reggeli dicséret

"De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem." Pál második levele a korintusiakhoz 12:9 Ki ne szeretne erős lenni?! Milyen jó lenne szupererőkkel rendelkezni! Nem tetszene, ha mondjuk képes lennél repülni? Mindenki álmodik ilyenekről, nem? Vagy képzeld el, hogy képes lehetsz megemelni egy autót fél kézzel! Nem lenne izgalmas? Milyen érdekes, Pál gondolkodása. Ő nem kért szupererőt. Ő csak annyit kért, hogy Isten vegye el tőle a "tövist", bármi is legyen az. Csak azt szerette volna, ha a gyötrő kínjaitól megszabadulhatott volna. Nem egy varázserőt, nem különlegessé válni akart, hanem egésszé. Gyengeség nélküli létet kért. Mégis Isten az egyik legnagyobb szolgájának azt mondja, hogy nem teszi meg, mert elég a kegyelem. Biztos vagyok benne, hogy te is küzdesz valami fájdalommal. Biztos vagyok benne, hogy van valami hiány az életedb...

"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." Ézsaiás könyve 40. fejezet 29. verse Isten országa egy feje tetejére állított királyság. A király szolgál, és a szolga uralkodik. A gazdagok szegények, de a szegényeknek semmire sincs szükségük, mert mindenük megvan. A sírók örülhetnek és a nevetők sírhatnak. A gyenge pedig a legerősebb... Senki sem gondolta volna a bibliaolvasó, vegetáriánus, "fűszál közlegénynek" csúfolt Desmond Dossról 1942-ben, hogy a csendes-óceáni hadszíntér egyik legnagyobb hősévé válik. A szanitécként szolgáló katona elsőként kapta meg az USA legnagyobb katonai kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemérmet azok közül, akik lelkiismereti okból megtagadták a fegyverviselést.  De Isten országában minden lehetséges annak, aki gyenge, de engedi Istennek, hogy erőssé tegye. A kitüntetés indoklásában így összegzik, amit tett, azt hangsúlyozva, hogy csak egy töredékét említik hőstetteinek: “Csapatának szan...

"...mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el..." 2. Kor 12,9 Amikor Istent választotta, mielőtt még az Ő útjára lépett volna, az Isten elvett tőle valamit egy időre. Szüksége volt erre az időleges veszteségre. Gyámoltalanná, elesetté kellett válnia ahhoz, hogy megtanuljon Istenre hagyatkozni. Nem mintha addig istentelen életet élt volna. Sőt, buzgón gyakorolta vallását. Annyira túlbuzgón és elvakultan, hogy észre sem vette, mikor engedte el az Úr kezét. Csak egyre több és több haragot engedett a szívébe, míg az vak gyűlöletté nem vált, míg minden toleranciáját elvesztette azokkal szemben, akik másként gondolkodtak, és irgalmatlan üldözőjükké nem lett. Ezért állította meg az Isten, és ezért tette gyengévé. Mint ahogy végül ma is megállít minden magabízó, intoleráns hívőt, akik azt gondolják, nekik kell megvédeniük a hitet, nekik kell az Isten helyett harcolniuk, mintha a Mindenható ma képtelen volna cselekedni. Gyengeségében megtapasztalta azt, amit gyere...

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9 Először csak rázod a fejed, hogy nem. Te ezt nem fogod megtenni, se kedved, se időd nincs hozzá, különben is, miért neked kellene? Azután mégiscsak nekiveselkedsz, és megpróbálod kihozni magadból a legjobbat. Egyre csak harcolsz, minden izmod megfeszül, de olyan messze még a cél, mint egy távoli csillag vibráló fénye. Már akarod, összpontosítasz, hogy majd te… Majd Te leszel az, aki mégis véghezviszi, aki minden lehetetlen ellenére eléri a megközelíthetetlent. Míg végül csüggedten roskadsz össze, és úgy érzed, semmire sem vagy képes. A mocsár egyre csak lejjebb húz, fáj a kudarc, de felcsillan egy reménysugár: majd Isten! Majd Ő elveszi az akadályt, elgördíti a mozdíthatatlan követ az útból, és te haladhatsz tovább zavartalanul. Aztán ismét csalód...

„És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.” 2Kor 12,9 Egyedül voltam. Csak a lábam vitt folyamatosan előre. Élveztem a ritmus egyhangúságát, „egy – két – há – négy, egy – két – há – négy…” számoltam a talpam csattogását a hegyi úton. Néztem a futás közben elsuhanó fák, bokrok lombjait, a tavaszi virágzás szépségét. Tudtam jól, ügyelnem kell a légzésemre, de az emelkedő túl meredek volt. Először csak sajgott az oldalam, majd egyre erősebb lett a szúró fájdalom. „Ne figyelj rá, ne figyelj rá!” – futottam tovább. De az érzés felül kerekedett rajtam. Rám tört a légszomj és egyre jobban ziháltam, kapkodtam a levegőt. Egyre erősebben dübörgött egy hang belül: „Úgyse bírod már tovább!”…   Ahogy a sportnál, úgy az életünkben is mindig van egy pont, ahol véget ér az erőnk és megtapasztaljuk, hogy Isten a mi határainkon túl lakozi...

„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” (Korinthusiakhoz írt második levél 4. fejezet 16. vers) Mindannyiunk életében előfordulnak olyan pillanatok, napok, hetek, talán évek is, melyek nem úgy sikerülnek, ahogy szeretnénk. Amikor semmi nem jön össze, sőt… Igyekszünk, igyekszünk, de mégsem megyünk semmire. Aztán sokszor olyan dolgok felett is aggodalmaskodunk vagy szomorkodunk, melyekre abszolút nincs befolyásunk. Mindenesetre, nehéz nem elcsüggedni, mikor összecsapnak felettünk a hullámok. Munkanélküliség, betegség, katasztrófák, hontalanság, szenvedélybetegség, eladósodás… Olyan súlyos dolgok ezek, melyekre csupán egy ’Ne csüggedj!” odavetése, nem sokat ér. Ám ugyanakkor ezek a mélységek mutatják meg számunkra milyen törékenyek vagyunk és a legtöbben csak így gondolkodnak el azon, miért is vannak a világon. S valóban, mikor valaki megízleli a halál közelségét, másként kezdi látni az addigi és az azutáni életének céljait. A...

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében." (Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet 10.vers) Az ’erősek’ kifejezést olvasva, hagyományos keresztény gondolkodás nyomán, legtöbbünknek a belső vagy lelki erő, az akaraterő, illetve a hit jut eszünkbe. Mivel általános az a kép, hogy másra, például testi erőre egy hívő ember nem is vágyhat, nem is törekedhet. Sőt, egy kicsit le is nézzük azt, aki megpróbálja karban tartani testét, fizikai erőnlétre törekszik. Hiszen ezt az időt is inkább a lélek ápolására kéne fordítani… Ám, ha a Biblia egészét nézve gondolkodunk azon, mit jelent „erősnek lenni az Úrban”, rá kell jöjjünk a test és a lélek szoros kölcsönhatása révén teljes valónkban edzettek kell, hogy legyünk. Hiszen, akár az Ó-, akár az Újszövetséget olvassuk, a hit hősei, lelki és testi erővel is rendelkeztek. Ha Ábrahám, Izsák, Jákob, Mózes és a nép vándorlását nézzük, látnunk kell, ahogy az engedelmességhez kapcsolódott erős fizikumuk. Ugyanú...

„Ezért találkoznak hát helyeslésemmel a Felkentért elviselt erotlenségek, bántalmazások, kényszerítések, üldöztetések, szorongatások; mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas.” 2 Korinthus 12,10 „Pál így szól: "amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (II. Kor. 12:10) Ha felismerjük gyengeségünket, tanuljuk meg, hogy olyan erőben ne bízzunk, amellyel nem rendelkezünk. Semmi sincs oly nagy hatással viselkedésünk legmélyebb indítékaira, mint Jézus Krisztus megbocsátó szeretetének tudata. Semmi sem gyakorolhat oly erős befolyást a szívre, mint az az állandó tudat, hogy felelősséggel tartozunk Istennek. Istennel kell összeköttetésbe lépnünk, hogy a Szentlélek birtokba vegyen bennünket és alkalmassá tegyen arra, hogy felebarátainkkal is összeköttetésben legyünk. Ezért örüljetek, hogy Krisztus összekötött benneteket Istennel, és így a mennyei család tagjai lehettek. Mialatt magasabbra néztek önmagatoknál, állandóan tudatában lesztek az emberiség gyengeségének. Minél kev...