reggeli dicséret

Ragaszkodj az intelemhez, ne térj el tőle, vigyázz rá, mert ez a te életed! Példabeszédek könyve 4:13 Olyan nehéz valamiféle kapaszkodót találni az életben! Minden reggel, felkelésnél keressük azt az egy biztos pontot, amire támaszkodhatunk, amire biztosan számíthatunk az előttünk álló nap tennivalói, bizonytalanságai, nehézségei, döntései során. A Példabeszédek könyvében a bölcs ember azt a tanácsot adja, hogy az intelem legyen az, amihez ragaszkodj, és vigyázz rá, mert ezen múlik az életed.  Könnyű azt mondani, de milyen intelemről is van szó pontosan? Az eredeti szövegben álló héber szót pontosabban fegyelmezésnek lehetne fordítani. Sőt, ha jobban megvizsgáljuk az ószövetséget, ez a kifejezés a legtöbbször Isten intésére, fegyelmezésére, vagy ha úgy tetszik büntetésére utal, amely az ő útjától való eltérés következménye. Ezzel az ismerettel valószínűleg nem lett annyira vonzó ez az intelem, hogy szívesen kapaszkodnánk bele, vagy rábíznánk az életünket. Van azonban egy nagyon fon...

"Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra le ne térjetek!" Ézsaiás 30. fejezet 21. vers Tavaly szeptember végén járta be az országot szörnyű hír: „a Budatétény megállóhelytől 300 méterre, egy zajvédőfallal is elzárt vasúti pályaszakaszon elgázolt a vonat egy 14 éves lányt.” Egy vonat közeledése többszáz méterről meghallható, még átlagosan zajos környezetben is. A vonat még dudált is, ez pedig kilométerekre elhallatszik! Hogyan lehet, hogy ez a lány nem vett észre semmit? Úgy, hogy be volt dugva a füle, és zenét hallgatott. Valószínűleg nem halkan. Az egyik erről szóló cikk így összegzi a hasonló esetek leggyakoribb okait: „Sok baleset azért történik, mert a közlekedők akadályozzák az érzékszerveik rendes működését, például úgy, hogy fülhallgatóval hallgatnak zenét, vagy teljesen belemerülnek a mobiltelefonjukba, de még a kapucnis pulcsi is akadályozhatja a külvilág érzékelését.” Sok így közlekedő fiatalt látunk, nem...

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” Zsoltárok könyve 50:15  Akárhányszor eszedbe jut a néhány nappal ezelőtti tragikus kimenetelű baleset, beleborzongsz a gondolatába, és keserű érzés ül a szívedre. Fiatalabb volt nálad. Igen, csak egy évvel, de akkor is. Fiatal volt, és bár személyesen nem ismerted, csak annyit mondhatsz róla, hogy a kollégád volt, halálának híre mégis megrázott.  Egy férj, egy apa, aki nem jön többet haza, pedig annyian várják. Néhány pillanatra próbálod a család helyébe képzelni magad, elmerengsz azon, mit is mondanál a gyermeknek, aki kérdőn néz az ajtó felé, hogy apuci mikor jön? Aztán erőszakot alkalmazol agyad tekevényein, és igyekszel már nem gondolni erre, mert ez túl sok. Ez nyomorúság.  Mint egy szelet kenyér az éhezőnek, úgy szólít meg téged ez az ige. Isten segítségét kínálja fel benne. Támaszát. Jelenlétét.  "Hívj segítségül! Engem hívj segítségül!" - szól az ősi ...