reggeli dicséret

Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának. Mózes negyedik könyve 24:17 Emlékszem még, hogy milyen érzés volt, amikor elköltöztem Pécsről Budapestre. Emlékszem milyen volt, amikor pár hetente hazafele tartottam, és pontosan tudtam minden kanyart, minden bukkanót és minden kátyút az úton. Emlékszem még arra az érzésre, amikor felnéztem, és a horizonton megpillantottam a Mecsek tetején a TV-tornyot, és pontosan tudtam, hogy közel járok. Még sokszor a horizonton sem volt, de már tudtam, hogy hamarosan ott lesz. A szemem még nem látta, de belül már éreztem, hogy közeledek. Még nincs közel. Bálám érzi, hogy Izraelre fel fog virradni a dicsőség napja. Isten megmutatta neki, hogy a nép még hatalmasabb lesz, és alig várja, hogy láthassa azt a saját szemével. Még messze van, de már szinte látja. Ma-holnap eljön Jézus! Bárcsak mondhatnám, hogy még az én életemben meg fog történni, d

"Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz bennünket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet." Mózes negyedik könyve 14. fejezet 8. vers Shalom. Ezt ígérte Isten a népének, amikor kivezette őket Egyiptomból. Ez az ígéret nem csupán egy olyan békére utal, amikor nincs háború, amikor senki nem harcol. A shalom , mint ígéret magába foglalja a társadalom, és az egyének jólétét, jóllétét is. Az ígéret elengedhetetlen velejárója egy “tejjel és mézzel folyó föld,” ahol senkinek nem kell szűkölködnie, nem fenyeget külső és belső veszély, és mindenki szabadon élhet, tiszteletben tartva a másik szabadságát is. Isten viszont határozottan kijelentette azt is, hogy a valódi shalomhoz az emberek együttműködésére is szükség van. Ez az állapot csak akkor következhet be, ha a nép is egyhangúlag kiáll a shalom értékei mellett. Ez azonban sajnos nem történt meg. Emberként vagyunk elég romlottak és önzőek ahhoz, hogy elsősorban saját jogainkat érvényesítsük, mindenki mást

Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Ézsaiás próféta könyve 58:8-10 Nem tudom, szerveztél-e már olyan programot, ahol több, mint száz ember szállását, étkezését és a nap közbeni programokat mind le kell egyeztetni a szolgáltató cégekkel, és mindezt úgy, hogy a vendégek nem kissé kritikusak a programmal és a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Egyik ilyen programon, mint mindig, nagyszerű csapatom volt, és ez mindenben megmutatkozott: például abban is, hogy a lehető legjobb étteremből rendeltük az ételt. Nem csak, hogy finom volt minden, de az adagok is jó nagyok voltak – olyan nagyok, hogy gyak

"Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem." Ézsaiás könyve 55:10-11 Mi történik akkor, amikor Isten szól? „Legyen!” – és létrejön az ég és a föld, a nap, a hold, a csillagok, a felhők, a tengerek. Fű sarjad, millió színben pompáznak a fák és a virágok. Életre kel a természet, megjelennek az állatok. Mi történik akkor, amikor az Isten szól? „Hallgass, némulj el!” És azonnal eláll szél, megszűnik a vihar, csend lesz, mert az egész teremtett világ engedelmeskedik neki és azt teszi, amit Ő mond. Mi történik akkor, amikor az Isten szól? „Ne egyél arról a fáról!” „Ne ölj!” „Szeresd felebarátodat!” stb. Olybá tűnik, hogy egyedül az emberre nincsenek hatással az Úr szavai. Az Örökkévaló szeretettel kér, mi pe

„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézsaiás könyve 55.fejezet 8-9.vers Mostanában gyakran elgondolkodok azon a kérdésen, hogy vajon Isten miként gondolkodhat egy-egy helyzetről az életemben? Miért engedte meg? Mit akar tanítani? Vajon jól vagy rosszul reagáltam? Ezek a kérdések lényegesek, bár azt is fontos megjegyeznem, hogy ha túl sokat rágódunk ezeken, akkor könnyen szorongóvá válhatunk és elveszíthetjük a fókuszt a lényegről. A lényeg pedig nem a kérdéseken van és nem is válaszokon, hanem azon, ahogy Isten gondolkodik rólunk. Honnan tudhatom, hogy Ő hogyan gondolkodik rólam? „ Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benne

" Mert nem magunkat hirdetjük, hanem az Úr Jézus Krisztust, magunkat pedig mint a ti szolgáitokat a Jézusért." Pál második levele a korinthusiakhoz 4:6  Voltál -e már fültanúja olyan vallásos beszélgetésnek, ahol a keresztény szerénység köntösébe bújtatva önmagát tömjénezte valaki? Lehet, hogy jókat mondott, de mégis az volt a lényege, hogy ő mennyire jól gondolja, csinálja és milyen frankón meg tudja mondani a dolgok állását.  Ismersz-e olyan valakit, aki egyre inkább hangot ad önmarcangoló, önvádoló keresztény hitének és csak az hangzik el szájából, hogy milyen semmirekellő , "sáskák" vagyunk Isten szemében?  Teljesen jó akarattal kérdezem, talán te is ebbe a két csoportba tartozol?  Azt érzékelem, egyre inkább több önreklámozó vagy önmarcangoló ember van és egyre kevesebb a helyes önértékeléssel bíró keresztény, Krisztusban megbékéltetve önmagával, a társaival és a világgal.  Pedig a mai igénk, pontosan arra hív, hogy ne az önmagunk vélt vagy valós sérelmein,  sz

„Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap”. Lukács evangéliuma 21:29-34 Ahogy olvastam ezt az igét, eszembe jutott a kisebbik gyermekemmel való várandósságom és a születésének története. Sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudom úgy várni, mint a nagytestvérét. Pedig ő is tervezett, vágyott gyermek volt, de napközben elég rendesen lefoglalt a szaladgáló, csacsogó, mindenre kíváncsi, az alvást ellenségének tartó utódom, akinek mesét olvastam, akivel játszótérre mentem, vagy