reggeli dicséret

„Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek." Máté 5,12 Amikor megtalálták nála a kabátjába varrt biblialapokat, már nem félt, a sorsa eldőlt. A futástól kisebzett lába, az ütésektől kirepedt ajka még fájt, de a heves szívdobogás, a jegesen szívébe markoló rémület már a múlttá vált. Sajnálta, hogy a „kedves” fogadós csak színből érdeklődött a tan felől. Tisztában volt a büntetéssel, de nem ingott meg, a menny dicsősége vár rá. Nem fogja megtagadni hitét, nem fogja elárulni a könyvmásolók barlang-rejtekét, inkább a máglyahalál… Az emberek lassan szállingóztak be a terembe. Mindenkin hétköznapi ruha volt, csak szívükben hordozták az ünnepet. Szükséges volt az óvatosság a párt besúgói miatt. Ha valaki látta volna őket Peking zsúfolt utcáin, csak munkásgyűlésre siető járókelőknek nézte volna őket. Nem volt szószék, nem volt orgona, nem volt kereszt, de mégis templomban voltak, az Úr templomában. Amikor a

"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez." 2Korintus 7:10. Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között? Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság. De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled.

"Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!" (Nehémiás könyve 8:10, MBT) Egy kisgyerek baktatott haza az istentiszteletről a nagymamájával. Ahogyan Pest egyik forgalmas terén haladtak keresztül, meglátott egy szamarat a kordéja előtt szomorkodni. Lógott a feje, lógott a füle, lógott a farka, és a szemhéja is mintha szomorúan csúszott volna lefelé. A kisfiú nézte, bámulta, majd megszólalt: "Nagyi! Ő is hívő?"  Gyermeki őszinteség, amin minden felnőtt mosolyog, mert van benne egy jó adag igazság. A mindennapi életben a vidám embereket nem mindig tartjuk mosolyra derítőnek. Sőt, néha besoroljuk őket a legidegesítőbbek csoportjába. A hívők terén még ennél is szigorúbb a mérce. A böjt, a visszafogottság és a szomorkodás a mértékadó. Ki hallott már 40 napos vidámságról, ami előkészítene egy

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.” (Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers) Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt. - Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik. - Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva. Krisztus alakja, az emberek csoportjai, az arckifejezések. Minden, nézze csak, minden tökéletes. - És látja ott a kép szélén azt az eldobott botot? Ahhoz mit szól? - Valóban. Mit gondol, mit keres ott az a bot? - Én úgy gondolom, az az otthagyott bot a hit kifejeződése. - Hogyhogy? - Ez az ember ott ülhetett az útfélen, de mikor meghallotta Jézus közeledését, kiabálni kezdett. Mikor Jézus magához hívta, a botját hátrahagyva ment a Mesterhez. Ezzel is kifejezve a gyógyításban való hitet, hiszen a botra már úgysem lesz szüksége. Igen, ez az igazi kifejeződése a hitnek. Mikor még a teljesülés előtt eldobod a mankót, odabotorkálsz Jézushoz

 „Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?”  Jób. 38,4-7 Az elmúlt héten a következő levelet kaptam: " Küldök egy meghívót, sürgetve, hogy aki csak tudja, feltétlenül nézze meg a "Hubble 3D - Szemtől szemben a világegyetemmel" c. filmet az IMAX moziban, ahol csak természeti képeket mutatnak három dimenzióban.  Azt javasolom, hogy hirdessétek ki a gyülekezetekben, mert ez egy igazi lelki tapasztalat, megláttatja az Isten birodalmát, nagyságát, hatalmát, és az eljövendő  örök életet. Bevisz az Orion csillag folyosójára, csodálatos, hitet ébresztő, újjászületést eredményező lelki áldás. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy  milyen életre szóló jelentőségű alkalom ez. Mintha Isten megnyitotta

" Ezért mondom neked: neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. Akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret." Lukács evangéliuma 7:47 A mai nyakig eladósodott emberek világában talán még hatásosabban szólalna meg Jézus példája, melyet egy Simon nevű farizeus házában mondott el. Vacsora közben egyszer csak megjelent egy nő, aki drága kenettel megkente Jézus lábát, és hajával megtörölte. A hüledező, botránkozó férfinak Jézus elmondott egy példát, amely megmagyarázza az asszony viselkedését. "Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?"   Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" (7:41-43) Istennél nem a rögzített árfolyam, vagy a végtörlesztés esetleg kamattámogatás a megoldás életünk a

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”    Máté evangéliuma 5:44-45 Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz.  Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe.  De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót