reggeli dicséret

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Rómaiakhoz írt levél 14. fejezet 10. vers Pál apostol olyan kérdésben írja ezeket a szavakat, amely komoly feszültséget okozott a római keresztények között. Nem mindenki gondolkodott ugyanúgy arról, mit szabad megenni vagy mely napokat kell különlegesnek tartani. Pál nem azt mondja, hogy mindenki győzze meg a másikat a saját igazáról. Inkább egy meglepő kérdést tesz fel. Miért ítéled el a testvéredet? Sokszor nemcsak elfogadni szeretnénk a másikat, hanem át is formálni a saját képünkre. Mintha akkor lenne rendben, ha ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy döntene és ugyanúgy élne, ahogyan mi. Pedig Isten nem egyforma embereket teremtett. Lehet egység úgy is, hogy közben különbözünk. Sőt! Az ítélkezés nagyon emberi működés. Gyorsan véleményt alkotunk valakiről abból, amit látunk, miközben az életének nagy részét nem ismerjük. Nem tudjuk, milyen veszteségeket hordoz...

Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás könyve 40:28-31 Néhány hónapja találkoztam egy kedves barátnőmmel, kávéztunk, beszélgettünk, sétáltunk gyerekek és férjek nélkül, csak ketten. Úgy kellett ez a találkozó a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Emlékszem, hogy miután feltöltődve hazaértem, megosztottam az örömömet a férjemmel, és azt mondtam neki: „Tudod, mi volt a legjobb? Hogy nem kellett magyarázkodnom.” Megértett, mert sok kérdésben hasonló cipőben járunk, és nemcsak az empátiájával, hanem a saját megélésével is tudott kapcsolódni ahhoz, amit meséltem neki. Megoszthattuk egymással a csomagunkat. Hihetetlen felsza...

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. János első levele 4. fejezet 7. vers János apostol élete végére újra és újra ugyanazt az üzenetet hangsúlyozta. Szeressétek egymást. Megértette, hogy leginkább a szeretet mutatja meg hitünk valódiságát. Hiába ismerjük jól a Bibliát és beszélünk helyesen Istenről, ha közben nem tudunk szeretettel fordulni az emberekhez. Szeretni valakit nem azt jelenti, hogy mindig egyetértünk vele vagy mindent helyeslünk, amit tesz. A szeretet figyelmet, türelmet, irgalmat és törődést jelent. Képessé tesz arra, hogy ne csupán a másik hibáit lássuk, hanem az embert is. János azt írja, hogy aki szeret, Istentől született és ismeri Istent. A szeretet nem pusztán emberi erőfeszítés, hanem annak jele, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ha ő formálja a szívünket, oldódhat a bizalmatlanságunk, gyógyulhatnak a sebeink és képessé válhatunk másokat is elfogadni. Az igazi szeretet oda-vissza hat. Nemcsak...

Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. Pál levele a galatákhoz 6. fejezet 2. vers Törvény. Kevés olyan megosztó szó van a kereszténységben, mint ez. Van, aki szerint a törvény már elavult, ránk, akik Krisztus követői vagyunk, nem vonatkozik. Mások szerint vannak törvények, amik valóban nem nekünk íródtak, de más törvények annál inkább. Megint mások az összes törvényt egyenlő módon érvényesnek találnak, beleértve mindenféle ünnep és furcsa szokásbeli törvényeket is. Most akkor mi az igazság? Az igazság megismeréséhez először azt kell lefektetnünk, hogy milyen törvényről is beszélünk. Nyilvánvalóan nem a Büntető Törvénykönyv paragrafusaira, sem Newton törvényeire, hiszen azok akár akarjuk, akár nem, ránk éppúgy vonatkoznak, mint mindenki másra. Amiben nem mindig értünk egyet, azok az Ószövetség szavai: egy keresztény melyik napon ünnepli az Istennel való közösséget, mit ehet és ihat, illetve hordhat-e vegyes szövésű ruhát? Aztán hogy még bonyolódjon a kérdés, ...

Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd meg neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! Zakariás próféta könyve 2:8  Miért építünk falakat? A legenda szerint Róma városának alapításakor a két legendás, farkas-nevelte testvér, Romulus és Remus harcoltak az új település irányításának kiváltságaiért. Romulus volt az, aki elsőként állt neki megépíteni a város falait, és még nagyon az elején járt, amikor öccse Remus meglátta, min dolgozik. A kisebb testvér ekkor nevetve átugrott a félkész falon, amire a bátyja haragosan, a következő szavak kíséretében vetett véget az életének: „Így jár ezután, aki átugorja falaimat!” Ma is gyakran építünk falakat.  Van, hogy azért,hogy valakit bent tartsunk: legyen szó állatról, mikor a karám falát építjük, vagy emberről, amikor börtönt.  De építhetünk falakat azért is, hogy valakit kint tartsunk: Erre hivatottak a vár falai, de gyakran a metaforikus falak is elegek hozzá.  Ugyanakkor építhetünk falak...

Az írástudó ezt mondta neki: Úgy van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véresáldozatnál. Márk evangéliuma 12:32-33 Hogyan lehet szeretni azt, akit nem látsz, akivel nem tudsz úgy beszélgetni, mint a barátaiddal, akinek a puszta létezése is kérdéseket vet fel? Fordítsuk meg egy kicsit ezt a gondolatmenetet! Hogyan lehet szeretni azokat, akik nem hisznek a létezésedben, vagy ha ki is mondják, hogy vagy, teljesen félreismernek, és egy kegyetlen önkényúrnak gondolnak téged? Hogyan lehet szeretni azokat, akik direkt szembe mennek a kéréseiddel, akik bántják a gyermekeidet, és pusztítják azt a világot, amit te gyönyörűnek alkottál meg? Egyik változat sem egyszerű, de Isten nem tud nem szeretni. Az ő lénye maga a szeretet, neki ezek a kérdések nem kérdések. Ő szeret akkor is, ha te nem hiszel a létezésé...

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsidókhoz írt levél 4:15-16 "Mielőtt megítélsz valakit, járj egy mérföldet a cipőjében." - mondta a híres angol író, Lesley Pearse. Mennyivel egyszerűbb olyanokkal megbeszélni a küzdelmeinket, problémáinkat, aki megérti azokat, mert átélt már hasonló dolgokat. Ahogy megnyílunk, és rájövünk, hogy a másik is hasonló élethelyzetben volt mint mi, a gát átszakad, és az a sok különbség átalakul. A kritika helyét átveszi az empátia, a rosszallás helyét a megértés. A Biblia elmesél egy történetet, miszerint Isten a földön járt, és átélte a küzdelmeket, amiket te és én átélünk minden nap. Nem úgy áll veled szemben, mint egy távoli, megfoghatatlan lény, aki csak ítéletet mond feletted, holott azt sem tu...

„Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt. Amint azonban messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre. És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.” Jób 2:11-13 Jóbot sorozatos csapások érték. Rablók elhajtották a vagyonát, meghaltak a gyerekei, végül pedig őt is egy rettenetes bőrbetegség kezdte kínozni. Ebben az elkeserítő élethelyzetben érkeznek hozzá a barátai, és nem tesznek mást egy egész héten keresztül, mint hogy részvétteljesen hallgatnak. A legtöbb esetben, mikor Jób barátairól van szó, elmarasztalóan nyilatkozunk róluk. És teljes joggal, hiszen az egy hét elteltével elkezdenek beszélni, de ahelyett, hogy bátorítanák barátjukat, ...

„Íme a szűz fogan méhében és szül fiat  és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté evangéliuma 1:23) Nagyszerű prófécia ez, amelyet Máté evangélista Ézsaiás 7:14-ből idéz. Ennek az igének kapcsán leggyakrabban arra gondolunk, hogy Jézusban maga Isten lett emberré. Valóban így történt, mert Mária, aki szűz volt, a Szentlélektől fogant és így szülte meg Jézust, akiben Isten hús-vér emberré lett. Rendkívül bátorító és vigasztaló, hogy így Jézus a saját bőrén érezhette, tapasztalhatta meg, hogy mit jelent embernek lenni. Ezek után azzal a bizonyossággal fordulhatunk hozzá, hogy Ő pontosan tudja, ismeri aggodalmainkat és küzdelmeinket, ugyanakkor az Ő birtokában van a megoldás és a hathatós segítség is. A Zsidókhoz írott levélben így olvashatjuk ezt: „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Ritkán gondolunk azonban arra, hogy a „velünk az Isten” kifejezés nem csak Jézus földre szül...