reggeli dicséret

"De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen" Márk 10,43-44  A kereszténység a hatalommal kapcsolatosan annak ellenére tele van ellentmondással, hogy Jézus tanításai teljesen világosak előttünk.  Ha csak néhány dolgot emelek ki a történelmünkből, rögtön megértjük mire gondolok. Megváltónk nem akart uralkodni ezen a földön. Országára saját maga mondta, hogy nem ebből a világból való. (János 18,36) Nem mondta magát királynak sohasem, sőt kibújt a lehetőség alól, amikor mások azzá akarták tenni. (János 6,15) Nem szerzett magának olyan eszközöket, amik hozzá segítették volna a hatalomhoz. Nem toborzott katonákat akkor sem, amikor ezrek követték. Nem gyűjtött javakat akkor sem, amikor mások mindent odaadtak volna neki adományként. Nem kereste a befolyásos személyek társaságát, tanítványait az egyszerű emberek közül választotta.  Követői azonban hároms

A legtöbb ember, mire élete végéhez ér, rengeteg csalódáson, keserűségen megy keresztül. Hol neki okoznak bántást, hol meg ő másoknak. Be nem tartott ígéretek, rászedés, átverés, becsapás, otthagyás áldozatai lehetünk, vagy éppen mi tettünk ilyesmit. A mellébeszélés, a kimagyarázás, az önigazolás mesterei lettünk. Gyönyörűen ki tudunk színezni dolgokat, néha magunk is elhisszük, máskor meg a nagyokat elbagatellizáljuk.  Ígérünk valamit, és megfeledkezünk róla, aztán mesélünk. Néha egészen tökéletes mesét adunk elő, hogy mulasztásunkat palástoljuk. Lelkiismeretünk tisztaságának megfelelően aztán vagy bánkódunk azon, hogyan tehettünk már megint ilyet, vagy legyintünk egyet, megrántjuk a vállunkat: Ez van! – mondjuk. Ma reggel egy mélyen elgondolkodtató tényt olvastam Istenről: „Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e Ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?” 4Mózes 23:19. Csalódhatsz emberekben, te is okozhatsz –

„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben?” Máté 7:3-4 Kedves emlékek ébrednek bennem, mikor gyerekkorom hitközösségére gondolok. Szerettem templomba járni, és erre az sem volt negatív hatással, ha túl hosszúak voltak az imádságok, vagy ha egy-egy idősebb néni szigorúan rám nézett, mikor prédikáció közben nem tudtam nyugodtan ülni. Kedvenc elfoglaltságom a rajzolás volt, melyre legtöbbször édesanyám határidőnaplója tűnt a legalkalmasabbnak (csak reménykedni tudok, így több évtized távlatából, hogy emiatt soha nem késett el egy megbeszélt időpontjáról sem). Így nőttem fel, és váltam már tizenéves korom első felére „érett” keresztyénné. Úgy gondoltam, hogy az egy évtizedes rendszeres templomba járásom olyan ismeretbeli és hitbeli előnyökhöz juttatott, mellyel nem mindenki dicsekedhetett. Ekkor már nem csa

„Én pedig íme megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!” (Józsué könyve 23. fejezet 14. vers) Jákób Egyiptomban rabszolgaként senyvedő utódainak kiáltására az Örökkévaló különös módon válaszolt. Visszaküldött értük egy közülük elmenekült, vonakodó, „nehéz ajkú” birkapásztort és annak testvérét, akik az ókor egyik legnagyobb szuperhatalmának vezetője előtt kellett, hogy képviseljék. Majd jött a csodálatos szabadulás, mikor az Örökkévaló Önmaga is megjelent, éjszaka tűz-, nappal pedig felhőoszlopba burkolózva, a Sínai-hegynél mennydörgés, villámlás közepette, a Szent Sátornál a Sekina jelenlétével. Mindemellett ott voltak csodái; a manna, a fürjek, a sziklából fakadó víz, az hogy 40 éven keresztül ruhájuk nem ment tönkre, lábuk nem dagadt meg a vándor

„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR! ” Krónikák második könyve 20. fejezet 17. verse Ez egy nagyon érdekes történet, amikor úgy megy harcolni a nép, hogy csatakiáltás helyett énekszó hangzik el! Olvassuk el az egész történet, megéri! Itt említsük meg azt a bibliaverset is (2Móz. 14,14), amikor azt mondja az Úr, hogy ti csak maradjatok veszteg, én majd harcolok értetek! A vers elején egy fontos dolog tűnik szembe, és az a hitnek a kérdése. Mély hit szükséges ahhoz, hogy várjuk, majd valaki más harcolja meg a harcot. De ebben az esetben nem csak egyéni hitről beszélhetünk, hanem az egész nép együtt hitte, hogy mindezt az Úr meg is cselekszi. Nem volt kételkedő a hadseregben. Egymás hitét korábban nemhogy gyengítették, hanem erősítették. Azt gondolom, hogy erre van szükségünk nekünk is. Sokszor a racionalitá

Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!  Mózes 5. könyve 4:5-6 Isten útja a legjobb út – nem csak az üdvösségre nézve, hanem a hétköznapi élet szempontjából is. Mózes ebben az összegző megállapításban azt hangsúlyozza, hogy az Istentől kapott erkölcsi törvényt nem nehéz teher gyanánt kaptuk, hanem az élet megjobbítására, ajándékként. Nem nehéz ezt belátni. Emlékszem, hogy jó 20 évvel ezelőtt egy a Tízparancsolatról szóló előadásom végén egy hallgató, aki nem rendelkezett vallásos háttérrel, azt mondta, hogy milyen más lenne a világ, ha ezt a néhány rendelkezést komolyan vennék az emberek. Igaza volt. Nehéz elvitatni, hogy e

„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.” Pál levele a kolosséiakhoz 3:16 Kislányom születése után életemet újból ellepték gyermekkorom szeretett mesekönyvei. Egy újszülött csecsemő táplálása elég sok időt vesze igénybe, az én gyermekem pedig szerette nem elsietni a dolgokat. Hogy ültő helyemben álomba ne zuhanjak, olvasással és hangoskönyvekkel próbáltam ébren tartani magamat. Olvastunk Bibliát, hallgattunk Bibliát, hallgattunk zenét, meséket, és én is olvastam hangosan gyermekkorom könyveiből.  Egyik nap a gyémántot szóló lányról olvastunk. Egy özvegyasszonynak két lánya volt. A nagyobbik undok volt és goromba, a kisebbik szelíd és kedves. A nagyobbat szerette az asszony, a kisebbet ki nem állhatta, még egy kedves szava sem volt hozzá. Egy nap elküldte az ifjabbat vízért, akit a kútnál megállított egy vénséges