Simon Péter
„Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Lukács evangéliuma 5:8 Először csak egy idegen volt, akit különös módon rengeteg ember akart hallgatni. Kinézetre semmi megkapó nem volt benne, de a hangjában rejtőzött valami megmagyarázhatatlan erő. Szívességet kért, hogy hadd hirdethesse a tanításait a hajónkból. Legyen. Ráérünk. Éjszaka nem fogtunk semmit, így csak a hálókat kell rendbe tenni, de az várhat még pár órát. Néhány méterre beeveztem, és Ő beszélni kezdett. Egyszerűen. Érthetően. Erővel. Hatalommal. Percről percre jobban figyeltem rá, a kialvatlaság valahogy elpárolgott belőlem. Jól estek a szavai a lelkemnek, valahogy közelebb hozták az Örökkévalót, egészen közel. Nem figyeltem milyen hosszan beszélt, nem éreztem fárasztónak. Amikor befejezte, felém fordult, és amit mondott, egy pillanat alatt visszarántott a valóságba. Halászni szeretne. Ilyenkor? Lehet, hogy nagy tanító, de a halás...