reggeli dicséret

A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik Isten. A zsidókhoz írt levél 13. fejezet 16. vers A minap egy nagyszerű kezdeményezésről hallottam egy beszélgetős műsorban. A Nyomot Hagyunk jótékonysági tetoválónap során egy debreceni tetoválószalon magára vállalta, hogy a nap folyamán szerzett bevételét felajánlja a Leukémiás Gyermekekért Alapítványnak. Ahogy hallgattam a hírt, elgondolkoztam rajta, hogy mivel tudnék én is tenni valamit azokért, akik a társadalom legsebezhetőbb tagjaiként rá vannak szorulva mások jóindulatára? Lehet-e, kell-e tennem bármit? Mikor az első században működő gyülekezeti közösségekről gondolkozunk, akarva, akaratlanul is a saját közösségeink jutnak eszünkbe a saját, jól körülhatárolt liturgiájukkal, szokásaikkal, szófordulataival. Rögtön elképzeljük, ahogyan az első keresztények ünneplő ruhában (talán azért nem öltönyben-nyakkendőben) megérkeznek a templomba, beülnek a sorokba, felállnak énekelni, leülnek,...

"Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." Pál levele a filippiekhez 4:19 „Azért mennek a fiatalok külföldre dolgozni, mert itthon nem lehet megélni.” Sokszor olvastam már ezt a mondatot. Tényleg nem lehet itthon megélni? Nem tudjuk beszerezni azt, amire szükségünk van? Két évig éltem Németországban - tanultam - és azt láttam, hogy az emberek ott tényleg könnyebben elérik az anyagi természetű céljaikat, de az átlagembernek ott is nagyjából annyi volt, mint itthon. Igaz, hogy ritkábban panaszkodtak, mint mi. Aztán kétszer voltam Tanzániában a maszájok között majdnem egy hónapig, és azt láttam, hogy mindene, amije volt egy-egy családnak, leszámítva a juhokat, kecskéket és marhákat, simán befért volna egy kisebb kocsi csomagtartójába. Alig volt valamijük - a mi fogalmaink szerint - mégsem érezték magukat szegényeknek, és nem panaszkodtak annyit, mint mi. Elgondolkodtam: mennyire van igazából szüksé...

"Adj neki szívesen, és ne essék rosszul az, hogy adsz, mert éppen azért fogja megáldani Istened, az Úr minden munkádat és minden vállalkozásodat."  5Mózes 15:10 Megdöbbentő! Tudta, hogy a közvetlen környezetünkben vannak gyermekek, akik azért nem járnak iskolába, mert nincsen cipőjük? A hír persze így nem igaz, mert abban az értelemben nincs cipője, hogy egy pár cipő jut több gyermekre, és ezért beosztják, hogy aznap ki megy iskolába a kicsit nagyobb, vagy épp kisebb cipőben... Ha nem hiszi, nézze meg az ADRA Segélyszervezet katalógusát , ahol megveheti a gyermekek ruházatát vagy épp cipőjét, hogy végre nagy örömmel minden nap mehessenek iskolába! Isten indokot keres, hogy megáldjon! "Adj neki szívesen" - kér bennünket azért, hogy ő is adhasson nekünk szívesen. Valami mást, valami újat, valamit, ami még csak nem is anyagi. Adni akar egy érzést, sőt, egy meggyőződést: a másik ember szeretetét. Meg akar fertőzni Isten a saját hozzáállásával, és meg akar győzni hogy az...

"Fizessen meg tetteidért az Úr, legyen bőséges jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek a szárnyai alá jöttél oltalmat keresni." Rúth könyve 2:12 Rúth kiszolgáltatott volt. Nőként kellett boldogulnia egy olyan világban, mely teljes egészében a férfiakra épült.  Rúth rászoruló volt. Özvegyként kellett megélhetést találnia, családi védőháló nélkül. Rúth idegen volt. Egy teljesen más kultúrából származott, más volt az anyanyelve és más vallásban nevelkedett. Rúth ellenség volt. A moábiták sokszor kerültek háborúba Júdával, pedig közös ősre vezették vissza a származásukat. A gyanakvás, a gyűlölet és az előítéletek választották el a helybeliektől. Rúth ember volt. Olyan személy, aki képes volt átlépni saját korlátain, és akinek a hűsége és szeretete legendává vált. Olyan ember volt, aki legyőzte a körülményeket: a kiszolgáltatottságot, a nélkülözést, a xenofóbiát, az ellenségeskedést. Férje halála után zsidó anyósával tart Betlehe...

Mindezekben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Az Apostolok Cselekedetei 20:35  A Nature Communications tudományos folyóiratban nemrég megjelent egy kutatás ,  melyben arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon van-e idegi összefüggés az adományozó lelkület, és a boldogság között. A Zürichi Egyetem kutatói ötven résztvevőn végezték el a kísérletet, és felajánlották az önkénteseknek, hogy  heti rendszerességgel 25 Svájci Frankot (körül-belül 7000 Ft) kapnak az intézettől, ha a pénzt a kutatás előírásainak megfelelő módon költik el. Nem mindenki ugyanazt a feladatot kapta: míg a résztvevők egyik csoportja ezt az összeget minden héten saját magára költhette el — illetve csak magára költhette el, — addig a másik csoportnak az volt a feladata, hogy ebből a pénzből egy általa választott összeget egy ismerősére kellett...