, bizalommal hozza életedbe az újratervezést.  Miért mennél egyedül tovább, barátom? Kérd Istent, hogy cs

Az ember - ki erre a világra született- csak lassan értette meg, hogy élete - éppúgy, mint minden más is- egyszer véget ér. Elmúlt már a boldog gyermekkora, megélt minden, mamája által olvasott mesét. Ő volt a legkisebb fiú, a hétfejű sárkányt legyőző királyfi, a törökverő párbajhős és megmentett mindent és mindenkit, de rájött arra, hogy idős mamáját nem mentheti. A sötét koporsó, a jajgató gyászének széttépték az illúziót. Ifjonti hévvel vetette magát a tudomány tengerébe és kereste, kutatta a minden-miértre adható választ; de csak újabb kérdéseket talált. Aztán a kétségek, a talányok útvesztőjében egy fénysugár törte meg a szürke egyhangúságot: „Van remény, ez az út, ezen járjatok!” – szólt az Isten Igéje. És ő hitt, mert hinni akart, bizalommal járta az igazak ösvényét, pedig nem volt könnyű. A próbák megedzették hitét, elméje hőn áhított bölcsességre lelt, szíve megnyugodott. Pedig nem gondolta. Mert volt, hogy háborgott, mint a tenger; volt, hogy elcsüggedt, mert törött érzelmei