reggeli dicséret

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. Példabeszédek könyve 16:32 Tegnap kezdődött a nagyböjt, a húsvétot megelőző, negyven napos felkészülési időszak. Az elkövetkező hetekben keresztények milliói alakítják át a mindennapjaikat azért, hogy lélekben is felkészülhessenek a Jézus Krisztus halálára és feltámadására visszatekintő ünnepre. Negyven nap hosszú idő, főleg, ha valami életet átformálóan fontos dologra kell várni. Előre hoznánk, megsürgetnénk, hamar letudnánk a dolgot, csak hogy megtapasztaljuk és átélhessük azt, amire várunk. A nagyböjt viszont pont a rohanással, a hirtelenkedéssel veszi fel a harcot és tanít bennünket arra, hogy Isten országa szembe megy az emberi várakozásokkal. Az azonnal helyett türelemmel várva. A nagy fanfár helyett csendben és halkan. A dicsőséges győzelem helyett keresztre feszítve. Egy keresztre feszített Messiás definíció szerint sikertelen Messiás. Mindenki tudta, hogy a Messiásnak diadalmas harcos király...

...úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Zsidókhoz írt levél 9. felyezet 28. vers Szerető családban nőttem fel egy apa és egy anya középső gyermekeként. Úgy neveltek, hogy nincs Isten. De teljesen természetes volt, hogy a karácsony egy fogyatékos felnőttek intézetében kezdődik, és ha egy gyermeket kivert a részeg apuka, akkor ő nálunk aludt. Teljesen természetes volt, hogy egy cigány iskolába járok és a legjobb barátom sem magyar. Tinédzser koromban az egyik kedvenc filmem a Hair volt. Volt abban kábítószer, harekrisna és még egy csomó minden, amivel ma már nem tudok egyetérteni. De az alaptörténet krisztusi. Mr. Berger, hogy az újdonsült barátja együtt tudjon lenni menyasszonyával, levágatja hosszú haját (egy rockernek a haja a mindene), és szerepet cserél vele. Azonban közben jön egy mozgósítás, és már mennek is Vietnámba, ahol Berger meghal a barátja helyett. E...

Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név. Zakariás próféta könyve 14:9 Éppen csak elmúlt a karácsony, amikor arra emlékeztünk, hogy Isten emberré lett értünk, lejött a magasságból a mélybe, hogy itt éljen velünk, egy legyen közülünk, és halálával megváltson minket. Az emlékezés mellett várakozunk is, mert Krisztus megígérte, hogy visszatér, és újjáteremti világunkat. A következő ünneppel, ami már a nyakunkon van, lezárjuk ezt az évet, köszöntjük a következőt. És megállapíthatjuk, hogy megint nem sikerült jobbá tennünk azt a Földet, ahol élünk. Felteheted a kérdést, Kedves Olvasó, hogy egyáltalán hogyan fordulhat meg ilyen a fejemben, hogy jobb hellyé tegyük a Földet? Hát nem Krisztus visszatértét várjuk? Hát nem nyomorúságot hirdetnek a próféciák, hogy olyan idők lesznek a vég előtt, amilyenek még nem voltak? De a kereszténység nem karba tett kézzel való várakozásról szól, hanem az evangélium megéléséről, hirdetéséről. Néha...

Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 43:5 Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre az orvostól, arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, vagy egy cseppnyi magányra, mert már elég volt a mindennapok mókuskerekéből. Arra, hogy felhívjon valaki, és hallhasd újra azt a kedves hangot. Várunk arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon a második gyertya lángja, a remény lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat. Mert Ő nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy az idő egy pontján kézzel foghatóan belépett az emberiség történetébe, egy lett közülünk, és feláldozta értünk önmagát, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától. De feltámadt, és azóta is értünk él. Mennybemenetele óta pedig várjuk Őt vissza, mert a történet még nem ért véget. Még mindig egy bűnnel te...

Jó csendben várni az Úr szabadítására. Jeremiás Siralmai 3.26 Amikor valami feszít bennünket, akkor sokat segít, ha beszélhetünk róla. Megvan ennek is a veszélye, de az biztos, hogy ha magunkba zárkózunk, és úgy emésztenek a gondok, akkor előbb vagy utóbb belebetegszünk. Fontos tehát, hogy megfogalmazzuk, kimondjuk, hogy mi bánt bennünket. Olyan ez, mint amikor a gőzgépből kiengedik a túlnyomást, nehogy felrobbanjon a gép. Persze nem mindegy, hogy felfelé csap ki a gőz vagy oldalt, égési sebeket okozva a gép körül állóknak. De mi történik akkor, amikor túl sok gőzt engednek ki, vagy a keletkező gőz folyamatosan távozik? Ekkor a gép nem lesz képes hasznos munkára. Miután kiöntöttük szívünket Istennek, tudunk-e csendben várni? Tudunk-e Benne bízni, és csak azt tenni, amire Ő hív minket? Vagy ezt a feszültséget sem viseljük el, és elkezdünk kapkodni, izgulni vagy dühöngeni és emberi megoldásokat keresni, s kipróbálni? Hatalmas erő van abban, amikor rá tudjuk bízni életünk nehézségeit Iste...

Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.” A zsidókhoz írt levél 10. fejezet 35-37. versek Aki ismer, az mind tudja, hogy alapvetően hajlamos vagyok a késésre. Nem segít a helyzeten, hogy az egész családunk ilyen, de az biztos, hogy mindannyiunk közül én vagyok az, akinek a leggyakrabban kell sűrű bocsánatkérések között besurranni, miután öt perce elkezdődött az alkalom. Az egyik gyülekezetemben meg is jegyezték egyszer, hogy lehetetlen nálam később odaérni bárhova – mindig megnyugvással tölt el, amikor egy-egy értekezletre mégis az elsők között érek oda, tíz perc késéssel. Éppen ez a tulajdonságom miatt nagyon jól viselem azt is, ha valaki más késik a megbeszélt találkozóról. Nem aggódom, hogy el fog-e jönni, nem gondolkozom rajta, hogy vajon felültetett-e, mert tudom, hogy bár...

 " Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben." Péter apostol második levele 3. rész 14. verse Várakozni sohasem egyszerű, nagy türelmet igényel. A várakozás idejét méginkább megnehezítheti az, ha valami nagyon jóra vágyunk, de közben küzdelmekkel teli az életünk, olyan próbák érnek minket, amik fájdalmat okoznak, szenvedést. Gondoljunk csak bele milyen arra várni, hogy szólítson végre a fogorvos, mikor már az előző esze sem tudtál aludni a rossz fogad miatt. Ugye, hogy nem egyszerű! Az egész kereszténység, minden hívő ember igyekszik várni Jézus megjelenését, visszatértét a Földre. A Biblia kinyilatkoztatása szerint, amikor Ő eljön megoldja hívei minden gondját, mert magához veszi őket és innentől örökre vele lesznek. Ez rendkívüli reménység és igazán pozitív végkifejlet. De mi történik addig? Azoknak, akik komolyan veszik Isten jóságra intő szavait egyre nehezebb élni abban a világban,...

Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Zsoltár 33.20 Életünk során sokszor kell várakoznunk. Gondoljunk csak bele! Baba születésének várása, párra találás, egy kedvező munkahelyi ajánlat, iskolai szünetek, szabadság, nyári tábor, bolt, tömegközlekedés, egészségügy… Sokféle módon várakozhatunk. Várhatunk türelmetlenül, feszülten, aggódva, kétségbeesve, csalódottan, de várakozhatunk csendben reménykedve, alázattal, bizalommal és kitartóan is. Milyen hatása lehet a várakozásnak a személyiségünkre? Milyen emberekké formálna bennünket, ha mindig, mindent azonnal megkapnánk? Vajon türelmesek és kedvesek tudnánk lenni másokkal? Nem éreznénk úgy, hogy mi vagyunk a világ közepe, nekünk minden jár? Tudnánk értékelni igazán a dolgokat, ha soha semmire nem kellene várnunk? Miközben ezeken a kérdéseken töprengtem, a következő mondat fogalmazódott meg bennem: Ha nem tanulsz meg türelmesen várakozni, nem tanulod meg Istenre hagyni a dolgokat, így nem hagysz helyet Isten cselekvésének!...

…a te utódod által nyer áldást a föld minden népe, mert hallgattál szavamra. Mózes első könyve 22:18 Vajon hogyan képzelte el Ábrahám az áldást? Azt az áldást, ami rajta és utódján keresztül a föld minden népére hatással lesz? Vajon benne volt az utód halála? Főként a Mórijjá hegyén történt megrázó tapasztalat után. A tanítványok elképzeléseiben a halál nem tartozott hozzá ahhoz, ahogy várták a próféciák beteljesedését. Nem úgy képzelték a Messiás küldetését, ahogy az végül megtörtént. Királyságot vártak, de csak töviskorona jutott a Felkent fejére. Fényes, ellenségektől mentes korszakot, szabadságot, gazdasági fellendülést reméltek, ugyan jól lakott 5000 éhes ember, és ki tudja, hányan kiáltottak Hozsánnát virágvasárnapon, de végül kereszt jutott a zsidók királyának a pompás trónszék helyett. Másként jött Krisztus, mint ahogy várták, másként történt az áldás, a felszabadítás, sőt, másként az uralom is. De Krisztus így lett király. Töviskoronával, szenvedéssel, korbácsütésekkel és ke...

Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Zsidókhoz írt levél 9:24-28 Emlékszem, amikor egy képzés miatt egy hétig távol voltam a családomtól. Külföldre utaztam, és már alig vártam, hogy hazaérjek. Amikor megérkeztem, azt vártam, hogy a feleségem a nyakamba ugrik örömében, a kisfiam kiabálva magyarázza majd el, hogy mi minden történt amíg nem voltam, kislányom meg majd hozzám...

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Jakab levele 5:8 “Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...” írja Móra Ferenc A cinege cipője című versében. Előkerülnek a kabátok, a csizmák, a hideg limonádét felváltja a forró csokoládé és a tea. A naptár rendezgetése már nem a nyári hónapok utazással, családlátogatással, nyaralással és strandolással zsúfolt időszakát, hanem a nyugodtabb, bekuckózós, hétköznapokba visszazökkenős, óvoda- és iskola- és munkakezdős – kinek, mi – heteit veszi számba. A szeptember már véget is ért, hamarosan az év is. Nem akarlak elkeseríteni, (vagy éppen felcsigázni, újra kinek, mi) de már csak hetek kérdése, és a bevásárló központokba kikerül az ünnepi dekoráció, és akarva-akaratlanul is elkezdesz gondolkozni a karácsonyi ajándékokon. Az ünnepekben az a jó, hogy mindig tudjuk, hogy mikor jönnek. De mi a helyzet az olyan eseményekkel, amikhez nem tudunk pontos dátumot társítani? Például egy gyermek szület...

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Pál levele a filippiekhez 4:4 "Ismétlés a tudás anyja", tartja a mondás. Számomra mindig kérdés, hogy akkor ki lehet az apja, de ez most nem ide tartozik. Egy népszerű elmélet szerint 21 napig kell ismételnünk valamit ahhoz, hogy szokássá váljon. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, ma már tudjuk, hogy ez lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is, attól függően, hogy milyen motivációnk van rá, hogy milyen jutalmazással jár, stb. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy örülni akkor is, amikor épp nem egyszerű az élet? Na ez nekünk, magyaroknak annyira nem megy. Mindenki tudja, hogy pesszimisták vagyunk, de mi lenne, ha mégis megtanulnánk örülni? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy begyakorolni az örömöt? A fenti ige nem azt mondja, hogy ha berúgtad a kislábujjad az asztal lábába akkor mosolyogva adj érte hálát. Nem arról van szó, hogy nem lehet rossz kedved, vagy hogy nem gyászolhatsz. Sokszor félreértjük, és leegy...

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Pál levele a rómaiakhoz 8:25 Az idő relatív, állapította meg Albert Einstein. Gondoljunk csak arra, hogy milyen gyorsan eltelik a nyaralás, viszont az előtte lévő két-három nap mennyire lassú. Amikor valami igazán jóra várunk, az idő csak úgy vonszolja magát. Amikor elérkezik, az a pillanat amit vártunk, szinte egy szempillantás alatt tovaszáll. Kisfiam nagyon szeret egy könyvet, ahol a főhősök Pécsre utaznak el, és ott töltenek néhány napot. A történetben gyakorlatilag körbejárják Pécs legnevezetesebb helyszíneit, és bemutatják az érdekességeket a gyerekeknek. Kisfiam kedvence a mésztufa barlang, azon belül is a sárkány. Egyszer amikor elolvastuk a könyvet megígértette velünk, hogy el fogunk menni a mésztufa barlangba ha jó idő lesz. Szinte minden másnap rákérdezett, hogy jó idő van e már. Amikor ott voltunk, az a fél órás túra szinte elröppent, úgy élvezte. Mikor a megváltó elköszönt a tanítványoktól, megígérte, h...

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Zsoltárok könyve 40:2-3 Samuel Beckett ír drámaíró legismertebb műve, a Godot-ra várva nem szól semmiről. Pontosabban szólni szól, de éppen az a különlegessége, hogy minden, ami történik benne, teljesen felesleges. A történet szerint két csavargó, Vladimir és Estragon az út szélén, egy fa mellett várják Godot érkezését, aki csak nem akar megérkezni. Bármi is történjék a várakozás ideje alatt, felesleges, hiszen a várt személy – Godot, bárki is legyen az – egészen a második felvonás, tehát a mű végéig csak nem érkezik meg. “Semmi sem történik, senki sem jön, senki sem megy el - borzalmas.” mondja Estragon az első felvonás során. A drámát sokféleképpen értelmezték 1952-es megjelenése óta. Van, aki úgy véli, az egész egy paródia, és éppen az értelmetlensége adja fanyar, de különleges értékét. Mások szerint a...

„Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.” Ézsaiás könyve 65:21-25 Még élnie kellett volna. Hisz itt maradt a gyermeke, és neki most és később is szüksége van rá. Itt maradt a felesége, a férje, akinek most egyedül kell helytállnia, és nem várja senki egy átkozottul hosszú nap végén. Itt maradt a testvére, a szülei, a tágabb rokonság. Itt maradtak a barátai, a maga választotta család. Már nem tud szeretni...

"Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"  Lukács evangéliuma, 12. fejezet, 40. vers "Lehet, hogy késni fogok, ne várjatok meg a vacsival!" mondta Jézus, majd lelépett. Ennél bizonytalanabbat nem is mondhatott volna. Mihez képest késik? Mit jelent az, hogy lehet? Valóban késni fog, vagy csak mi, az őt váró, itthon maradt gyerekek érezzük majd így? Egy biztos: amint végzett minden munkájával, hazatér. Néhányan reméltük, hogy ez még a vacsora előtt lesz. De nem így történt. Nem volt könnyű a várakozás, mindenki feszült volt, gyakran összekaptunk valami jelentéktelen apróságon, és néha azon is összevesztünk, hogy mit mondott, mikor ér haza. Még a vacsora alatt is folyt a civakodás, pedig az asztalnál neki is terítettünk, és a székét üresen hagytuk. De így azért nem az igazi. Miután ettünk, legtöbben kiültünk az ablakba, és a sötétedő utcát lestük. Úgy vártuk ott Jézust, mint a GLS futárt, aki reggel azt üzeni, hogy...

És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van! Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége. Lukács evangéliuma 1:28-33 Először olyan volt, mintha álmodnék. Igen, félelmetes. Az angyal hatalmas fényessége, a jelenléte teljesen lebénított. A pánik kezdett eluralkodni rajtam, egyre hevesebben vettem a levegőt, és már mozdulni sem bírtam. Ekkor megszólalt, hangja rést ütött a rettegésemen, és különleges békesség kezdett úrrá lenni rajtam. Kezdtem azt érezni, hogy mellette nincs okom a félelemre. Őszintén, akkor és ott nem bírtam felfogni, amit mondott. Mintha álmodtam volna, alig mertem elhinni, hogy mindez valóság. ...

De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék az ÚR ígérete szerint, és azok menekülnek meg, akiket elhív az ÚR. Jóel próféta könyve 3:5 Én azok közé a naív emberek közé tartozom, aki nem fél világméretű háborúktól, éhínségtől, üldözéstől – valami érthetetlen okból kifolyólag boldogabb az életem úgy, hogy nem gondolkozom ilyeneken. (Van elég bajom enélkül is.) Viszont pontosan tudom azt is, hogy emberek tucatjai tekintenek aggodalommal a jövőbe.  Az Amerikai Egyesült Államokban például keresztény egyházak építették fel identitásukat aköré a gondolat köré, hogy a világnak bármelyik pillanatban vége lehet (ezzel önmagában nincs probléma) és erre a lehető legjobban fel kell készülnünk (ezzel már van probléma). Mire gondolnak felkészülés alatt? Arra ösztönzik a tagokat, hogy bunkereket rendezzenek be, ahol akár évekig is meghúzódhatnak, töltsék fel az óvóhelyeiket instant ételekkel, vízszűrő berendezésekkel, készüljenek ato...

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11. vers Ó, azok a régi szép idők, amikor még gyerekek voltunk… Kortalanok, nem tudva, nem értve, hogy milyen gyorsan eltelik egy nap, egy év, az élet. Sőt, inkább türelmetlenül vártuk és kérdeztük, mennyit kell még aludni, hogy megint szülinapom legyen? Mennyit kell még aludni a nyári szünetig, húsvétig, karácsonyig? Mennyit kell még aludni Jézus eljöveteléig? Milyen jó és milyen egyszerű lenne, ha most becsuknánk a szemünket és a következő pillanatban, amikor ismét kinyitjuk, már Isten országában lennénk. Átaludva a nyomorúság idejét egyből az üdvösségbe toppannánk. Mennyi nehézséget, mennyi fájdalmat, mennyi szenvedést spórolhatnánk így meg! Ezzel szemben Pál apostol arról ír, hogy mindaz, aki így gondolkodik, az még nem értette meg az evangéliumot. Aki át akarja aludni, át akarja ugran...

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajkiáltás hangja. Ézsaiás próféta könyve 65:17-19 Te hogy képzeled el az Új Földet? Szerintem bármit is képzelsz róla, az közelében sincs a valóságnak. Ne érts félre, nem a képzelőerődet akarom lekicsinyelni, hanem Isten kreativitását gondolom olyan hatalmasnak. Amikor először utaztam repülőn, elámultam az út szépségén. Fantasztikus látvány volt, ahogy az ég a felhők felett ragyog, és csodálatos volt látni, ahogy a földön lévő városok apró maketteknek tűntek, a folyók mint a cérnaszálak terültek el, a hegyek pedig mint a vakondtúrások dudorodtak ki a földből. Elképzeltem, ahogy Isten először megalkotta ezt a világot. Elképzeltem, ahogy Ő láthatta az egészet. Elképzeltem, ahogy kit...